1. Bevezető és specifikáció

Megjelenése óta próbáljuk becserkészni a Samsung 3-as sorozatának csinosabb tagját, de a hazai képviselet ez idáig nem tudta rendelkezésünkre bocsátani. A különböző fórumokon is sűrűn lehet találkozni az NP300V5A típusjelzésre hallgató masinával, így bár hamarosan kifutó státuszba kerül, nem mehettünk el mellette szó nélkül, így egy klasszikus hiánypótló írás következik.

Bár a legtöbb ember TV-iről, mobiltelefonjairól, táblagépeiről, esetleg háztartási gépeiről ismeri a márkát, a Samsung elég régóta gyárt notebookokat. Kis országunkban 2010 tavaszán indult meg a hordozható számítógépek forgalmazása és azóta szinte töretlenül növekszik a gyártó népszerűsége, amelyet főleg a készülékek kellemes dizájnjának és jó ár/érték arányainak köszönhet a dél-koreai cég. A tavaly nyár végén debütált 3-as sorozat (hivatalos nevén Series 3) elsősorban elegáns kinézetével, nagyon vékony kávájával és extravagáns színválasztékával hívta fel magára a figyelmet. Ezekkel a paraméterekkel biztosak vagyunk benne, hogy nem a belsőről szerették volna elterelni a figyelmet, ugyanis – mint látni fogjuk – azzal semmi probléma nincs. A szintén ebbe a sorozatba tartozó 12,5”-os NP350UB után nagyon kíváncsiak voltunk, mit hozott ki a cég a jóval termetesebb kasztniból, ugyanis a hardver figyelembe véve az árat, egész vállalhatónak tűnik.

Az NP300V5A nem lesz a nagy mennyiségű adatot külső meghajtókon cipelők kedvence az egészen biztos, ugyanis se eSATA, se USB3 csatlakozót nem találunk rajta – gyakorlatilag ez a gép egyik legnagyobb hiányossága, de ne feledjük, hogy bőven 2010-es modellről van szó (igaz, az eSATA-ra még így sincs mentség). A többi viszont eléggé rendben van, 160 ezer forintért nem csak 2 év garanciát, de Windows 7-et és matt kijelzőt is kapunk, nem beszélve az NVIDIA Optimus technológiával felvértezett dedikált videokártyáról. Ha csak a számokat nézzük, akkor a Samsung középkategóriás masinája se pozitív, se negatív értelemben nem lóg ki az erős mezőnyből, ám lesz, aki kizárólag a matt kijelző miatt fog a koreaiak modellje mellett dönteni. Bár a termék súlya miatt nem egyértelmű, de valamivel kisebb gépről beszélünk, mint az átlag, hiszen a kijelző körül lévő káva szinte egyik irányban sem éri el a másfél centit.

A készülék mellé a szokásos kellékeken kívül kapunk egy rendszerhelyreállító lemezt is arra az esetre, ha valamiért leformáznánk a merevlemezt vagy egész egyszerűen nagyobbra/gyorsabbra/SSD-re cserélnénk a gépben lévőt. A tápegység mindössze 65W-os, így az átlagos kapacitással bíró akkumulátor feltöltése legalább két órát vesz igénybe, az utolsó egy-két százalék visszatöltése pedig hosszú perceket vesz igénybe.

2. Hardver és hangzás

A nálunk járt Samsung gépek hűtőrendszereivel eddig nem igazán volt gond, kivéve talán a játékos felhasználóknak szánt R580-at, amely ezt leszámítva sem volt egy igazán jó gép. Normál használat mellett az NP300V5A is meglehetősen csendben teszi a dolgát, tulajdonképpen csak nagyon komoly igénybevétel mellett kezdi el igazán hallatni a hangját, játékok alatt valahol a két állapot között mozog. Annyira viszont nem halk a rendszer, hogy a maximális terhelés mellett mért 80 fok feletti hőmérsékleteket szemrebbenés nélkül elnézzük neki, de mentségére legyen mondva, hogy ebből a felhasználó szinte semmit nem érzékel, legyen szó akár az alsó, akár a felső burkolatról. Üresjáratban egyébként kicsivel 50 fok alatti értékeket mértünk, amelyek megfelelnek a kategória átlagának. Akárcsak az NP350-nél, itt is lehetőségünk van az Fn+F11 billentyűkombinációval aktivizálni az ún. Silent Mode-ot, amely nem csinál mást, minthogy a processzor maximális órajelét 2100-ről 800 MHz-re veszi le, ez által terhelés hatására is jóval kevesebb zajt csap a masina a csökkentett hőtermelés és fogyasztás miatt – más kérdés, hogy eközben sebessége is harmatosabb.

