1. oldal

Április 3-án útjára indult, majd sikeresen pályára is állt a Sentinel−1A műhold, amelynek fellövésével új fejezet kezdődött a földfigyelő technológiák történetében. Az európai projekt részeként az 2020-ig összesen hat, különböző műszerekkel felszerelt „űrszondacsaláddal” egészül majd ki a flotta, amely minden idők legjelentősebb hosszú távú földfigyelő missziója lesz, minden eddiginél részletesebb vizsgálatoknak vetve alá bolygónk szárazföldjeit, vizeit és légkörét. Hasonlóan ambiciózus program eddig csak egy akadt: a Landsat. A műholdképek rajongói bizonyára nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a 42 éve működő projekt felvételei milyen értékes információkkal szolgáltak és szolgának bolygónk változó arcával kapcsolatban, holott ez utóbbi program esetében egyszerre mindig csak egy műhold végezte az adatgyűjtést, szemben a mostani európai tervekkel.

Az „őrszemek” a 8,4 milliárd euró összköltségvetésű Copernicus-program részeként kerülnek felbocsátásra, amelyet az Európai Bizottság hívott életre. A program részeként annak használói harminc további műholdtól, ezen kívül óceáni megfigyelőállomásoktól, időjárásfigyelő állomásoktól és a levegő minőségét vizsgáló szenzorhálózatoktól is adatokhoz jutnak majd. „A Sentinelek és a Copernicus-hálózat többi tagja együtt minden idők legátfogóbb földfigyelő rendszerét alkotja majd” – mondja Zbynek Malenovsky, aki műholdas megfigyelések révén tanulmányozza bolygónk növényzetének különféle jellegzetességeit.

A Copernicus-program az Európai Unió és az Európai Űrügynökség közös munkájának eredménye, és eredeti célja az volt, hogy segítséget nyújtson az Európai Bizottságnak és az EU tagállamainak a jelenlegieknél hathatósabb környezetvédelmi irányelvek kidolgozásában, illetve ezek hatásainak monitorozásában. A műholdak, illetve az egyéb szenzorhálózatok által begyűjtött adatok azonban ezen kívül egy sor különböző célra lesznek használhatók a mezőgazdasági fejlesztésektől, a klímaváltozás hatásainak tanulmányozásán át, a katasztrófaelhárításig. A tervek szerint a rendszer gyakorlatilag élő képeket, térképeket és modelleket közvetít majd, hasonlóan az időjárásfigyelő-rendszerek már létező adatsoraihoz és képeihez, azonban ez utóbbiaknál jóval nagyobb mennyiségű és többféle információt téve elérhetővé.

A korábbi földfigyelő projektekkel ellentétben a Sentinel-műholdakat folyamatosan cserélik majd, ahogy azok öregszenek, így a következő évtizedtől egy állandó létszámú flotta figyeli a Földet, hosszú távú adatsorok, képek és mérések összeállítását téve lehetővé, magyarázza Cathy Clerbaux, a párizsi LATMOS, egy légkörkutatással foglalkozó intézet munkatársa. Napjainkban nincs könnyű dolguk a kutatóknak, ha információkat akarnak beszerezni a légköri szennyező anyagok, az ózon vagy az üvegházhatású gázok mennyiségének alakulásáról, mivel minden nagyobb időtartamot felölelő vizsgálathoz egy sor különböző technológiájú műszer adatait kell egységes formába önteni. Még ha ez sikerül is, valószínűleg számos lyuk lesz az idővonalban, mivel az egyik adatot mérő küldetés befejeztét nem feltétlenül követte közvetlenül egy hasonló dolgokat mérő műhold fellövése, folytatja a kutató.

A múlt héten fellőtt első űrszonda párját, a Sentinel−1B-t a következő másfél év folyamán juttatják pályára. A duó tagjai egy-egy radarrendszerrel vannak felszerelve, amelynek révén az időjárástól és a napszaktól függetlenül képesek átlátni a légkörön, szemben az optikai műholdakkal. Ennek köszönhetően az olyan állandóan ködös-felhős területeket is folyamatosan szemmel tudják tartani, mint amilyenek például a trópusi esőerdők. Amint a második műhold is pályára áll, tandemben kezdenek dolgozni, így egy-egy területről gyakrabban készülhet felvétel, mintha csak egyetlen műszer végezné a megfigyeléseket. A remények szerint ez olyan gyors változások nyomon követését is lehetővé teszi majd, mint például a földrengések nyomán kialakuló felszíni deformációk.

