- *pow*
Kínával kapcsolatban rengeteg olyan gondolat létezik, amit az átlag közép-európai álmából felébresztve is tud. A kínaiak sokan vannak, minden náluk készül és bármilyen jó is vagy valamiben, egy kínai gyerek biztosan jobb nálad és erről YT videót is találhatsz a neten. Shang-Chi karaktere azonban nem egy új hóbort vagy ötlet eredménye, hiszen első képregényes debütálása 1973-ban volt. Hosszú évekig gyakran felbukkanó karakterként vett részt a Marvel képregények életében, de saját sorozata is volt: The Hands of Shang-Chi: Master of Kung Fu.
A 90-es évekre kifulladt a lendület és 2007-ban bukkant fel újra főszereplőként a Heroes for Hire sorozatban, majd 2019-ben a Heroes of Atlas képregényekben. A filmes körökben már az 1980-as években felmerült egy Shang-Chi film lehetősége, Brandon Lee főszereplésével, azonban 2001-ben került a legközelebb a filmvilág ahhoz, hogy a karakter tényleg egész estét filmet kapjon. Mivel ez a próbálkozás is kudarcba fulladt, egészen mostanáig várnunk kellett, hogy a Paramount és a Marvel között kötött megállapodás csomag részeként Shang-Chi is saját filmet és eredettörténetet kapjon megannyi más hős mellett.
A film alapját a Tíz Gyűrű nevű varázsfegyver/eszköz adja, aminek megszerzésével bárki isteni hatalom birtokába kerül – a kérdés már csak az, hogy mire használja ezt a hatalmat. Xu Wenwu uralkodni akart és a gyűrűkkel a világ szinte minden pontját megszerezte azt, amit akart. Szervezetét Tíz Gyűrűnek nevezte és miután hatalma és befolyása a bolygó minden szegletébe elért, figyelmét egy misztikus lényekről és varázslatos erőkről híres kis falura koncentrálta. Ta Lo megtalálása nem volt egyszerű feladat, a bejutás pedig a lehetetlennel egyenértékű feladat, de a gyűrűk hatalmában bízva Xu úgy gondolja előtte nem létezik akadály.
A hadurat végül nem hadseregek vagy hatalmas szörnyek tartóztatják fel, hanem egyetlen nő, aki végül a felesége és gyermekei anyja is lesz. Beköszönt a béke korszaka és Xu is átgondolja az életét, megválik a gyűrűktől és letelepszik.
A gyermekáldás mellett azonban egy tragédia árnyalja be a család életét és Shang-Chi sorsát. Innen ugrunk át napjainkba, ahol Shaun-Chi és legjobb barátja Katy parkolófiúként dolgozik és a fiatal felnőttek felelősségtől és mindenféle konkrét céltól mentes egyszerű életét élik. Persze csak addig, amíg fel nem bukkan egy rejtélyes meghívó, egy rég elveszett testvér, az ismét világuralomra és Ta Lo elpusztítására készülő apa, valamint Shang-Chi örökségének és sorsának kérdése, amiben misztikus harcosok, sárkányok és lélekszívó, más világból támadó szörnyek is megjelennek.
A film egyik központi gondolata, hogy a sorsunk, az őseink és a családunk kulcsfontosságú az életünkben. Ez egy alapvető kínai nézőpontot is közvetít: „A kínaiak nagyon erős családi kötelékekkel bírnak. Tisztelik a hierarchiát és az emberek közti íratlan illemszabályokat. Általában mindkét szülő sokat dolgozik, ezért sokszor a nagyszülők is a családdal élnek. A kínai családok nagy részében csak egy gyermek van. A szülők dicséret és pátyolgatás helyett inkább szigorúak és hajlamosak kritizálni a gyereket, azért hogy ezáltal is motiválják a fejlődésre. Ezen kívül a gyerekek nem olyan függetlenek, mint más országokban. Ez annak köszönhető, hogy a szülők sokkal védelmezőbbek, figyelmesebbek, mint mások és több iránymutatást adnak. A hagyományos kínai családban az apuka felelős azért, hogy eltartsa, ellássa és megvédje a családot. Övé a döntéshozás joga, amikor a feleségéről vagy a családról van szó.”
Ezen persze sokat változtat, hogy Shang-Chi az USA-ba menekül és itt cseperedik fel igazán. A két világ és szemléletmód keveredése nem csak a karakterekben, de a film filozofikus mondanivalójában is megjelenik – és itt azért ne drámai mélységekre számítsunk. Amire viszont nyugodtan számíthatunk az a 130 percben bemutatott részletes és szinte minden részre kiterjedő eredettörtének, ami bemutatja a fő szereplőket, a múltat, az összefüggéseket és az események láncolatát is.
Nem emllesleg pedig varázslatos tájakat, lényeket, szupergonoszokat, hősöket is látunk és az egészet belengi valami érdekes harmonikus egységérzet. Ez utóbbit nehéz megmagyarázni, de a korábbi Marvel eredettörténetekben való kapkodás és dráma itt mintha egy könnyedén csordogáló, kiegyensúlyozott keretet kapott volna. Itt is van dráma, halál, bosszú, pusztítás és a többi, de mégis – habár tudjuk a végkimenetelt – a film nem rángat minket ide-oda csak azért, hogy fenntartsa az érdeklődést.
A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája egy jól megkomponált eredettörténet, ahol a harci jelenetek jó arányban és minőségben vannak jelen, egyetlen kivételt a lélekszívó szörnyekkel való végső összecsapás jelenti, ahol a statiszták és a CGI szörnyek néha láthatóan buta hadonászással és csapkodással „harcolnak” a háttérben.
Simu Liu (Shang-Chi) jól hozza az egyszerű de jó lelkű, önmagát (is) kereső szuperhőst, Awkwafina (Katy) néhol kicsit túljátssza a comic-relief és „halandó a szuperek között” karaktert, de Tony Leung Chiu‑wai (Xu Wenwu) is elég komplex és átélhető gonosz/családapa. Trevor Slattery (Sir Ben Kingsley) bohókás, vicces karaktere az egyetlen, aki fura mód legalább annyira kilóg néha, mint amennyire illeszkedik a poénjaival és az egyedi világnézetével. A szuperhősök és a kínai kung-fu filmek ötvözése végül jó eredményt hozott és nem csak egy új karaktert kaptunk általa, hanem Marvel vagy akció film kedvelőként egy egész estét kikapcsolódást is.