A Windows pontszámok elemzése nem kíván nagy matematika tudást, az átlagnál valamivel erősebb notebookról van szó, ugyanakkor a 3 GB RAM mögötti költségcsökkentési filozófiát nem igazán értjük, főleg most, amikor a memória árak gyakorlatilag folyamatosan padlón vannak. A GeForce GT 520MX mellett szintén nem érdemes szó nélkül elmenni, hiszen bármilyen meglepő, eddig nem találkoztunk vele egyetlen hordozható gépnél sem. Az 512 MB video memóriával ugyan nem fogja megváltani a világot, viszont az X utótag jelen esetben nagyon fontos, hiszen jócskán megemelt órajeleket takar. A mezei GT 520M 48 shader egysége 1200 MHz-en (de legfeljebb 1480-on) zakatol, míg a GT 520MX minden esetben 1800 MHz-en üzemel (a grafikus magok órajele ezeknek pont a felével egyezik meg). Bár a memória rendszer szinte változatlan, nyers erőben egy bő 20%-os pluszt várhatunk az 520MX javára, amely ennyi pénzért nem hangzik egy rossz partinak. Az NVIDIA saját fejlesztésű Optimus technológiájának köszönhetően természetesen most is lehetőségünk van a rendszerre bízni, hogy eldöntse helyettünk, a különböző szituációkban melyik videokártyára bízza a feladatot (a megjelenítésért minden esetben az integrált HD Graphics 3000 a felelős).

A merevlemez – akárcsak a memória – házon belülről érkezik és percenként 5400-as fordulatszáma ellenére elég szép tempót produkál. Kár, hogy a mindennapos használat során nem éreztük ezt a fürgeséget, a gép néha képes volt megtorpanni, a miértre azóta is keressük a választ (bár valószínűleg a Norton Internet Security tehet a dologról, amelynek próba változata előtelepítve csücsül a gépen). Ami viszont abszolút jó hír, hogy a Windows telepítés előtt megadhatjuk, hány részre szeretnénk osztani a winchesterünket és ezek mekkorák legyenek, így könnyedén megspórolhatjuk a különböző partícionáló szoftverekkel való utólagos szöszmötölést. A melegedés amúgy a HDD egyetlen rossz tulajdonsága, még a kánikulának semmiképpen nem mondható 21-22 fokos teszthelységben is képes volt bőven 40 fok fölé kúszni. Zajszintje ugyanakkor minimális, közvetlen közelről hallani csak, feltéve, ha a gépet minimálisnál nagyobb mértékben nem terheljük, ugyanis akkor már a ventilátor alacsony zaja is simán elnyomja.

A hangszóróktól nem vártunk sokat, hiszen a Samsung gépek általában nem domborítanak ezen a téren, de az NP300V5A elég tisztességesen szól, feltéve, ha nem diszkó zenével kínáljuk meg. Hangtisztasága a notebookok mezőnyében az élvonalhoz tartozik és a hangerő-torzítás viszonnyal sincs gondja.

3. Ergonómia és kinézet

Külsejét tekintve a Samsung középkategóriás gépe csak úgy vonzza a tekinteteket, bár nehezen tudjuk eldönteni, hogy ezt az ezüst színű, elegáns hatású hátlapnak vagy a fehér színű burkolatnak köszönheti – vagy a kettő keverékének. Ami biztos, hogy az NP300V5A anyaghasználata kategóriájában első osztályúnak számít, ahova az ember nyúl, ott normális minőségű műanyagot talál, sehol nem találkozunk ugyan alumínium betétekkel, de az összhatás ettől eltekintve is nagyon kellemes. Sajnos a legkevésbé jó minőségű anyagok pont a készülék belsejébe kerültek, azon belül is a klaviatúra feletti rész az, amelyért minimum egyszer elhúzzuk majd a szájunkat. A gép többi részén ugyan viszonylag kemény műanyaggal találkozunk, itt sajnos jóval puhább vagy vékonyabb a burkolat. A zsanérok bár elég erősen tartanak, sajnos a műanyag burkolaton szemmel látható, hogy pár év után fel fogja adni a harcot, de tulajdonképpen ez a legtöbb középkategóriás gépre egyaránt igaz. Szerelés szempontjából a Samsung kicsit megnehezítette a felhasználók dolgát, ugyanis a memóriacseréhez elég egy csavart kitekerni, viszont ha a merevlemeztől szeretnénk megszabadulni, akkor a fél gépet szét kell szednünk. Mindazon által meg kell jegyeznünk, hogy az elérhető négy színkombináció közül véleményünk szerint a tesztben is szereplő ezüst-fehér a legimpozánsabb, a fekete nem emeli ki eléggé a készüléket a tömegből, a maradék két szín (narancs, kék) pedig inkább a gyengébbik nemnek való, hiszen a billentyűzetet körülölelő betét színe harmonizál a fedőlappal.

Sajnos a képeken nem igazán jön át a gép „hófehérsége”, az viszont szemmel látható, hogy a klaviatúra kiosztása követi a gyártótól már megszokott elrendezést és a gombok mérete is pont megfelelő a kényelmes gépeléshez. Az alátámasztás a billentyűzet nagy részén jó, egyedül a numerikus rész bizonyos számai alatt érezhetünk némi bizonytalanságot. Tekintettel arra, hogy a jobb oldalon is találunk egy Fn gombot, az irány billentyűk némileg elcsúsztak, ezek használata megszokást igényel.

A touchpad felülete kellően nagy és az anyagválasztás is kedvez az emberi ujjaknak, hiszen könnyedén, kellő érzékenységgel navigálhatunk rajta. Az eszköz mindenféle multi-touch mozdulatot támogat, beleértve a két- és háromujjas érintést is. A bal és jobb egérgomb meglepően rövid úton jár és elég nagy zajt is csapnak, így javasolt kiváltani őket többujjas mozdulatokkal. A vízszintes és függőleges görgetősáv kedvelőinek sem kell aggódni, hiszen a kétujjas navigálás mellett a gyártó gondolt rájuk is.

A bevezetőben már említettük, hogy csatlakozóból nincs túl sok, így nem meglepő, hogy ez a kevés bőven elfér a készülék jobb és bal oldalán. A kártyaolvasó az egyetlen, amely elöl található, használatához nem árt némi köröm, ugyanis az SD kártyák gyakorlatilag teljesen elvesznek a foglalatban.

A kijelző szintén házon belülről származik és bár kisebb örömtáncot illik járni matt bevonata miatt, nem árt kiemelni, hogy gyári beállításokkal a képminőség csapnivaló, nincs mit szépíteni. Alacsony fényerő mellett sajnos a túlságosan fátyolos képpel és az ezt direktben kiváltó picit magas gammával nem fogunk tudni mit kezdeni, ugyanis közepes fényerősségnél ezek hirtelen jó beállítássá változnak. Ami viszont fényerőtől és gammától függetlenül rossz, az a piros szín túlzott erőssége, amely nem kicsit tolja el pirosas-lilássá a képet, amelyet látunk. Tapasztalataink alapján, ha az Intel videokártya driverében (mert a megjelenítésért minden körülmények között az integrált VGA felel az NVIDIA Optimus technológiánál) a piros szín fényerősségét a kezdeti 0-ról mínusz 20-ig visszavesszük, akkor egy jóval emészthetőbb, a szemnek nagyon kellemes színvilágot kapunk. Sajnos a látószög szintén nem erőssége a kijelzőnek, azzal ugyebár szoftveresen nem nagyon lehet mit kezdeni, alulról vörösesedni, felülről kontrasztvesztés mellett zöldülni-sárgulni kezd a kép. Kár érte, mert szemből a kalibrálás után kifejezetten megkedvelhető a Samsung LTN156AT190-es panelje. A kávában lévő webkamera a gyárilag telepített Cyrberlink Youcam szoftverrel kizárólag természetes fény mellett használható rendesen, a szegényes beállítások miatt egy asztali lámpával megvilágított íróasztalnál esélyünk nincs értékelhetően világos kép produkálására. A zajszűrés amúgy elismerésre méltó, hiszen alig jár az élesség elvesztésével.

4. Teszteredmények

A processzorteszteken gyorsan szaladjunk végig a szemünkkel, mert ez a gép főleg a dedikált videokártya miatt érdekes – már ami a teljesítményt illeti.

Az integrált Intel HD Graphics 3000-rel akárcsak múltkori tesztünknél, most sem foglalkozunk, rendszeres olvasóink valószínűleg álmukból felkeltve úgyis tudják, melyik játék alatt mire képes a lassan egy éve velünk lévő vezérlő. Sokkal érdekesebb ugyanakkor a GeForce GT 520M és GT 520MX kapcsolata, amely jól láthatóan szoros, de az esetek többségében az utóbbi bő 15%-ot ráver az előbbire.Az 512 MB video memória végül mindenhol elegendőnek bizonyult.

Ami az akkumulátoros üzemidőt illeti, nem is értjük, miért nem lovagolta meg a Samsung ezeket az eredményeket, hiszen a 9 órás olvasás teszt nem csak, hogy példás, de egész egyszerűen elképesztő egy középkategóriás géptől. A bő 4 órás maximális fényerő mellett elkövetett Full HD-s filmnézés se kutya, de ott jól láthatóan nem sikerült már elhúzni a mezőny többi tagjától. Ami biztos, hogy normál használat mellett a 3,5-4 órát gond nélkül hozza a gép, ha nem nyúzzuk processzorzabáló programokkal, ami abszolút vállalható. „Ha akarom notebook, ha akarom, játékgép” – mondaná a lelkes PR asszisztens a nem létező reklámban.

5. Értékelés

Pár napos használat után igencsak megkedveltük a Samsung 3-as sorozatába tartozó NP300V5A névre hallgató masináját. A teszt végeztével még inkább sajnáltuk, hogy ilyen későn jutott el hozzánk ez a remek készülék, hiszen így csak az életciklus utolsó pár hónapjában tudjuk majd szajkózni, hogy aki egy játékra alkalmas, ugyanakkor jó üzemidővel is rendelkező csinos gépet szeretne korrekt áron, az feltétlenül vegye fel a listájára ezt a notebookot. Természetesen a 160 ezres árcédula bármennyire is csábító nem von(hat)ja el a figyelmet a termék gyengeségeiről sem. Ilyen a nem egységesen jó anyaghasználat, illetve a kalibrálás után is kompromisszumot igénylő (de matt) kijelző. Bár nincs eSATA, nincs USB3, azt kell, mondjuk, hogy jelen pillanatban ennél olcsóbban nem nagyon juthatunk egy ennyire összeszedetten tálalt játékosabb felhasználókat is megérintő notebookhoz. Ha gyorsabb VGA-t szeretnénk, az súlyos plusz tízezrekbe vagy gyengébb anyagokból való építkezésbe kerül. Akárcsak az Asus N55SF esetében, ezt a gépet is fehérben vinnénk haza.

A Samsung NP300V5A-t a Cédrus Számítástechnikai Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ matt kijelző

+ többnyire halk hűtőrendszer

+ Silent Mode kapcsoló

+ jó billentyűzet

+ jó touchpad

+ elegáns külső, jó anyagminőség

+ átlagnál jobb üzemidő

+ telepítés előtt partícionálható merevlemez

+ 2 év garancia

Kontra:

- a merevlemez cseréje nem egyszerű

- a kijelző látószöge érezhetően átlag alatti

- se eSATA, se USB 3.0 csatlakozási lehetőség nincs

Hivatalos honlap: Samsung Magyarország

Vásárlás: iPon webáruház