2. oldal

A többi Sentinel-szonda más eszközökkel áll üzembe. Lesznek köztük optikai szenzorokat, radiométereket, illetve spektrométereket hordozó műholdak is, vagyis a fejlesztők igyekeznek az elektromágneses spektrum minél szélesebb tartományában figyelemmel követni bolygónk változásait. A műszerek a tengerek hőmérsékletétől a légszennyezettségéig számtalan dologgal kapcsolatban szállítanak majd adatokat. A 2016-ban induló Sentinel−5 Precursor célja, hogy mielőbb folyatódhassanak azok az atmoszferikus mérések, amelyek az európai Envisat 2012-es elvesztése óta félbeszakadtak. A Sentinel−6 szonda (vagy szondák) megvalósulása egyelőre bizonytalan, a küldetés ezen részéről még nem született végleges döntés, de amennyiben zöld utat kap, ez a műhold a tengerszint változásait fogja mérni egy radar altiméter segítségével.

A mérések és a műszerek széles skálája teszi felbecsülhetetlen értékűvé a Sentinel-projektet, mondja Richard Anthes légkörkutató. Bolygónk megfigyeléséhez és jobb megismeréséhez pontosan egy ilyen sok faktort vizsgáló, ugyanakkor egységes rendszerre van szükség, teszi hozzá a szakértő. És a projektben igazi újdonságok is akadnak majd, a Sentinel−4 például az első olyan eszköz lesz, amely geostacionárius pályáról figyeli a légkör szennyező anyagainak mennyiségét. A műhold óránként közöl majd adatokat a Föld egy nagyobb területének (Európa és Afrika egy része) légszennyezettségi állapotáról.

A két szondából álló Sentinel−2-t szintén nagy érdeklődéssel várhatja a szakma és a nagyközönség is. A műholdak nagyfelbontású képeket készítenek majd a felszínről a látható tartományban, jóval magasabb minőségben, mint a földfigyelés jelenlegi zászlóshajója, az amerikai gyártmányú Landsat−8. A Sentinel−2 szondák kamerájának felbontása 10 méterig terjed, míg a Landsat−8 műholdé 15 méterig a monokromatikus, 30 méterig a több hullámhosszat is feldolgozó sávban. A Sentinelek ezen túl jóval gyakrabban, 2−3 naponta készítenek ismétlődő felvételeket egy-egy területről, szemben a Landsat−8 18 napjával. A gyakoribb felvételek számos eddig nehezen mérhető folyamatot megfigyelhetővé tesznek majd.

A Sentinel−2 alapjaiban fogja megváltoztatni a földfigyeléssel kapcsolatos elképzeléseket, mondja Gregory Asner, a Carnegie Intézet kutatója. „Ez végre egy olyan műszer lesz, amely átírhatja a földhasználat és a mezőgazdaság űrből való monitorozásának lehetőségeit.”

Az eljövendő új idők jele az is, hogy a Sentinel−2 és a Landsat−8 fejlesztői szoros együttműködésben dolgoznak annak érdekében, hogy a műholdak adatsorai kompatibilisek legyenek. A tervek szerint a mérési adatok egy közös archívumban lesznek elérhetők, ami az első lépést jelenti egy virtuális műholdhálózati adatbázis megteremtése felé, mondja Mike Wulder, aki a Kanadai Erdőszolgálat kutatója és a Landsat-csapat egyik tagja. A műholdas adatokból kinyerhető információk mennyisége és minősége jelentősen javulhatna már attól is, ha adott helyzetben nem különálló érzékelők adatait kellene több helyről összevadászni, hanem egy közös platformon hozzáférhetővé válna az összes releváns információ, teszi hozzá a szakértő.

A leendő Sentinel-flotta legnagyobb erénye a kompatibilitás lesz, mondja Malenovsky is. Az egyes műholdak által szállított adatok tudományos értéke többszörösére nő már pusztán attól is, hogy rögtön összekapcsolható más műszerek azonos területről, azonos időpontból származó adataival. A tervezett közös platform bárki által szabadon hozzáférhető lesz, így az szakértők és az érdeklődők rövidesen az aktuális felhőtérképnél jóval többet láthatnak abból, hogy mi is történik pontosan a Föld egy-egy pontján.