- It’s raining… demons? Hallelujah! It’s raining demons, hey, hey, hey!
A Shadow Warrior története 1997-ben indult, amikor is a Duke Nukem sikere után a 3D Realms folytatni akarta a jól bevált receptet, de mind történetében, mind technológiailag valami másra, többre vágytak.
Az akkoriban használt FPS motor, a Build engine továbbfejlesztése akkori szemmel nézve komoly ugrást jelentett a Shadow Warrior és az iparág szempontjából is, így valódi room-over-room felépítést, 2D sprite-ok helyett 3d voxelek (volume pixel) alkalmazását, átlátszó vizet, megmászható létrákat és vezethető járműveket is tartalmazott a játék. A nagy előd 2 DLC-t kapott (Twin Dragons, Wanton Destruction), ami érdekes mód nálunk szinte az ismeretlenség ködébe vész, de 2013-ban a Flying Wild Hog úgy gondolta, hogy ideje ismét élesre fenni a katanát és feléleszteni Lo Wang kalandjait.
A történet egyfajta újraindítása a Shadow Warrior világának, hiszen Lo Wang a kezdetekben itt is Zillának (egy, a világot uralni akaró megalomán iparmágnás) dolgozik és első feladata egy ősi katana megvásárlása/megszerzése. Itt keveredik bele a történetbe egy Hoji nevű démon és egy misztikus világ, ahol isteni hatalommal bíró lények (Ancients) laknak és árulásokkal, afférokkal, harcokkal teli életük az emberi világra is kihat. A korábban említett katana az egyetlen, ami képes egy Ancientet megölni így érthető módon komoly szerepe lesz a történetben, ugyanezen fegyver az, ami szövetségbe kovácsolja az istenek vezetőjét és Zillát, tovább növelve a káoszt.
A második rész jóformán ugyanezt a kaotikus történetszálat viszi tovább, de a legfontosabb része, hogy a végén kiszabadul egy óriási sárkány, aki bebörtönzése után elkezdi felprédálni a világot. Lo Wang többször is megtámadja és mindent bevet, hogy legyőzze ezt az ősi veszedelmet, de kudarcot vall. Hoji halott, a világ romokban, Wang pedig kiégett, kiakadt és szinte feladta.
Itt lépünk be ismét a történetbe, ahol hősünk épp babákkal játszik és emlékeibe merülve idézi fel, ahogy kudarcot kudarcra halmoz. Mi segíthetne neki? Mi tudná kirángatni ebből az állapotból, ahol alsógatyában és atlétában, volt lakhelye romjain kesereg? Persze, hogy Zilla, akivel némi csevegés után kényszerű szövetségre lépnek.
A Shadow Warrior 3 alapvető változásokon ment át. Az újhullámos Doomból is ismert arena fighter módon adagolja a harcokat és komoly ügyességi részeket is magába foglal, amiben szerves része van a falfutásnak, egy kilőhető mászókaromnak (grappling hook) és a dupla ugrás/dash kombónak. Emellett a pályák megtervezése is lineáris és a játék hossza, nehézségtől (és achievement gyűjtögetéstől) függően valahol 5 és 10 óra között van.
Az „arénák” tekintetében kellőképp változatos a játék, bár néhol érezhető, hogy a kis alap ellenségekből olyan mennyiséget dob ránk, ami indokolatlan és időhúzásnak jó csak, hiszen egyetlen katana vágástól elpusztulnak, az erősebb, komplexebb ellenségek kidolgozottsága, néhol szürreális mechanikái viszont dicséretet érdemelnek.
Kapunk egy rakás fegyvert is, ami nem akar túlzásokba esni (mint a 2. rész), de egy FPS-ben minden kötelező fegyvernemet magába foglal. Ott a jó öreg katana, egy pisztoly, shotgun, railgun, gránátvető, dupla géppisztoly és így tovább. Érdekesség, hogy a fegyvereket fejleszteni is tudjuk, ami új lövési módokat, passzívokat vagy több lőszert jelent. Ez utóbbira szükség is van, mert a játék egyik gyengéje az, hogy nagyon hamar el tud fogyni 1-1 fegyverből a lőszer.
Persze fejlesztésekkel ez némiképp kompenzálható, de még így is olyan érzésem volt, hogy a Doom Eternal elbaltázott megoldását vették át, miszerint az ellenségek, pálya navigálás, lövések és extra képességek/fegyverek/kiegészítők használata mellett még azt is számold bele az eddigiek mellé, hogy miként szeded össze harc közben az ellenségekből és egyéb forrásokból potyogó lőszert.
Emellett karaktert is fejleszthetünk, ami az „arénákban” található lootok, robbanó hordók mennyiségét/veszélyességét, az életerőnket vagy a Chi képességünket fejleszti. RPG irányba szerencsére azért nem kanyarodik el, de érdekes extra. A Shadow Warrior 3 nagy erőssége maradt a humora, ahol az altesti poénoktól kezdve a tényleg frappáns beszólásokig, és ezeken belül szinte minden előfordul, osztja egymást Zilla és Wang, sőt az előkerülő Hojival is jópofa eszmefuttatásokat hallgathatunk végig – feltéve, hogy ilyesmire vágyunk – de lesz olyan is, aki inkább az akcióra fókuszálna és a 16 éves serdülő szintjén ellőtt poénokat inkább kihagyná.
A pályák felépítése dicséretet érdemel mind funkció, mind kinézet szempontjából, úgy tűnik az Unreal 4 Engineből kihozták a fejlesztők amit lehetett. És miután pár óra alatt megmenekül a világ fel lehet tenni a kérdést, hogy lesz-e folytatás vagy bármi. Nyugvópontra kerül a történet, mégha egy romos világot is örökölnek az életben maradtak.
