I. oldal
Az olasz Milestone nem tartozik a világ legnagyobb fejlesztőcsapatai közé, éppen ezért kissé csodálkozva szembesülhetünk a ténnyel, hogy milyen termékenyek. Mióta megjelentek az új konzolok, már öt játékot jelentettek meg a PlayStation 4-re, amivel nem hiszem, hogy bármilyen más független stúdió fel tudná venni a versenyt. 1996-os fennállásuk óta a Sébastien Loeb Rally Evo a 38. játékuk, és tulajdonképpen egész létezésük során kizárólag versenyjátékokkal foglalkoztak, legyen szó autókról vagy motorokról - csak egy-két játék csúszott be az X-faktor alapján, gondolom olyankor nagyon kellett a pénz.
Éppen ezért azt gondolnánk, hogy a Milestone két évtized után már a kisujjából rázza ki a versenyzős műfajt, főleg akkor, ha raliról van szó, a negyedik részig ugyanis ők készítették a hivatalos WRC-játékokat is. Meg kell hagyni, ezek a maguk idejében nem voltak kiemelkedően jók, de mióta az új konzolok megjelentek, mintha a Milestone teljesítménye is javult volna, így joggal reménykedhettünk benne, hogy a Sébastien Loeb Rally Evo csatlakozik a PC-re már megjelent DIRT Rallyhoz, és egy újabb remek opciót ad a sáros vidéki utak, vagy éppen a gyönyörű tájakon végigkúszó aszfaltcsíkok kedvelőinek arra, hogy hódoljanak kedvenc élvezetüknek.
A Sébastien Loeb Rally Evo-nak ezek mellett illett is volna jónak lennie, a címében ugyanis ott hordozza minden idők legnagyobb ralipilótájának nevét. Ha Colin McRae, vagy Richard Burns (Isten nyugosztalja őket) legenda volt, akkor Sébastien Loeb a legenda a legendák között, hiszen tulajdonképpen minden rekordot megdöntött a rali világbajnokságban, amit csak meg lehetett dönteni. A francia pilóta rendelkezik a legtöbb világbajnoki címmel (kilenc), a legtöbb győzelemmel (78), a legtöbb dobogós helyezéssel (116) és a legtöbb megszerzett ponttal is (1625). Az úriember ezen kívül aktív még a túraautó világbajnokságban, a 24 órás Le Mans-i futamokon, valamint Forma 1-es tesztpilóta is ráérő idejében.
Az első benyomások jók a játékkal kapcsolatban, ugyanis rengeteg tartalom van benne. A fejlesztők kicsivel több, mint 300 kilométernyi pályát modelleztek le, elmondásuk szerint GPS-adatok és helyszíni fényképek alapján. Összesen nyolc teljes rali áll rendelkezésünkre a legváltozatosabb helyszíneken, a havas Svédországtól kezdve ott van nekünk az esős Wales, a kihalt és forró Mexikó és Ausztrália, az erdős Finnország, vagy éppen Monaco. A pályák és környezetük tehát változatos, mint ahogy a felszínük is, hiszen kapunk mindent a dagonyázástól kezdve a kavicsos úton át, egészen a hóig és az aszfaltig.
II. oldal
Ehhez hasonlóan nem érheti különösebb panasz a játékmódok számát sem. Természetesen elérhetőek a szokásos gyorsversenyek, ahol egy-egy szakaszt, vagy teljes ralihétvégét tolhatunk le, ezekre pedig akár kölcsön is kérhetünk autókat, ha még nem szereztük meg kedvencünket. Ennél nyilván érdekesebb a karrier mód, ahol kezdő pilótaként maga Loeb lesz a mentorunk, és a célunk, hogy egy viszonylag pőre elsőkerék-hajtású Peugeot 205 volánja mögül felküzdjük magunkat a legnagyobbak közé.
Talán azonban mégsem ezzel érdemes kezdeni, hanem a Loeb Experience nevű móddal, ahol átélhetjük a rali-legenda karrierjének legfontosabb pillanatait, közben pedig egyfajta dokumentumfilm-jelleggel hallgathatjuk meg Loeb kommentárját az adott eseményről. Utóbbiakat nagyon érdekesnek találtam, és persze egy játékban egyébként is jó érzés átélni azokat a pillanatokat, amiket talán még annak idején a tévében láthattunk. De ezen kívül azért is érdemes először ennél a játékmódnál kezdeni, mert egy csomó olyan autót szerezhetünk meg, amit egyébként nem.
