A földfelszín és az ionoszféra által határolt gömbréteg elektromágneses sajátfrekvenciáit leírójáról Schumann-rezonanciáknak nevezzük. Ezek gerjesztő forrásai a légkörben másodpercenként ötvenszer „elsülő” villámok. A villámok széles frekvenciatartományban sugároznak ki elektromágneses hullámokat, és a Föld kerületével összemérhető hullámhosszakon az elektromos és mágneses tér ún. rezonancia-módusokba rendeződik, amelyek frekvenciája sorrendben: 8 Hz, 14 Hz, 20 Hz stb. Az SR jelenségkör hasznos eszközként alkalmazható az időjárás, az elektromos környezet és a légkör molekuláris összetételének vizsgálatára, eddig azonban csak „alulról” figyelték meg.
A NASA a légierő egyik katonai műholdjára (C/NOFS) telepített műszere, a Vector Electric Field Instrument (VEFI), az űrből érzékelte a Schumann-rezonanciákat. Ez azért meglepő, mert az SR eddigi modellezése szerint a hullámok a földkéreg és az ionoszféra között maradnak, és a kettő közé „bezáródva” terjednek. Úgy tűnik azonban, hogy ez az energia kiszivárog az űrbe.
Schumann 1952-ben hozta nyilvánosságra elméletét a rezonancia létezéséről. Azóta megfigyelték, hogy a rezonancia aktuális variációi összefüggnek az évszakok, a naptevékenység, a mágneses környezet és a légkör összetételének változásaival, így a jelenség nagyban hozzásegíti a tudósokat a légkör megismeréséhez. A műholdról most megfigyelt energiaszivárgás egyrészt az SR modellek felújítását teszi szükségessé, másrészt, ami ennél fontosabb, új nézőpontot teremt a légkör megismeréséhez, hiszen az űrből is vizsgálhatóvá teszi annak jelenségeit.
