Az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia műholdja a Tejútrendszer csillagainak legrészletesebb térképén dolgozik. Ezen munka során fedezték fel a Földhöz legközelebbi két fekete lyukat, amelyek a fekete lyukak egy új osztályát alkothatják. A Gaia BH1 és a Gaia BH2 nevű égitestek 1560, illetve 3800 fényévre vannak tőlünk. Tekintettel arra, hogy a galaxisunk átmérője 105 ezer fényév, ez a két objektum kifejezetten közel van hozzánk. De nem ez az egyetlen jellemzőjük, ami miatt nem hasonlítanak egyetlen más fekete lyukhoz sem, amivel eddig találkoztak a szakértők.
Ami a fekete lyukak ezen új csoportját megkülönbözteti az eddig ismertektől, az a kísérőcsillagtól való nagy távolság. Ezeknek a fekete lyukaknak valószínűleg teljesen más a keletkezéstörténetük, mint az intenzív röntgensugárzást kibocsátó kettősöknek, mondja Kareem El-Badry, az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ és a Max Planck Csillagászati Intézet munkatársa.
A röntgenbinárisok viszonylag gyakoriak. Ezek egy fekete lyukból és egy kísérőcsillagból állnak, és a két objektum olyan közel kering egymáshoz, és a fekete lyuk anyagot lop a másik csillagtól. A folyamat során rengeteg energia szabadul fel, ezért az objektumok általában először a röntgentartományban vagy a rádióhullámok tartományában figyelhetők meg.
A Gaia által detektált két fekete lyuk azonban nem ilyen. Az égitesteket úgy találták meg, hogy az űrtávcső jelentős imbolygást azonosított két látható csillagnál, ami arra utalt, hogy láthatatlan kísérőjük lehet. A csapat a Gaia adatait földi optikai megfigyelésekkel is kiegészítette, amelyek megerősítették, hogy valóban fekete lyukak a láthatatlan kísérők. A megfigyelések alapján a fekete lyukak tömege körülbelül tízszerese lehet a mi Napunkénak, de sokkal tágabb pályán keringenek, mint amit más röntgenbinárisoknál tapasztaltak a szakértők.
A NASA Chandra röntgenobszervatóriumával és a dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóppal végzett további megfigyelések pedig kimutatták, hogy a fekete lyukak nem aktívak, vagyis nem vesznek magukhoz anyagot. Ez önmagában is izgalmas, hiszen a kísérőcsillagok irányából aktív anyagelszívás nélkül is rengeteg részecske érkezik csillagszél formájában. De mivel nem látszik semmilyen rádiósugárzás, úgy tűnik, hogy a fekete lyukak legfeljebb minimálisan aktívak, és nem sok részecske halad át az eseményhorizontjukon. Egyelőre nem világos, hogy ez hogyan lehetséges, de a szakértők dolgoznak a rejtély megfejtésén.
A Gaia BH2 és társcsillaga 1277 naponként kerülik meg egymást és a távolságuk nagyjából 714 millió kilométer. Összevetésképpen az elsőként felfedezett fekete lyuk, a Cygnus X-1 és kísérője 5,6 nap földi alatt kerülik meg egymást, ami elég jelentős különbség. „Sejtettük, hogy létezhetnek fekete lyukak tágabb rendszerekben is, de nem vagyunk biztosak abban, hogy ezek hogyan alakulhattak ki. A felfedezés azt jelenti, hogy tovább kell dolgoznunk a kettőscsillagok fejlődésével kapcsolatos elméleteinken” – magyarázza El-Badry.
