Samsung Galaxy Note 10.1: tablet másképp

A Tegra 3-as tabletek között van-e keresnivalója az Exynos chipes Galaxy Note-nak? Egyáltalán: az S-Pen-en kívül van valami extrája? Kiderül a cikkből!

Samsung Galaxy Note 10.1: tablet másképp

Specifikáció

Az elmúlt egy-két évben az okostelefonok és táblagépek piaca az egymás ellen indított szabadalmi perektől volt hangos. Nem mennénk bele az Apple és a Samsung jogi vitájának elemzésébe, azonban azt még a legelfogultabbak is elismerik, hogy jó néhány elhangzott állítás egyszerűen nevetséges volt – természetesen mindkét oldalon.

Úgy adódott, hogy ez idáig nem kaptunk tesztelésre Samsung tabletet, így nem tudtuk megítélni, valójában mennyire van igaza a koreai óriás bírálóinak, amikor azt mondják, hogy lényegében mást sem tudnak, mint a riválisok megoldásait másolni. Szerencsére a helyzet megváltozott, és mindjárt egy különleges modellt kaparinthattunk a kezeink közé. A rendkívül sikeres Galaxy Note sorozat immár táblaformában is „testet” öltött, tesztlaborunkban pedig vendégül láthattunk egy demó példányt. A készülék sok szempontból üdítőnek hatott a sok Tegra 3-as tajvani modell között, egyediségét nem csupán a ritkán használt SoC-ának köszönheti.

Specifikáció

Tesztalanyunk az alábbi hardveres tulajdonságokkal rendelkezik:

Mint említettük, a Samsung újdonsága többek között egyedi chipkészletével hívja fel magára a figyelmet. Az Exynos 4412 nevet viselő SoC egy négymagos, 1,4 GHz-en ketyegő processzort, illetve egy Mali-400MP4 grafikus magot tartalmaz. A teszt egyik legizgalmasabb kérdése, hogy ez az összeállítás miként tud helyt állni a Tegra 3-akkal szemben.

A megjelenítő ezúttal egy jó minőségű PLS TFT panel. Panaszunk nem lehet rá, teszi a dolgát, élénk színekkel, remek betekintési szögekkel és napfényben is elég jó olvashatósággal. Az érintéseket remekül érzékeli, a kezelhetősége jobb, mint a többi hasonló modellnek (ebben valószínűleg az S-Pen technológiának is szerepe van).

A belső memória mérete a szokásos duplája, 2 GB, a belső tárhely pedig lehet 16-64 GB, ami természetesen legfeljebb 32 GB-os microSD kártyákkal tovább bővíthető. Az akkumulátor 7000 mAh-s kapacitása teljesen átlagosnak tűnik, és a gyakorlatban kiderült, hogy nem nyújt eléggé meggyőző teljesítményt (erre még visszatérünk).

A korábban tesztelt táblákhoz hasonlóan itt is két kamera van, az elülső 1,9 MP felbontásával kiemelkedik a tömegből, de a hátlapi 5 megapixele csupán egy átlagos érték. A segédfény megléte viszont örömteli, nagyon sok gyártó hagyja le manapság a készülékeiről.

A kommunikációs arzenál nem tartogat meglepetést, nálunk a Wi-Fi verzió tette tiszteletét. A 802.11-es modul a b/g/n szabványokkal is boldogul, van GPS, amelyet ráadásul a GLONASS technológiával is megtámogattak, tehát pontosabb pozícionálást várhatunk el tőle a több műhold miatt. A Bluetooth verziószáma itt már 4.0, a legújabb technológia mellé azonban befért egy ősrégi infraport is. Az N8000-es számú modellben HSDPA/HSUPA modemet is találunk, nem kevés felár ellenében.

Ha már az árakról beszéltünk, meg kell állapítanunk, hogy az új Note nem valami olcsó. Modem nélkül is közel 140 ezresért vihetjük haza, és még egy húszassal meg kell toldanunk, ha mobilinternetre vágyunk. Ráadásul dokkolási lehetőség sem nagyon van, a teljes billentyűzetről le kell mondanunk, vagy vezeték nélküli technológiával kell pótolnunk.

Idáig nem láttunk semmi olyat, amit más modelleknél ne kaphattunk volna meg, ráadásul a specifikációtól sem estünk hanyatt. Az ördög ismét a részletekben lakozik, vizsgáljuk hát meg a külső adottságokat!

Csomagolás, külső, minőség, kijelző, kamera

Csomagolás, külső, minőség, kijelző, kamera

Sajnos, mivel ezúttal sem kereskedelmi forgalomba kerülő darab járt nálunk, van rá esély, hogy a tartozékok mennyisége nem tükrözi hűen a boltban megvásárolható alapcsomag tartalmát. Egy töltőn, valamint egy saját szabványú USB-kábelen kívül mást nem találtunk, pedig egy törlőkendőnek igazán nagy hasznát vehettük volna ezúttal is, ahogyan az a későbbi fotókon jól megfigyelhető lesz.

A Galaxy Note külseje letagadhatatlanul magán viseli gyártója jellegzetességeit. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a borítás nem fém, hanem csúszós, fényes felületű műanyag. Az illesztésekkel ugyan nincsen probléma, recsegés és nyikorgás nem jellemző, de a kopogós műanyag ebben az árkategóriában azért kezd egy kicsit ciki lenni. Az ujjlenyomatoknak a hátlap sem áll ellen, a leendő tulajdonosnak tehát jelentős mennyiségű törölgetésre kell majd felkészülnie. Említésre méltó a kamerát és a segédfényét körülvevő, fémszínű betét, amely oldja a szürke hátlap egyhangúságát.

A Note legnagyobb dobása a táblagép aljából kihúzható, kapacitív toll, amely a keresztségben az S-Pen nevet kapta. A filléres, bumszli végű stylusokkal ellentétben ez egy remek eszköz, masszív felépítésű, jó fogású, és a hosszúságát is megfelelően eltalálták. Ennek segítségével akár kezelhetjük is a táblagép menürendszerét, de tollhegyhez hasonló vége ideálissá teszi az írásra és rajzolásra. Szerencsére a gyártó az ehhez szükséges szoftveres támogatásról sem feledkezett meg, amelyről a későbbiekben még részletesen szólunk.

A táblagép alja némileg csalódást kelt, ugyanis a Samsung a többi táblán látottakhoz képest inkább a saját szabványú csatlakozóját erőlteti, microUSB-ről, illetve microHDMI-ről szó sincs. Adatkábel ugyan van a dobozban, de például tévére kötéshez nekünk kell beszerezni a várhatóan meglehetősen borsos árú átalakítót.

A felső részen lényegesen jobb a helyzet: itt találjuk a 3,5mm-es jack csatlakozót, a kissé ódivatúnak ható infravörös portot, a microSD kártya nyílását, a hangerő szabályozóját, valamint a ki-bekapcsoló gombot.

Szemből nézve a Note tud kellemes és kellemetlen meglepetéssel szolgálni egyaránt. Először ez utóbbiról hadd ejtsek pár szót. Az ujjlenyomatok kérdése már több táblagép tesztjénél okozott gondot, de talán ennyit még sosem. A képen látható állapot azt követően alakult ki, hogy letisztítottuk a kijelzőt, majd beállítottuk fotózáshoz. Egyszerűen képtelenség volt eltüntetni a nyomokat (amiket a fénykép azért durvábban hoz elő, mint ahogy a valóságban látszanak, de attól még látszanak).

A megjelenítő két oldalán szimmetrikusan elhelyezkedő sztereó hangszórópár feldobja a kinézetet, ráadásul a hangélményt is pozitívan befolyásolja, hogy elöl helyezkednek el. A másodlagos kamerát és a fényérzékelőt fent középen találjuk.

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a képrögzítő csak 5 MP felbontású, bár az is igaz, hogy az amatőr hobbifotósok nem táblagéppel készítik a legújabb kompozíciójukat. Valami a szoftverrel sem stimmelt, mert az első menetben készített tesztfotókat a készülék eltüntette a memóriájából, így lényegesen kedvezőtlenebb időjárási körülmények között tudtunk újabbakat készíteni, emiatt elnézést kérünk.

A képek mindezek ellenére nem rossz minőségűek, a képzaj nem túlzott mértékű, a dinamikatartomány és a vonalélesség is elfogadható. Szerencsére a sötétben is lehet elfogadható képeket készíteni, hála a segédfény meglétének.

A cikket eddig elolvasva az S-Pent leszámítva nem találkozhattunk igazán lehengerlő újdonságokkal, illetve extrákkal. Három terület maradt, ahol a Samsung üdvöskéje alkotni tud: a teljesítmény, az üzemidő, illetve a szoftveres extrák. Vizsgáljuk meg rögtön az első két szempontot!

Teljesítmény, üzemidő

Teljesítmény, üzemidő

Az olvasók többségét valószínűleg az érdekli, hogy a koreai gyártó Exynos fantázianevű chipkészlete miként áll helyt a többször egekig magasztalt NVIDIA Tegra 3-as System-on-Chip megoldással szemben. Nem csigázzuk őket tovább, jöjjenek az eredmények! (Az összehasonlításban az erősebb Asus TF700, illetve a nagyjából hasonló teljesítményszintet képviselő TF300 és Acer A511 vesz részt.)

A nyuszis benchmarkban sajnos nem sikerült a Note-nak brillíroznia. Nagyjából a TF300 szintjét hozta, GPU-ban picit erősebb, a CPU-ban kicsit gyengébb. Örülünk viszont a magasabb I/O pontszámnak, ez azt jelenti, hogy az egykori csúcsmodell Galaxy S fájlrendszer-problémáját itt már sikerült kiküszöbölni.

Lassan megszokjuk, hogy a Quadrant rendre más eredményeket hoz, mint az előző versenyszám. A Samsung üdvöskéje az Asus és az Acer gyengébbik modelljét lehagyva nagyjából 15%-os előnyt tud felmutatni.

 

A hétköznapi használat során leginkább böngészéskor éreztük, hogy van kakaó a SoC-ban, és a Peacekeeper teszt egyértelműen a szubjektív benyomásainkat igazolta. A koreai srácok rágyúrtak a böngészési élményre, ennek köszönhetően az eddig mért legmagasabb pontszámot tudta produkálni a Note, még a TF700-nál is mintegy 20%-kal combosabb értéket kaptunk. Aki tehát elsősorban a világhálón szörfözne táblagépével, biztosan nem csalódik majd a Samsung új modelljében. A Jelly Bean valószínűleg még tovább emeli a pontszámot, mikor nálunk járt a gép, még nem lehetett rá frissíteni.

A legutóbbi tesztek óta az OpenGL teljesítményt mérő GLBenchmark teszt alapvetően megváltozott, jókora verziószám-ugrás következett be. Szerencsére a tesztekben maradt egy „régi” versenyszám, pechünkre azonban nem a Pro, amelyet a korábbi cikkeinkben használtunk az összehasonlításhoz, hanem az Egypt. Összehasonlítani így csak korábbi mérési eredményeinkkel tudtuk, és ezek a Note lemaradását jelzik a két Transformerhez képest, az AnTuTu alapján mást vártunk.

Üzemidő mérésre most is a szokásos tesztet futtattuk: elkezdtünk a YouTube-ról egy HQ (nem HD!) videót végtelenítve lejátszani, és a teljes kikapcsolásig eltelt időt lemértük.

Azt sejteni lehetett, hogy az akkumulátor-király Acer A511-hez képest szerényebb eredményt várhatunk, ám az előzetes várakozásunkat is sikerült alulmúlni. Alig több, mint 6 órás eredmény jött ki, ami önmagában még elég jó lenne, ha nem tudnánk, hogy a vetélytársak legalább 2 órával tovább bírják egy feltöltéssel. Megállapíthatjuk tehát, hogy a 7000 mAh egy kicsit kevés, és az a félelmünk is támadhat, hogy az Exynos lapkának nem sikerül olyan hatékonyan bánni az erőforrásokkal, mint a Tegra 3-nak.

Operációs rendszer, hozzáadott szoftverek

Operációs rendszer, hozzáadott szoftverek

Az egyetlen terület, ahol a Samsung Galaxy Note végre domboríthat, az a hozzáadott szoftverek frontja. A koreai gyártó mindig is híres volt a TouchWiz-re keresztelt kezelőfelületről, amelynek elemei itt is visszaköszönnek, hasonlóan az idei csúcsmodellen, a Galaxy SIII-on látottakhoz, igaz, itt némileg a táblagépes környezetre optimalizálva.

Az operációs rendszer nekünk még a megszokott Android 4.0.4 volt, azóta már van 4.1-es frissítés is.

A kezelőfelületet alaposan átrajzolták, az új grafika tetszetős, plasztikus, elegáns, a Beállítások menüben is színes ikonokkal találkozhatunk. Az alsó fekete sáv közepén található jelre bökve egy mini launcher bukkan elő, ahonnan elindíthatjuk a kedvenc alkalmazásunkat. A gyári widgetek választéka is bővült, megjelenésük az új kinézethez igazodik.

A hardveres tulajdonságoknál panaszkodtunk, hogy nincsen dokkoló, billentyűzettel, de amikor meglátjuk a Samsung virtuális megoldását, lehet, hogy nem fogjuk sajnálni az extra költségen beszerezhető alkatrészt. A virtuális klaviatúra jobb nem is lehetne, ráadásul egy egyszerű multitouch gesztussal összecsukhatóvá és áthelyezhetővé válik.

 

Szintén nagyszerű a Multiscreen névre keresztelt megoldás, amelyet az asztali Windows verziókban már láthattunk. Lényege, hogy a képernyő felosztható két alkalmazás között, és egymás mellett jeleníthetők meg. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a felbontás a megszokott 1280*800-as, ehhez nem ártott volna több képpont.

A legnagyobb dobás természetesen itt is az S-Pen. Számtalan olyan alkalmazást telepítettek a táblagépre, ami kihasználja a kapacitív toll adottságait. Elsőként említhetjük a Photoshop Touch változatát, amellyel alapvető képszerkesztési feladatokat végezhetünk, meglepően könnyedén.

Kellemes újdonságokkal bővült a tradicionális jegyzetkészítő alkalmazás, az S-Note. Immár matematikai képleteket is felismer, méghozzá meglehetősen jó hatásfokkal, így jó szolgálatot tehet például egyetemi előadások rögzítésekor. Az első Note-hoz hasonlóan lehetőségünk van kis cetlikre felírni, amit semmiképpen nem szabad elfelejtenünk, így az eszköz valóban képes egy hagyományos jegyzetfüzet kiváltására.

Az alkalmazásválaszték ezen túlmenően is meglehetősen szélesre sikerült. Találunk itt irodai csomagot (Polaris Office), az infraporthoz távirányítót (Smart Remote), de a multimédia szerelmeseit sem hagyta magára a gyártó. Van videoszerkesztő, DLNA-megosztást vezénylő szoftver, alaposan átrajzolt zenelejátszó is. A játékok szerelmesei az előre telepített unaloműzők mellett körülnézhetnek a Game Hub-on, illetve a Samsung Apps is tartogat néhány érdekes letölthető alkalmazást.

Összegzés, vélemény

Összegzés, vélemény

A cikk végére az olvasónak talán az a benyomása lehet, hogy nem szerettük a Samsung Galaxy Note 10.1-et, pedig ez egyáltalán nem így van. Csupán az az érzésünk, hogy a szoftveres oldalra túlságosan is odafigyeltek, a hardvert pedig elhanyagolták. Nem ártott volna egy nagyobb felbontású kijelző, és kicsit keveselltük az akkumulátoros üzemidőt is.

Ugyanakkor az S-Pen rendkívül igényes, jól használható eszköz, a megfelelő szoftveres támogatással a háta mögött, és a programválaszték is jól eltalált. A TouchWiz szép és kiforrott, a böngészés villámgyors és van Jelly Bean frissítés is. A Note-ot azoknak ajánljuk, akik némi teljesítményt hajlandóak feláldozni a parádés szoftverháttérért cserébe.

Pro:

+ S-Pen: igényes kialakítás, jó használhatóság

+ tollra kihegyezett alkalmazások

+ remek szoftverellátottság

+ a böngészés a leggyorsabb, amit eddig mértünk

Kontra:

- extrém módon ujjlenyomat-gyűjtő műanyag borítás

- átlagos kamera és teljesítmény

- a megszokottnál gyengébb üzemidő

- saját szabványú csatlakozó használata

A Galaxy Note 10.1-et a Samsung hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward