Bevezetés, specifikációk
Az utóbbi időben elég sokat lehetett olvasni a Samsungról, és nem csupán az Apple-lel vívott szabadalmi háborúja kapcsán. A koreai gyártó mostanra az androidos okostelefonok elsőszámú előállítója lett, és a tabletpiacon is stabilan őrzi második helyét a cupertinói ellenlábasa mögött. A Galaxy márkanév az Androidot futtató eszközöket jelöli, és a táblagépek még ezen felül a Tab szócskát is magukon viselik. Immáron harmadik generációjához érkezett ez a termékcsalád, melynek legkisebb (7 inches) és legnagyobb (10,1 colos) tagját köszönthettük tesztlaborunkban. A legnagyobb kérdés persze most is az, hogy az egyre erősödő versenyben helyt tudnak-e állni a cég táblái. Korábbi cikkünkben az ASUS két hasonló jellegű gépét vettük górcső alá, óhatatlan tehát, hogy a következő elemzésben is utalni fogunk rájuk.
Vizsgáljuk meg először a tesztpéldányokat a számok szintjén!
Specifikáció
A következő táblázatban a koreai gyártó üdvöskéinek legfontosabb hardveres jellemzőit foglaljuk össze.
Ezúttal is a 7 colos modellel kezdjük az elemzést. Mindjárt a specifikáció első sorában meglepetés érheti az olvasót, de nem feltétlenül a kellemesebb fajtából. Ugyanis szokatlan SoC-ot találunk itt. A PXA988 jelű chipkészlet két, 1,2 GHz-en pörgő Cortex-A9 magot tartalmaz, ezzel eddig nincs is gond. Ami miatt viszont húzhatjuk a szánk, az a Vivante GC1000-es gyorsító, amellyel kapcsolatban sajnos az a hír járja, hogy a játékok egy része alatt szeret grafikai hibákat produkálni. Mi a teszt alatt ilyet nem tapasztaltunk, és a benchmark programokkal sem volt gond, de ezt a jelenséget több forrásból megerősítették, a leendő vásárlónak tehát oda kell erre figyelnie.
A következő rossz pont a kijelző. A hivatalos adatok ugyan nem nevezik meg a panel típusát, ám emiatt nem kell aggódnunk, a színek és a betekintési szögek ezúttal is teljesen rendben vannak. Ugyanakkor a felbontás meglehetősen alacsony, az 1024x600 pixel ebben a kategóriában már kevés, legalább 1280x800 lenne az elvárás.
Szép, de alacsony felbontású a kijelző
A memórián viszont szerencsére itt sem spóroltak, az 1 GB megléte örömteli. Háttértárból papíron 8 vagy 16 GB lehet, nálunk a kisebbik járt és nagyjából 5 GB szabad hellyel gazdálkodhattunk, amit természetesen microSD kártyával bővíthetünk. Az akkumulátor kapacitása a kisebbik Tabnál 4000 mAh, ami korrektnek hangzik, de természetesen a teszt mondja ki erről a végső szót.
Az operációs rendszer itt most még az Android 4.1.2-es, Jelly Bean kódnevű változata volt, amit kicsit csalódottan vettünk tudomásul, főleg annak fényében, hogy a nagyobbik testvér már megkapta a következő verziót is.
A tesztalanyunk az SM-T211 típusjelzést viselte, ami a Galaxy Tab 3 7.0 3G-s verzióját takarja, így a kommunikációs arzenál itt valóban teljes: van HSDPA-modem, sőt, a tabletet GSM-funkcióval is ellátták:,a microSIM foglalatba kártyát helyezve telefonálni is tudunk az eszközzel. Más kérdés persze, hogy kicsit furcsán néznének ránk a buszon, ha a fülünkhöz emelnénk ezt a 7 colos „apróságot”, de ezzel a problémával az ASUS Fonepad tulajdonosoknak is meg kell küzdeniük. Természetesen Bluetooth van, így headsetet minden további nélkül használhatunk. A Wi-Fi-nél a gyártó kiemelte, hogy a 2,4 GHz-es frekvencia mellett már az 5 GHz-es sávot is tudja használni. Van GPS is, melynek működését A-GPS és GLONASS is segíti.
Szerencsére a gyártó leszokott a saját szabványú csatlakozó használatáról, a számítógéphez szabványos microUSB kábellel kapcsolódhatunk. A videókimenet ezúttal lemaradt.
A multimédiás szekció nem ígérkezik túlságosan erősnek: az előlapi kamera 1,3 MP felbontása egészen jó, de a hátlapi 3 MP kevésnek hangzik, ráadásul a segédfényről itt is le kell mondanunk. A sztereó hangszóró a gép alsó szélén kapott helyet, egymástól nem nagy távolságra, így túlságosan erőteljes térhatásra ne számítsunk.
Ilyen felszereltség mellett az 58 ezer forintos ár kissé túlzásnak tűnik, és akkor nem is beszéltünk a 3G-s modell mellbevágó 95 ezer forintjáról. Ez utóbbiról a teszteredmények nélkül is meg tudjuk mondani, hogy irtózatosan magas ár, a másik nem annyira vészes, majd meglátjuk használat közben mit ér az új gép. Mielőtt azonban rátérnénk erre, vizsgáljuk meg a nagyobbik Tab 3-at!
A nagyobbik Tab igen vékony
A már említett ASUS-cikkünkben találkoztunk az Intel Atom Z2560-as jelzésű SoC-ával, amely akkor nem okozott csalódást. Azok kedvéért, akik nem olvasták korábbi elemzésünket, a processzor két 1,6 GHz-es magot tartalmaz, HyperThreading technológiával megtámogatva, a grafikát pedig a PowerVR SGX 544 hajtja meg, ezúttal kétmagos konfigurációban.
A kijelzőről hasonlókat tudunk elmondani, mint a kisöccsénél: a panel típusa elvileg mezei TFT, ám sem a színekbe, sem pedig a betekintési szögekbe nem tudunk belekötni, egyedül a felbontás szúrja a szemünket. Nem is olyan régen örültünk az 1280x800-as felbontásnak, ám azóta van már második generációs Nexus 7 is Full HD-vel, a nagyobbik MeMO Pad-ról pedig akkor még nem is beszéltünk.
A memória mérete sajnos maradt 1 GB, ebben is lemaradt a versenytársak mögött. Ez a modell is elérhető 16 és 32 gigás változatban, nálunk az előbbi járt és mintegy 11,3 GB szabad hellyel gazdálkodhattunk, de természetesen a microSD bővítés lehetősége itt is adott. Az akkumulátor kapacitása combos, 6800 mAh és a kisebbik Tabbal ellentétben itt már a 4.2.2-es Jelly Bean fut, így megoldott például a felhasználói fiókok kezelése.
Galaxy Tab 3 7.0 és 10.1
Mivel a GT-P5210 típusjelzést viselő tesztalanyunk nem tartalmaz HSDPA modemet, és telefonálásra sem alkalmas, az adatkommunikációs arzenált itt nem nevezhetjük teljesnek. A Wi-Fi jellemzői a kisebb testvérrel megegyeznek, a Bluetooth azonban itt már 4.0-s verziójú, így jóval energiatakarékosabb (más kérdés, hogy Android 4.3 szükséges a lehetőségek teljes kiaknázásához, így reménykedünk a mielőbbi frissítésben).
Videókimenet sajnos itt sincs, és a kamerák sem lettek jobbak a 7.0-hoz képest (megkockáztatjuk, hogy ugyanaz a modul van mindkettőben). A készülék ára némileg 100 ezer forint felett van, ami megint kissé magasnak tűnik, a hiányosságok ismeretében pláne. A verdiktet persze csak a teljesítménytesztek után fogjuk kimondani, előtte vizsgáljuk meg a dizájnt és a tartozékokat!
Külső, tartozékok, minőség
Külső, tartozékok, minőség
Nem túl sok tartozék
A táblagépek apró fehér dobozban érkeztek, ami ezúttal is azt vetíti előre, hogy túlságosan sok tartozékra nem számíthatunk. Ennek megfelelően a csomagban a gyors üzembe helyezési útmutatón kívül csak egy töltőfejet és egy microUSB kábelt találtunk. Sajnos tokról vagy törlőkendőről magunknak kell gondoskodnunk.
Felőlem telefon…
A Samsung Galaxy Tab 3 7.0 szemből nézve pontosan úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt okostelefon ugyanezen gyártó műhelyéből. Emiatt fenn középen rendhagyó módon a hangszóró rácsát láthatjuk, mellette a szenzorok és az előlapi kamera kapott helyet. A kijelző alatt a megszokott menügomb, valamint két kapacitív érintőbillentyű helyezkedik el. Ez utóbbiakra azért lehet szükség, mert a TouchWiz felület jelentősen átszabja az Android arculatát, így eltűnnek a máshol megismert vezérlők a kijelző alsó sorából.
Felőled műanyag…
A hátlap sajnos ugyanabból a fényes fehér műanyagból készült, mint amit a koreaiaktól már megszokhattunk. Az anyag hajlamos a koszosodásra, és az ujjlenyomatok is meglátszanak rajta, ugyanakkor az illesztések tökéletesek, nyikorgást sehol nem tapasztalhattunk. Középen láthatjuk a kamerát, mint említettük, segédfény nélkül. A microSIM és a microSD helyét jól látható matricával jelölték, amelyek természetesen eltávolíthatóak.
Kellemes gombok
Amiről viszont elismerően kell nyilatkoznunk, az a készülék oldala. Az ezüst betét jól néz ki, a kezelőszervek jó helyen vannak, a gombok pedig puhák, jól benyomhatók. Balról érhetjük el a SIM és memóriakártya foglalatait, és örömmel nyugtáztuk, hogy ezúttal a védelemről sem felejtkeztek el. Jobbra a ki-bekapcsoló és a hangerő-szabályozó van, mint az a fenti képen is látható. Alulra került a sztereó hangszórópár és a microUSB, felülre pedig a jack bemenet. A csatlakozók elrendezése tehát remek, a táblagépet aránylag könnyű kézben tartani, még akár telefonáláskor is, ám az egykezes használatot nehézkesnek találtuk.
Ismerős a látvány
A Tab 3 10.1-es variánsa lényegében ugyanazokat a stílusjegyeket viseli magán, mint a kisebb modell. Valójában nem tettek mást, mint elforgatták fekvő állásba és felnagyították a 7.0-t.
Ennek megfelelően sok újat nem tudunk elmondani, legfeljebb a bővítőhelyek kerültek másik oldalra. Így balra találjuk a jack dugót, valamint itt van az egyik hangszóró, amelynek párja nem meglepő módon jobbra került. Fenn nagyobb a tumultus: itt van a ki-bekapcsoló, a hangerő-szabályozó, a védett microSD kártyahely, és legnagyobb megdöbbenésünkre egy infraport is helyet kapott a készülékházon. Ez utóbbi használható mondjuk távirányításra.
Ott egy infraport
Az ikerpár külsejének részletes taglalása után áttérhetünk a teljesítményük vizsgálatára, ahol is a korábban tesztelt MeMO Pad modellekkel csapnak össze a Samsung üdvöskéi.
Teljesítmény, üzemidő, kamera
Teljesítmény, üzemidő, kamera
Ismét csak az egy- illetve többszálú műveletvégzés sebességét mérő Linpack teszttel kezdjük a diagramok vizsgálatát.
A kisebbik táblagép szokatlan Marvell SoC-a ugyan egy szálon némileg gyorsabb vetélytársánál, több szálon viszont nagyon csúnyán kikap tőle. Az pedig a koreai gyártó szoftvereinek optimalizáltságára vezethető vissza, hogy ugyanaz az Atom chip lassabb a Galaxy Tabokban, mint a MeMO Padokban, bár az egyszálú műveletvégzés pontszáma gyakorlatilag megegyezik.
A Smartbench tesztben izgalmas dolgokat tapasztaltunk. A játékok versenyszámában jelentős fölénnyel diadalmaskodtak a harmadik generációs Galaxy-k, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mindkét modell jóval alacsonyabb kijelzőfelbontással dolgozik, mint az ASUS modelljei.
A produktivitásban viszont sem a Marvell chipkészlet, sem pedig az Atom nem tudta legyőzni ellenfelét (pedig ez utóbbi saját magával csapott össze). Munkára tehát a Samsung táblagépei biztosan lassabbak.
Nyuszis benchmarkunkban aztán beigazolódik, amit az előbb már pedzegettünk, mi szerint a Tabok esetleges előnye a gyengébb kijelzőre vezethető vissza. Ez a GPU tesztben látszik, ennek köszönheti a Tab 10.1, hogy összesítésben végül diadalmaskodni tud, de hát 1280x800 pixelt jóval könnyebb meghajtani, mint 1920x1200-at.
A 7.0-s változatra is igaz ugyanez a megállapítás, de a processzora annyival gyengébb, hogy az összesítésben így is lemarad.
Ugyanezeket tapasztalhatjuk a Quadrant tesztben is, így ezt most nem boncolgatnánk tovább.
A 3DMark rendet tesz a grafikus vezérlők között, itt már azonos felbontáson renderel mindenki és így látszik is, hogy mire képes a Vivate GC1000-es. Nos, egész konkrétan az utolsó helyre. A két Inteles gép most is furcsán viselkedik, a Physics részben nyer az ASUS, míg a Graphicsban a Tab 3. Vajon itt is magasabb órajelre kapcsol a gép ha úgy érzi most kell?
Ahogyan az várható volt a Smartbench produktivitás tesztje után, a böngészést mérő Peacekeeper is az ASUS gépeit hozta ki győztesként. A PXA chipkészlet lemaradása jelentős, az viszont nehezen érthető, hogy a Full HD-s MeMO Pad miért gyorsabb a kisebb felbontású, ugyanolyan SoC-cal szerelt riválisánál.
Bár a fenti diagramon jól látszik, hogy a 10 órás lejátszási időt mindegyik gép tudta teljesíteni (jó, a 7.0-nál hiányzik 2 perc), de az azért elgondolkodtató, hogy az alacsonyabb számítási teljesítmény mellé még némileg rövidebb üzemidő is tartozik. Megint csak azt a gyanúnkat vagyunk kénytelenek hangoztatni, hogy a Samsung nem végzett igazán jó munkát az optimalizálás terén.
Ugyan mindkét Tab egy 3 megapixel felbontású képérzékelőt kapott, a nagyobbik készülék némileg világosabb fényképeket készített, a minőségük egyebekben igen hasonló. Az álló formátumú képeket a kisebb, a fekvőket a nagyobb táblával lőttük. Következzenek tehát a tesztfotók:
A kamera kezelőfelülete itt sem az alap Android, hanem egy szép, saját külsejű program, amely számos extrával kényeztet: találunk panoráma módot, mosolyfelismerést, időzítőt, különféle effekteket, valamint éjszakai módot (amely segédfény hiányában nem túl hasznos). Különlegessége a programnak, hogy akár hangutasításokkal is vezérelhető.
Az elkészült képek nem rosszak, de nem szabad sokat várni tőlük. A képzaj egészen alacsony mértékű, a vonalélesség is rendben, a dinamikatartomány is elfogadható, bár az ég itt is hajlamos a beégésre. Egy-egy pillanat megörökítésére alkalmas, de azért egy legalább 5 MP felbontású modulnak örültünk volna.
Operációs rendszer, hozzáadott szoftverek
Operációs rendszer, hozzáadott szoftverek
Mivel a Tab 7.0 inkább telefonszerű felületet kapott, először nézzük az ő képernyőfotóit:
A képeken is látszik, hogy a kezelőfelület szinte egy az egyben az okostelefonokról érkezett: van tárcsázó, névjegyzék, SMS-kezelő az alsó ikonsorban. Örömmel fedeztük fel az energiatakarékos opciót, ezzel javíthatunk az üzemidőn.
Az átöltöztetett Android 4.1-en kívül számos hasznos szoftvert kapunk: ChatON klienst, a Samsung Music hubot, a Wi-Fin keresztüli megosztást egyszerűbbé tevő Group play-t. A munkavégzést segíti elő a Polaris Office, a jegyzetkészítő alkalmazás, valamint a Note készülékekről megismert S Tervező és S Voice szoftverek (kár, hogy az S-Pen-t nem kaptuk meg).
A nagyobbik modell szoftverkínálata némileg eltér az előbb taglaltaktól, ugyanakkor sok hasonlóságot is felfedezhetünk.
Itt egy 4.2-es Android öltözött át TouchWiz színekbe, és érdekes extrák is felbukkannak. Ilyen például a szemkövetésen alapuló intelligens képernyőzár, vagy a Vezetés mód. A plusz szoftverek között felbukkan az infraportot kezelő Smart Remote, még több Samsung hub (Learning, Readers, Video). Bár S-Pen itt sincs, mégis kapunk egy rajzolóprogramot (Paper Artist).
Összegzés, vélemény
Összegzés, vélemény
Kicsit csalódottan adtuk vissza a két Samsung Galaxy Tab 3-at. Tulajdonképpen nem rosszak (főleg a 10 colos, a kisebbik tábla chipkészletét a gyártó helyében azonnal lecserélnénk egy négymagos MTK SoC-ra), de egyszerűen nem érnek annyit, amennyit a boltban kell értük hagyni. Különösen igaz ez a telefonálásra is alkalmas 7.0 3G-re, amelynek közel 100 ezer forintos ára egyszerűen nevetséges (talán egy szolgáltatói kínálatban majd normalizálódik). De a két Wi-Fis modell esetén is az a végső konklúziónk, hogy a MeMO Padokkal jobb vásárt csinálhatunk, az ajánlás tehát ezúttal elmarad.
Pro:
+ jó minőségű kijelző (7.0, 10.1)
+ kellemes üzemidő (7.0, 10.1)
+ jó teljesítmény játékra (10.1)
+ Android 4.2-es operációs rendszer (10.1)
+ TouchWiz, extra szoftverek (7.0, 10.1)
Kontra:
- nem túl jó minőségű műanyag burkolat (7.0, 10.1)
- az alapcsomag szerény (7.0, 10.1)
- nincs segédfény (7.0, 10.1)
- a riválisokhoz képest gyengébb teljesítmény (7.0)
- túl magas ár (7.0, 7.0 3G, 10.1)
A Galaxy Tabokat a Samsunk hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, amiért ezúton is köszönet!
