1. Bevezető és specifikáció
A Samsung folyamatosan dobja piacra jobbnál jobb notebookjait, mióta betört a magyar kereskedésekbe. Ennek ékes példája jelen tesztünk alanya is, amely a megfizethető szubnotebookok kategóriában kíván majd sikert sikerre halmozni. Sajnos nagyon kevés a 13”-os gép a 200 ezer forint alatti régióban, amely nem csak jó ár/érték aránnyal, de vonzó külsővel is rendelkezik. Ezt vélhetően a Samsungnál is nagyon jól tudták, nem véletlenül lőtték be úgy az NP350U árát, hogy az Acer TimelineX messze legyen tőle, így ne tekinthessük közvetlen konkurenciának.
A hardver nagyjából adott, ha az emberfia nem akar az AMD Brazos platformjáról tudomást venni, akkor lényegében az Intel Sandy Bridge architektúrája az, ami szóba jöhet. Értelemszerűen az alacsony fogyasztású ULV modellek nem férnek bele a keretbe, így felépítését tekintve aligha fog bármilyen újdonságot mutatni nekünk az NP350, de nem is ezzel tűnik ki a tömegből. A Samsung pont ott fogja püfölni a konkurenseket, ahol a legjobban fáj nekik.
A specifikációt elnézve nem hogy extrát nem találunk a gépben, de kicsit hiányérzetünk is támadhat, hiszen se USB3, se eSATA, ráadásul a 2 GB memória is szokatlan a szemnek így 2011 végén. A lényeg viszont a táblázat vége felé van. Kevés olyan noteszgép van ma a piacon, amely hasonló tömeggel és mérettel rendelkezik, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a Samsung a vékony, dizájnos, ugyanakkor olcsó gépet keresőknek akar kedvezni ezúttal. Ha vásárlásra adnánk a fejünket, akkor érdemes az alig pár ezer forinttal drágább verziót hazavinni, abban ugyanis azon kívül, hogy egy picit erősebb processzor van, 4 GB memóriát találunk. Utóbbi az igazán fontos, hiszen a gépben lévő RAM-okhoz hozzáférni nem a legegyszerűbb feladat. A kijelzőre 72 órás pixelhiba garanciát vállal a Samsung, így a vásárlástól számított 3 napon belül szó nélkül cserélik a készüléket abban az esetben, ha akár csak egy sötét pixelt is találunk rajta. Ritka és hasznos szolgáltatás.
A készülék mellé a 60W-os tápegységen kívül némi dokumentációt, egy helyreállító lemezt és egy átalakítót kapunk. Utóbbira akkor van szükségünk, ha analóg video kimenetet szeretnénk használni, a vékony kialakítás miatt áldozatul esett ugyanis a klasszikus D-Sub csatlakozó, a helyére pedig egy speciális aljzatot tett a gyártó.
2. Hardver és hangzás
Egy vékony gépnél mindig kardinális kérdés a hűtés hatékonysága és zajszintje. Nos, a Samsung NP-350U alapvetően egy érdekes jószág. Alapjáraton minden esetben csendben van (a processzor ilyenkor 45 fokos), akkumulátorról üzemeltetve néha olyan érzésünk is lehet, hogy teljesen lekapcsolja a ventilátort. Abban az esetben viszont, ha kicsit nagyobb terhelésnek tesszük ki, bizony már megjön a hangja (maximális terhelésnél a központi egység akár 87 fokig is felmelegedhet). Felhasználás függő, mennyire, de játékok alatt azért nem számítottunk ekkora zajra. Tény, hogy ezt a gépet alapvetően divatos rohangálós terméknek szánja a Samsung, de egy kicsit több figyelmet is szentelhettek volna a hűtés megalkotására. A HD felbontású flash videóknál még csendben van a gép, így akik valóban átlagos dolgokat terveznek művelni vele, azoknak nincs okuk az aggodalomra. Van ugyanakkor egy olyan lehetőségünk is, hogy a processzor órajelét terheléstől függetlenül 800 MHz-en tartsuk alacsonyabb feszültséggel párosítva, ilyenkor ugyanis a ventilátor gyakorlatilag teljesen elhallgat. Persze joggal kérdezhetnénk, hogy ennek mi értelme. Nos, ha például nagyon sokáig vagyunk töltési lehetőség nélkül és ezt előre tudjuk, akkor a Silent Mode-ra keresztelt funkció hasznos lehet, mert bár lassabban tudjuk elvégezni a betervezett feladatainkat, viszont biztosak lehetünk benne, hogy az akkumulátor nagyon sokáig kihúzza majd.
Hardverek tekintetében semmi meglepőt vagy szokatlan nem találunk, az NP-350U csak és kizárólag Core i3-as processzorral vásárolható meg, a jelenleg tesztelt olcsóbb példányban a 2.1, míg a drágábbikban a 2.2 GHz-es változat van. Szintén nem kérhetünk dedikált videokártyát a gépbe, részben a vékony kialakítás, részben az ár szab gátat annak, hogy az Intel HD Graphics 3000-nél gyorsabb VGA-t használhassunk. Tekintettel arra, hogy a gépben egyetlen memória modulnak van hely, így be kell érnünk az egycsatornás memória használattal, amely az integrált videokártya és a rendszer sebességére is kihatással van, de egyikre se drasztikusan.
A merevlemez szerepét egy teljesen átlagos – és természetesen Samsung – 320 GB-os meghajtó tölti be, amelyet a gyártó két részre osztott. Az egyik 122 GB, amelyen a rendszert és az összes programot megtaláljuk, a másik értelemszerűen a maradék, ami formázás után 166 GB-ot jelent. Sebességét tekintve az átlagot hozza a HDD, hőtermelésével távolról se volt gond, de ez nem is csoda, a teszthelyiségben 22 fok uralkodott.
Bár a termék hivatalos honlapján találunk hárombetűs rövidítéseket a hangzással kapcsolatban, ne legyen kétségünk afelől, hogy az NP-350U hangszórói inkább interjúk, mint sem zenék hallgatására lett kitalálva. Sajnos hiába próbáljuk belőni a hangszínt olyanra, amilyenre szeretnénk, a közép tartomány még így is túl domináns marad. A hangerőt illetően viszont vannak tartalékok gazdagon.
3. Ergonómia és kinézet
Következzenek azok a dolgok, amik miatt a Samsung legújabb szubnotebookja széles közönségre számíthat. Elsőként itt van mindjárt a dizájn, ami a gép kinyitása nélkül is bizalomgerjesztő. Öt féle színben vásárolhatjuk majd meg a notebookot, nálunk egyelőre csak az ezüst érhető el, de várható majd sötétszürke, kék, rózsaszín és lila is. A Duracase névre keresztelt alumínium hatású, de alapvetően műanyagnak tűnő felső burkolat ellenáll a mindennapos karcoknak, gondolunk itt kulcscsomókra és egyéb dolgokra, amelyek a táskában a készülék mellett foglalhatnak helyet. Mi is próbára tettük a bevonatot és tényleg elég meggyőző a hatás. A készülék súlyelosztása is nagyon jó, ami annyit jelent, hogy a vékony kijelzőt könnyedén felnyithatjuk akár egy ujjal is anélkül, hogy a készülék alsó része akár csak egy millimétert is megmozdulna. A zsanér műanyagból készült és jól láthatóan a vékony kijelzőhöz tervezték, ugyanis ennél súlyosabb felső burkolatot aligha bírna el hosszabb távon. A kijelzőre ugyanakkor érdemes nagyon vigyázni, ugyanis azon kívül, hogy merevítést nem kapott a háta mögé, túl sok anyag nincs mögötte - gyakorlatilag egy átlagos balesetnél már tropára vághatjuk. Amúgy a készülék nagyon egyben van, nem recseg, nem ropog, nem nyikorog sehol, szóval a minőségérzettel egy szemernyi probléma sincs. A hátlapon találunk jó pár csavart, de aligha fogjuk ezt a masinát szétszedni otthon, ha keveselljük a merevlemez kapacitását vagy csak egyszerűen SSD-re vágyunk, első körben érdemes inkább azt a boltot felkeresnünk, ahol a készüléket megvásároltuk. A nagyobbik probléma az, hogy az akkumulátort se tudjuk csak úgy eltávolítani, ezért ha tudjuk, hogy hosszabb ideig nincs szükségünk a telepre, mert árammal ellátott helyen vagyunk, akkor is kezdjük el meríteni a gépet, mert ezzel sokkal kevesebb kárt okozunk neki, mintha napokig a töltőn lógatnánk. A 2 éves garanciaidőt egyébként nem befolyásolja az, hogy lebontjuk-e a hátlapot vagy sem. Érdemes még megjegyezni, hogy a kisméretű ventilátor hátrafelé fújja ki a házból a meleg levegőt, így se a jobb, se a bal kezesek nincsenek hátrányban, plusz valamivel kevésbé halljuk a zajt, mintha oldalra került volna ugyanez a nyílás.