És ha már az autókra rátértünk, itt sem panaszkodhatunk, ugyanis több, mint 50 járgány érhető el, ami egy kizárólag ralira koncentráló címtől nagyon szép eredmény. Az biztos, hogy minden klasszikust és új kedvencet megtalálunk: itt van a legendás Audi Quattro, a Lancia Delta Integrale, a Lancia Stratos, az eredeti Mini Cooper S, a Renault Turbo, de még olyan ritkaságok is, mint az Alpine A110, vagy az Abarth által felpiszkált Autobianchi A112. De természetesen a Citroenek is jelentős számban képviseltetik magukat, hiszen Loeb mindig is a francia gyár autóival versenyzett. Végül pedig érdemes megemlíteni azt az elmebeteg, biturbó V6-os, 875 lóerős Peugeot 208-ast is, amivel Loeb még 2013-ban több mint egy perccel döntötte meg a Pikes Peak-i hegyiverseny rekordját.
És akkor ezzel kanyarodjunk is vissza a játékmódokhoz, ugyanis külön kategóriát képvisel a Colorado államban található legendás Pikes Peak-i hegyi felfutás. Az első ilyen versenyt 1916-ban rendezték meg, ezzel hivatalosan az Egyesült Államok második legrégebbi autóversenye. Minden évben itt rendezik meg a Pikes Peak International Hill Climb futamot, amit úgy is neveznek, hogy verseny a felhők közé. A pálya brutális: 20km hosszú, 156 kanyar van benne és 1440 métert emelkedik hegynek felfelé. Mondanom sem kell tehát, hogy elég nagy élményt mindezt viszontlátni egy játékban, a hangulata elképesztő és hihetetlen kihívást nyújt.
III. oldal
A hagyományos rali során egyedül versenyzünk az idő ellen, így a fejlesztők valószínűleg úgy gondolták, szükség lenne némi változatosságra, így betették a rallycrosst is, ahol egy kisebb pályán többen küzdünk meg egymás ellen, a pályán belül is változatos talajon - ebből is kapunk összesen öt helyszínt. Tartalomból tehát abszolút nincs hiány, azonban szinte minden más már erősen kifogásolható a játékban.
Kezdjük rögtön a vezetéssel, amit egész egyszerűen nem sikerült jól belőni. Hivatalosan a játék egyfajta fél-szimulátor akar lenni, ennek megfelelően az irányításnak nem feltétlenül kell könnyűnek lennie. Nem is az, de nem azért, mert jól eltalálták a raliautók viselkedését. Nagyon furcsa, hogy szinte minden járgány erősen alulkormányzott, és mintha egyiknek sem lenne súlya, kartondobozként pattan el és repül a levegőbe a legkisebb útszéli bukkanótól is. Hozzá lehet szokni, és némi állítgatással egész korrekt eredményt ki lehet hozni belőle, de valahogy sosem érződik igazán jónak.
Aztán ott vannak a bugok. Az internet tele van a pályáról kirepülő, levegőben lebegő, össze-vissza forgó, vagy éppen a pálya széli semmibe leragadó autókkal. A pályák széleinél felhúzott kerítéseken, objektumokon az esetek 99%-ában úgy halad át az autó, mintha ott sem lennének, máskor meg a legkisebb láthatatlan kavics is kidobja a pályáról. Valami súlyos probléma van tehát a fizikai motorral, és ha ezt kombináljuk a közepes vezetési élménnyel, akkor az egész játék valahogy amatőrnek tűnik, mintha egy kezdő csapat első ralis játéka lenne.
Ezt az érzést erősíti a grafika is, ami olyan, mintha lemaradt volna egy generációval. Az ember azt várná el egy ralis játéktól, hogy mivel úgyis egyedül vagyunk a pályán, a környezet és az autó legalább legyen kidolgozott. De egyik sem az. A táj olyan, mintha papírból vágták volna ki, az út szélén ritkásan elhelyezett szurkolók már PS3-on sem állták volna meg a helyüket, az autókat pedig baltával faragták - mondjuk az dicséretes, hogy készítettek hozzájuk belső nézetet, csak ne lenne olyan ronda az is. Konzolokon ráadásul a framerate is állandóan leesik. A motorhangok külső nézetből még egészen korrektek, belülről azonban körülbelül úgy szólnak, mintha valaki telefonon át próbálta volna elmagyarázni a hangmérnöknek, mi is az a motorhang.
A Sébastien Loeb Rally Evót tehát jelen formájában nem tudom ajánlani megvételre. Hiába a sok tartalom, ha egyszer nem igazán élvezetes a játék, és nagyon sok idegesítő, frusztráló hiba maradt benne. PC-n már elérhető a kiváló DIRT Rally, de hamarosan megjelenik konzolokra is, így inkább a PS4-es és Xbox One-os kollégáknak is azt javaslom, hogy várják ki.
