Samsung R540: Ismeretlen ismerős

Nálunk járt a Samsung ősszel frissített belépő kategóriás notebookja, amely az előd sikereit szeretné megismételni. Nehezebb dolga lesz, mint egy éve.

Samsung R540: Ismeretlen ismerős

1. Bevezető és specifikáció

Szűk egy éve már, hogy a Samsung notebookjai megjelentek a hazai boltok polcain. Annak idején elsőként számoltunk be az óriás cég hordozható gépeiről és a tapasztalataink nagyon bíztató jövőképet vetítettek előre. Pontos számokat nem tudunk, de tény, hogy webáruházunkban is szép számmal adtak le rendelést olvasóink, főleg az R528/R530 család fogyott jól. Késő ősszel jelent meg ennek a szériának a felújított változata, amely búcsút intett az Intel öregedő Core 2 Duo szériájának.

Az utód az R540 nevet kapta a tűzkeresztségben és a legszembetűnőbb változást első ránézésre a barna színű burkolat és ház jelentette. Gondolták volna, hogy gyakorlatilag ennyiben ki is merül minden? Ugye, mi sem.

Szokták mondani, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj – a Samsung gyakorlatilag átültette ezt a gondolkodásmódot a notebook iparba, szinte ijesztő, mennyire hasonlít az R540 az R530-ra. Felmerül a kérdés ugyanakkor, hogy baj-e ez egyáltalán, hiszen az elődről mi is ódákat zengtünk remek ár/érték mutatója miatt, ráadásul az anyaghasználata is példás volt a maga kategóriájában.

Gyakorlatilag az R530 specifikációs táblázatát is kitehettük volna, elég lenne átírni benne a processzort és a hozzá tartozó részeket (alaplap, videokártya), annyira hasonlít egymásra a két gép. Továbbra se nézzük jó szemmel a 100 MBites hálózati kártyát, valamint az eSATA és a Bluetooth hiánya már ebben a kategóriában is éppen hogy csak elnézhető. Kapunk viszont operációs rendszert, két év garanciát és egy elfogadható árcédulát. Akiknek nincs szüksége a Windows 7-re (mert mondjuk, már rendelkeznek egy licenccel), azok az R538-at vegyék, ugyanis ahhoz nem jár, így jelentősen olcsóbban a miénk lehet ugyanez a gép.

A termék mellé gyakorlatilag csak az akkumulátort, a tápegységet és az elengedhetetlen leírást mellékeli a gyártó, a rendszer visszaállítását Windows alól indíthatjuk el.

2. Hardver

Az előd modellt nem győztük dicsérni kifejezetten alacsony zajszintje miatt, így nagyon sokat vártunk a ráncfelvarrott utódtól is. Az R540 abszolút nem okozott csalódást, sőt bátran kijelenthetjük, hogy simán túlszárnyalta az előző generációt, ugyanis nem elég, hogy végig halkan tette a dolgát, de a legizzasztóbb helyzetekben se tudtuk 52 fok fölé hevíteni a processzort, amely döbbenetes érték, főleg ebben a kategóriában. A BIOS-ban csakúgy, mint korábban, ezúttal is beállíthatjuk a ventilátor fordulatszámát, de az Fn+F8 billentyű kombinációval Windows-ban is megváltoztathatjuk azt.

Főleg grafikus képességeiben lépett előre nagyot az R540, hiszen már a processzorba integrált Intel HD Graphics-ra hárul a megjelenítés feladata. Még nem járt nálunk az Intel megújult Pentium DualCore szériája, amely gyakorlatilag egy Hyper-Threading nélküli Core i3-mat jelent alacsonyabb órajellel. A 2 GB memóriát egyetlen modulként kapjuk, amely jó dolog, ha bővíteni szeretnénk (márpedig ilyen árak mellett miért ne?).

A merevlemez sebessége gyakorlatilag semmit nem változott egy év alatt, az egyetlen eltérést is a beszállítók közti különbség jelenti. A halkan és gyorsan dolgozó egység két partícióval rendelkezik, a 132 GB-oson foglal helyet a rendszer, míg a teljesen üres rész 166 GB-ot nyom.

Az R540 hangszórói semmilyen pozitív változáson nem mentek keresztül (sőt), így minőségük alapján bármikor tudhatjuk, hogy a gépet mindentől függetlenül melyik régióba szánta a gyártó. A magas hangok úgy-ahogy elfogadhatók, a többi tartomány viszont sok-sok állítgatás után tehető csak emészthetővé. Mélyhangokat még véletlen se keressünk.

3. Ergonómia

Külsejét tekintve az R540 megszólalásig hasonlít elődjére, ha nem lenne a barnás beütés, könnyedén összetéveszthető lenne a kettő. Az alsó burkolat például közös pont, a cserélhető alkatrészek listája is azonos. A színválaszték egyébként nem csak ebből az egy színből áll, bizonyos kiszerelésben az R540 kérhető világosabb árnyalatban is. Az LCD még mindig túl vékony kávát kapott maga köré, így a burkolat szélét erősebben megnyomva bizony torzulnak a panel színei azon a területen. A fényes fedőlap egyébként annyiból szerencsésebb ebben a színben, hogy nem látszik rajta, mennyire gyűjti az ujjlenyomatokat és a koszt. Ellenálló képessége továbbra is csekély. Az akkumulátor töltöttségét ugyanazzal az ötpontú visszajelző LED sorral tudjuk megállapítani, mint korábban – valószínűleg maga a telep is ugyanaz.

