I. oldal

„A képzelet az ellenséged. A színek elvakítanak. Légy átlagos. Dolgozz. Adózz. Hordj öltönyt. Élj biztonságban. A minisztérium melletted áll. Válaszd a sikert.” Agymosott emberek ezrei róják a város utcáit, munkába sietnek, túlóráznak, bevásárolnak, és hazamennek. A minisztérium szabályozza az életük minden pillanatát, meghatározzák, hogy mit szabad, és mit tilos csinálniuk, aki pedig ellenszegül a rendszernek, azt börtönbe vetik, megbüntetik. Ez nem mese, nem egy kitalált világ, de nem is valami sötét, távoli jövőkép, ez a jelen, amiben mindannyian élünk, csak nem veszed észre. Egyetemre jársz, jó állásról álmodozol, hitelt veszel fel tandíjra, autóra, lakásra, nagyképernyős tévére; a vásárlás boldoggá tesz, fogyasztasz, herdálsz, adózol, ugyanabban a mókuskerékben élsz, mint bárki más. Ideje ezen változtatni.

Mélyenszántó szociológiai gondolatokat penget a Shaun White Skateboarding, olyan dolgok ezek, melyek egyszer minden ember fejében megfordulnak. Minek dolgozunk? Mire való a pénz? Miért kell engedelmeskedni? Miért nem csinálhatjuk azt, ami igazán boldoggá tesz minket? A lázadó fiatal ott lappang mindenkiben, a játék pedig elkalauzol egy városba, ahol már régen járt gördeszka. A dolgos hétköznapok befeketítették az egészet, színtelen és sötét világ ez, az utcákat viszont újra feltölthetünk élettel. Ehhez nem is kell mást tennünk, mint megmutatni az igazi énünket, félredobni a matekkönyvet, levetni minden kötelességet és nyakunkba akasztott terhet, gördeszkázni kifulladásig, és a világba kiáltani, hogy itt vagyunk, létezünk, mi vagyunk azok, akik elhozzák a változást, a szabadságot, melyre mindenki vágyott!

A történet egy karakterkészítővel indul. Megadhatjuk, hogy férfi, vagy női főszereplőt látnánk-e szívesebben a képernyőn, majd jön az arc, a hajviselet, a ruházat, a nadrág és a lábunkat díszítő cipő kiválasztása. Ha sikerült hősünkre ráhúzni a nekünk megfelelő külsőt, akkor nincs is más hátra, kezdődhet a nagy kaland. Letartóztatják barátunkat, és példaképünket, a legendás Shaun White-ot, aki börtönbe vonulásakor nekünk ajándékozza a gördeszkáját, azzal az üzenettel, hogy „fejezzük be, amit elkezdett”. Ezt követően egy rejtélyes, középkorú, idegen férfi vesz minket szárnyai alá, bemutatja nekünk a politikai elnyomás alatt álló, boldogságát elvesztett, lélektelen várost, a bemelegítés után pedig hamar utcára kerülünk, és belevethetjük magunkat a deszkás élet izgalmaiba.

II. oldal

A küldetések során változatos feladatok várnak ránk. Fel kell hívni magunkra a figyelmet, üzembe kell helyezni az évek óta zárva tartó gördeszkás élményparkot, ki kell nyitni a városi deszkás boltot, szabotálni kell a kormány propagandáját, ki kell szabadítani a dutyiból Shaunt, ezen kívül a mi vállunkat nyomja a politikai poszterek letépkedése, és a város megszokott rendjének helyreállítása is. A világ a szemünk láttára alakul át. Ha megcsinálunk egy trükköt, akkor egy energiasugár mindent átváltoztat körülöttünk, a város színes lesz, a parkban virágok teremnek, az utcák átalakulnak, a földből mindenféle ugratók és félcsövek nőnek ki, a házak oldalaira graffiti kerül, a bezárt üzletek kinyitnak, a céges autókból pedig csillogó V8-asok lesznek.

A Shaun White Skateboardingban semmi sem szab határt a fantáziának. Mindent átváltoztathatunk, úgy járjuk az utcákat, mint egy isteni hatalommal megáldott gyógyító, s minél többet trükközünk, erőnk annál nagyobb lesz. Eleinte gyengék vagyunk, az erő halványsárga színnel hagyja el a deszkánkat, nem is tudunk vele mindent és mindenkit megváltoztatni, nem kell azonban sok idő, hogy a pontszámláló fentebb csavarja a képességünket. A második, kék szinten már nem csak a sima gyalogosokat, de a komoly, öltönyös üzletembereket is fel tudjuk szabadítani, míg harmadik lépésben a kormány által bezárt, bontásra ítélt épületeket is visszavarázsolhatjuk olyanná, amilyenek eredetileg voltak. S ez még nem minden, vannak virtuális pályarészek is. Ezek a rikító zöld színű utak és csövek akkor rajzolódnak ki, ha rájuk hajtunk, s elvezetnek minket olyan helyekre, ahova hagyományos módon nem juthatnánk el. A magasba emelnek, vagy átívelnek két épület között, de később megtanuljuk azt is, hogy hogyan irányíthatjuk őket kedvünk szerint.

A Tony Hawk és a Skate játékokkal ellentétben a Shaun White Skateboarding szeret elrugaszkodni a valóságtól, és mer újat alkotni. De bármilyen meglepő is, a tizennégy éves korosztályra jellemző rendszerellenes gondolatok jól állnak neki, a játék során hatalmas lelkesedéssel szabadítjuk fel a világot, büszkén tekintünk munkánk gyümölcsére, a városban kanyargó zöld csövek pedig nemhogy nem bénák, egyenesen feldobják a játékélményt, és növelik a szabadságunkat is. Remek részlet továbbá, hogy a gyalogosok elugranak előlünk, vagy simán átmehetünk rajtuk, és a padkák miatt sem kell kétméterenként bukdácsolnunk, illetve apró, de nagyon hangulatos momentum, hogy a töltőképernyőkön mindig látunk valami kemény propagandaszöveget. Ezek mind arra buzdítanak, hogy hagyjunk fel a deszkázással, és álljunk be az átlagos, dolgozó emberek közé, de mi nem dőlünk be nekik, és folytatjuk a küldetést.

III. oldal

Az irányítás hamar megtanulható, direkt nem olyan, mint az Electronic Arts játékánál, de logikusan felépített. A bal kar irányítja a karaktert, illetve a levegőben ezzel tudunk forogni, az Y a gyaloglás, az A gombbal lehet elrugaszkodni, míg a jobb kar tekergetésével végezhetjük el a különböző trükköket. A lehúzás, majd gyors feltolás az alap ollie, de forgatható minden irányba, a különböző kombinációkat pedig még megbolondíthatjuk a bal, illetve jobb ravasz nyomva tartásával is, melyekkel további látványos mozdulatokat csalhatunk elő. Klassz dolog továbbá, hogy nem kell folyton nekünk tempóznunk, a játék arcade stílusának megfelelően mindig van lendületünk, illetve nem baj az sem, ha egy légitrükk után nem pont menetiránnyal érkezünk le a földre, a gép korrigál helyettünk, mi pedig zavartalanul folytathatjuk a száguldozást.

A látvány kellemesnek mondható, technikailag teljesen rendben van, egyedül talán csak a karakterek lettek elnagyoltak. Az arcukon nem látni semmi érzelmet, csak elkészítették a modellt, majd a szöveg szerint megmozgatták a szájukat, de az eredmény arról tanúskodik, hogy nem történt semmi komolyabb munka ezen a téren. Szerencsére a speciális effektek kárpótolnak mindenért, az utcák a szemünk láttára váltanak szürkés sötétkék árnyalatból színesre, egy pillanatot sem gondolkozik a program, a gördeszkánkból kitörő energiahullám pedig nagy meglepetésünkre egyáltalán nem idegesítő, tíz perc alatt annyira megszokjuk, hogy már fel sem tűnik a villódzása. A hangok viszont felemásak lettek. A zene nagyon ütős, a játék tele van modern és híres rockszámokkal, de olyan szuper összeállításban, hogy az ember azon veszi észre magát, hogy énekli a szöveget. Ezzel szemben a szinkron csapnivaló lett. A színészek mind túljátsszák a feladatot, fura figurákat akarnak alakítani, de a bölcs mentor, a laza srác, és a nőcsábász, külföldi akcentussal beszélő szerep nem áll jól nekik, a beszélgetések pedig nem vezetnek sehova, nem tudunk meg belőlük semmi pluszt.

Sajnos vannak egyéb negatív tulajdonságai is a játéknak, nem is kevés. A karakterépítő például nem lett valami jó, alig néhány darab előre beállított figura közül lehet csak választani, és mindennek a tetejében egy jó nőt se lehet összehozni, akire azt mondhatnánk, hogy csinos, vagy csak jó alakja van. Ezen kívül a helyszínek is igen szegényesek, a négy bejárható kerület nagyon kicsi, alig pár utcából állnak csak, autóforgalom nincsen, és mindig ugyanazt a belvárosi, vagy kikötős arcot mutatják felénk, nem valami nagy a változatosság. A mentor tanításainál megnyíló, álomszerű, fehér ködbe burkolózott pálya továbbá ritka ötlettelen, s végül, de nem utolsó sorban megemlítenénk még, hogy nagyot zakózni sem lehet a játékban, a hősünk ahelyett, hogy eltörné kezét-lábát, egyszerű üveggolyókká esik szét, ami szétgurul utána a környéken. Még most sem tudjuk ezt hova tenni.

IV. oldal

A lényeg viszont, hogy a játék az apró hibái ellenére is rendkívül élvezetes, és a hossza is rendben van. Legalább olyan több órás dózisokra magába tud szippantani, mint a Skate is teszi, vagy tette a maga idejében, illetve jól le tudják kötni az embert a pályán elszórt kihívások is. Amíg a történet tart, addig pazarul fogjuk magunkat érezni ebben a kis fantázia szülte világban, illetve ha már kijátszottuk az egészet, akkor sem kell eldobni a lemezt, a többjátékos mód még hosszú ideig le tud kötni. Hiszen mit ér a deszkázás, ha nem oszthatjuk meg az élményt a barátokkal, nem így van?

Kellemeset csalódtunk a Shaun White Skateboardingban. Egy erőtlen próbálkozásra számítottunk, ami közelébe se ér a konkurenciának, helyette pedig egy olyan játékot kaptunk, ami bár nem tökéletes, de tele van meglepetésekkel, és egyéni ötletekkel. Aki viszont a Skate végletekig lecsiszolt világán túl nem tud mást elképzelni, annak ez a szimulátoroktól messze eső játék sem biztos, hogy be fog jönni, nyitottnak kell lenni az újdonságra, hagyni kell, hogy előbújjon belőlünk a tizenéves suhanc, és akkor nem lesz baj.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360, Wii

Tesztelt platform: Xbox 360