A billentyűzet érdekes tulajdonságok keveréke. Először is a gombok flexibilitása közel nulla, ami jó, sőt kiváló, ráadásul az alátámasztással sincs gond, viszont a nyomáspontjuk annyira magasan van, hogy gyakorlatilag egy milliméter után el is érjük azt. Ehhez jön még a csattogós hang, amely működés közben jellemző az NP-350U-ra, így ízlések és pofonok, kinek mennyire fog tetszeni. Aki sokat és viszonylag gyorsan szeretne gépelni vele, annak nem ajánlott, akik csak weblapcímeket és mindennapos e-maileket írogatnak, azokat vélhetően nem fogja zavarni ez a két kellemetlen tulajdonság. A Silent Mode-ot az Fn+F11 kombinációval tudjuk ki-bekapcsolgatni.
A touchpadot viszont biztos, hogy szeretni fogjuk, ugyanis rossz tulajdonsága gyakorlatilag nincs. A viszonylag nagy felületen könnyedén navigálhatunk az ujjunkkal, ráadásul a létező összes multitouch és egyéb műveletet beállíthatjuk rajta, így van kétujjas és háromujjas érintés is, aminek nagyon örültünk. A bal és jobb egérgomb ugyan közös felületen osztozik fizikailag, ám a Samsung mérnökeinek sikerült megoldani, hogy ez ergonómiailag kivételesen ne jelentsen problémát. A gomb széle felé haladva ugyanis egyre könnyebb azt lenyomni, ráadásul egyre mélyebben is lehet, így ha megszokjuk, hogy az utolsó másfél centit használjuk, akkor kifejezetten kényelmes társunk lesz az eszköz.
Csatlakozóból a helyhiány miatt nem kapunk olyan sokat, viszont annál mindenképpen többet, mint amennyire számítanánk első ránézésre. A gyártó például nem hagyta, hogy a dizájn csorbát szenvedjen a LAN port miatt, de elhagyni sem szerette volna, így a csatlakozó alsó fele csak akkor válik elérhetővé, ha lehajtjuk az ezt takaró kis fekete műanyag fület. Praktikus megoldás, kíváncsiak vagyunk, mennyire bizonyul majd tartósnak. A két USB közül a bal oldalon található alvó üzemmódban is tudja tölteni a rá dugott eszközt, ezt egy kis villám ikon is jelzi a port mellett. A speciális D-Sub átalakítóról már ejtettünk pár szót a bevezetőben, a hozzá tartozó csatlakozót a jobb oldalon találjuk a Kensington zár mellett.
A kellemes látványhoz nagyban hozzájárul maga a kijelző is. Nem csak azért, mert matt felületű, hanem azért is, mert a körülötte lévő káva a szokásosnál jóval vékonyabb – esetünkben 0,7-1,2 centi. A színvilág egy picit kékes-sárgás, de ezen pillanatok alatt korrigálhatunk és utána egy éles, jól olvasható panellel lesz dolgunk, amelynek ráadásul a fényereje is tág határok között állítható. A látószögek kicsit gyengék, jó eséllyel súrolják az átlagot, ez talán a kijelző egyetlen gyenge pontja. A vékony kávába azért egy HD felbontásra alkalmas webkamera befért, képminősége nappali fényviszonyok között éppen hogy elfogadható, mesterséges fénynél viszont nagyon hamar elvérzik.
4. Teszteredmények
Olvasóink kérésére megváltoztattuk a teszteredményekről szóló grafikonjaink kinézetét, reméljük, az új dizájn átláthatóbbá teszi majd az eredmények vizsgálatát.
Az AIDA és a PCMark7 is megmutatta, hogy a Samsung szubnotesze se szenved semmiféle hardveres problémától, ami a sebességre kihatással lenne, így lépjünk is gyorsan tovább, nem ez a gép elérdekesebb része.
A videokártyát is láttuk már párszor, a tesztek csak a rend kedvéért kerültek be a képbe. Megfigyelhető, hogy a második memória modul hiánya olykor rendesen beleszól az összképbe, de közel sem olyan drasztikus a helyzet, mint az AMD Llano platformjánál, ahol közel 40%-os teljesítményvesztést is okozhat, ha csupán egyetlen RAM modult teszünk a gépbe – nem meglepő, hiszen azokban a processzorokban jóval erősebb grafikus magok dolgoznak.
A lényeg viszont nem a processzoron és nem a videokártyán, hanem az akkumulátoron van, hiszen az NP-350U egy vékony, hordozásra kitalált eszköz. Szinte sokkoló, hogy a mezei 48 Wh-s akksi milyen sokáig képes életben tartani a gépet. A Samsung állítása, miszerint akár 10 óráig is használhatjuk a masinát, igaznak bizonyult, nálunk a legkíméletesebb üzemmódban 9 óra 49 percet bírt. Ami meglepő, hogy 4 órát a full HD felbontású filmnézésnél is kibírt, amelyet maximális fényerőn űztünk, ahogy szoktunk. Átlagos használat mellett nagyjából 6 órára lehet számítani WiFi-vel, illetve 3G-vel egyaránt, ez nem rossz érték, ebben a kategóriában mindenképpen a legjobbak közé tartozik. A cég elmondása szerint a PowerPlus akkumulátor 1000 feltöltés után is kapacitásának mindössze 20%-át veszíti el, szemben a megszokott 70-nel. Mindkét információt illik fenntartással kezelni, de az mindenképpen jó hír, hogy hosszútávon is számíthatunk a telepre, miután arra csak egy év garancia vonatkozik.
5. Értékelés
Ha a tényeket nézzük, akkor a Samsung 12,5”-os notebookja hordoz legalább annyi pozitív, mint negatív tulajdonságot magában. Kezdjük az utóbbiakkal: a billentyűzet felhasználás függő, kinek mennyire jön be, a hűtőrendszer bár remekül ellátja a feladatát, terhelés esetén hangos, illetve a webkamera is a gyengék mezőnyét gyarapítja. Bővíteni nehézkes és a vékony burkolat miatt a kijelző nagyon sérülékeny. A mérleg másik oldalán a kellemes anyaghasználat, a szép külső, a látószögét leszámítva remek kijelző, a hosszú üzemidő és a baráti árcédula tartózkodik. Ehhez a sok adathoz jön még hozzá az a személyes szimpátia, amelyet valaki vagy érez majd, mikor először a kezébe veszi a gépet vagy nem. Nekünk meglehetősen tetszett az NP-350U és vonzó árával sikeres lehet a hazai piacon. Strapabírása nem lesz olyan, mint egy Acer TimelineX-é vagy egy Lenovo Thinkpad Edge Plus-é, de nem is direktben ellenük indult harcba a Samsung új üdvöskéje. A legnagyobb ellenfél valószínűleg a Dell Vostro V130 lesz, amelyet valamivel jobb használni, viszont az akkumulátoros üzemidőnél csúnyán elvérzik az NP-350U-val szemben, ráadásul régebbi és lassabb hardvereket, valamint magasabb árcédulát is a magáénak tudhat. Aki tehát 150 ezer forint keres 13”-os gépet, amely lehetőleg sokáig bírja akksiról, könnyű is legyen, de nem árt, ha ki is néz valahogy, az feltétlenül vessen egy pillantást tesztünk szereplőjére, és amennyiben a vásárlás mellett dönt, csakis a drágábbik modellt válassza.
A Samsung NP-350U-t a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ remek matt kijelző
+ minőségi anyagok
+ hosszú üzemidő
+ jó touchpad
+ karcálló Duracase bevonat
+ Silent Mode opció
+ USB Sleep & Charge
+ 2 év garancia
[bold]
Kontra:[/bold]
- terhelésnél hangos
- a billentyűzet ergonómiája nagyon felhasználásfüggő
- kevés konfigurálási lehetőség és nehézkes alkatrész csere
- a kijelző gyakorlatilag védtelen a külső behatások ellen
- se USB3, se eSATA
Hivatalos honlap: Samsung
Vásárlás: iPon webáruház