A billentyűzet egy az egyben átörökítésre került az előd modellből, ami nem gond, mert fatális hibával ott se találkoztunk. A jobb oldali Fn gomb bár hasznos, továbbra is kényelmetlen helyen van, és bár a klaviatúra alapvetően a jobbak közé tartozik a kategóriájában, a gombok ellentartása lehetne jobb, az igazán gyors gépeléseknél a szélei minimálisan ugyan, de instabilak.

A touchpad viszont jelentősen megváltozott, helyenként inkább hátrányára, mintsem előnyére. Örültünk a három ujjal kiváltható jobb gomb funkciónak, viszont a szokásosnál gyengébb „felbontásnak” nem igazán. Sajnos olyan érzése van az embernek használat közben, mintha túl kevés érzékelő zónából állna a felület, túl gyakran ugrik arrébb egy-két pixellel a kurzor. Ez a mindennapos használatnál picit zavaró, még akkor is, ha tudjuk, hogy az R530-at is elsősorban otthoni használatra vette a többség – ott pedig az egér kiváltotta a touchpadet.  A bal és jobb egérgomb ugyanúgy kattog, mint az elődnél, a holtjáték se tűnt el, valamint megmaradt a magas nyomáspont is. Egy dologra viszont rögtön felfigyeltünk: eltűnt a korábban vita tárgyát képező, széleken végigfutó kék világítás. Nem kár érte.

A rokonság a csatlakozók arzenáljánál folytatódik, ugyanis mind a bal, mind a jobb oldali burkolat megegyezik a régi és az új modell esetében. Tavaly még kiemelhettük a HDMI csatlakozót, de egy ideje már a legolcsóbb gépeknél is széria felszereltségnek számít. Egy eSATA port tényleg nagyon hiányzik, valamint feltűnően üres a készülék jobb oldala, illett volna inkább odatenni a kártyaolvasót a ráncfelvarrás során, mintsem elöl hagyni.

A kijelzőt sajnos nem örökítették át az R540-be, pedig ha valamit, akkor azt tényleg érdemes lett volna. A 15,6”-os LED-es panel ezúttal inkább hideg színárnyalatokkal dolgozik alapbeállítás szerint, ráadásul látószöge is valamelyest az átlag alatt van. Fényerő tartománya ugyanakkor nagyon tág, nyári napsütésben is lesz tartalékunk – csak a tükröződés jelenthet problémát a szabadban. A webkamera optikája vélhetően azonos a régi gépben találhatóval, ugyanis mozgáskövetése és képmegjelenítési sebessége is nagyon lassú, arról nem is beszélve, hogy a fakó színeken elég nehezen tudunk javítani szoftveresen.

4. Teszteredmények

Kíváncsiak voltunk az Intel belépő szintű kétmagosára, hiszen elég sok olcsó notebookban megtalálható, viszont ez idáig nem járt nálunk. A virtuális többszálúság (Hyper-Threading) hiánya a Core i5-450M-mel összehasonlítva néhol tetten érhető, ugyanakkor az Athlon II-es processzorokat könnyedén tudja maga mögé utasítani.

Az integrált Intel HD Graphics videokártyát lassan csak szokásból teszteljük le, annyiszor járt már nálunk ilyen VGA-val szerelt gép. Meglepő módon az R540-ben is hozta az elvárható számokat, gyengébb processzor ide vagy oda.

Ami az akkumulátoros üzemidőt illeti, az R540 gyengébben szerepelt elődjénél, hiszen valamivel kevesebb, mint négy óráig bírta a leggyengébb terhelést jelentő dokumentum olvasós tesztet. A többi eredmény gyakorlatilag megfelel a kategória átlagának.

5. Értékelés

Tavaly ilyenkor a Samsung R530-at kikiáltottuk a kategória egyik legjobb vételének, ám az eltelt egy év alatt szinte nulla fejlesztést sikerült belevinni a folytatásba, aminek nem örültünk. Tény, hogy egy bevált konstrukción nem érdemes változtatni, de ameddig nem egy Suzuki Swiftről, hanem egy notebookról beszélünk, ráadásul olyan gyártótól, aki fiatal még a piacon, elég furcsa hozzáállás ez. Tény, hogy nagyon sok helyen dicséret illeti az R540-et, de sikerült olyan dolgot is elrontani rajta, amit ha szintén átemelnek az elődből, akkor nem lett volna egy szavunk se. Úgy gondoljuk, hogyha valaki már rendelkezik operációs rendszerrel a zsebében, akkor az R538 ugyanezekkel a paraméterekkel egy kiváló döntés lehet, ugyanakkor a Windows-os változat (jelen tesztünk alanya, az R540) már túl sok konkurenssel kénytelen megküzdeni és győzelme nem annyira egyértelmű, mint tavaly márciusban volt. Ettől függetlenül az ajánlott plecsnit megérdemli, de ez inkább a rendszer nélküli változatnak jár.

A Samsung R540-ért köszönet a gyártó hazai képviseletének!

Pro:

+ remek hűtés

+ halk működés

+ kategóriájában jó billentyűzet

+ három ujjas jobb gomb művelet

+ 2 év garancia

Kontra:

- átlagos kijelző

- alacsony felbontású touchpad

- gyenge webkamera

Hivatalos honlap: Samsung

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward