1. Bevezető és specifikáció
Az Ultrabookokról jó ideje lehet hallani és olvasni már a sajtóban, lassan gyakorlatilag a csapból is az Intel által megálmodott új kategória áll. Annak idején a netbookkal okoztak több millió vásárlónak örömöt, hiszen olyanok is hordozható géphez juthattak, akik amúgy egy átlagos notebookot nem engedhettek volna meg maguknak. A netbookok kora, ha nincs is leáldozóban, az biztos, hogy az eladások egyre kevesebb százalékát teszik ki az ide tartozó gépek. Az Intel – részben talán ezért – megálmodta tehát az Ultrabookot, amely egy egészen más rétegnek szól: a fiatal középosztálybelieknek.
A gyártó szerint a világ alaposan megváltozott és folyamatosan változik, hiszen egyre több féle eszközt használunk, melyek valamilyen módon mind mobilnak nevezhetők – legyen szó okostelefonról, tabletről, netbookról vagy éppen digitális könyvolvasókról. Éppen ezért az átlag felhasználó, mint fiktív személy is egészen más igényekkel keres magának hordozható számítógépet, mint tette azt két vagy három évvel ezelőtt. Ezt a csoportot célozza meg az Intel legújabb technológia gyűjteménye, hiszen az Ultrabook név mögött megbújó notebook zsenialitása valójában egy tucat Intel megoldásnak köszönhető.
Ahhoz, hogy egy notebook megkapja a hivatalos Ultrabook besorolást, jó pár követelménynek meg kell, hogy feleljen. Először is maximális vastagsága nem haladhatja meg a 21 mm-t. Másodszor tartalmaznia kell egy SSD meghajtót vagy ennek hiányában olyan technológiákat, amelyekkel biztosítható a rendszer SSD-szintű rugalmassága (véleményünk szerint ez egy hagyományos 7200-at pörgő merevlemezzel nehezen érhető el). A cég itt nem csak a használat közben tapasztalható sebességre tér ki, hanem azokra az esetekre is, amelyek a mindennapok során előfordulhatnak. A lehető leggyorsabb rendelkezésre állás a lényeg, legyen szó a gép bekapcsolásáról vagy alvó állapotból való felkeltéséről. A harmadik kritérium a legalább 5 órás üzemidő, amelyet az Intel a legvékonyabb és legkisebb gépekre határozott meg, az átlag a vállalat szerint akár 8 óra is lehet. Ezek még mindig nem olyan észbontó dolgok, legfeljebb akkor, ha a maximalizált vastagságot is számításba vesszük. A mai világban egyre nagyobb szerepet kap a biztonság kérdése, így az óriás vállalat ennek meglétéről is igyekezett gondoskodni. Előírják az Anti-Theft és az Identity Protection technológiák meglétét, amelyeket nem meglepő módon az Intel jegyzett be. Az Ultrabookok első generációja egyelőre a Sandy Bridge architektúrát használja majd, viszont a második (Ivy Bridge) és a harmadik (Haswell) generáció mind grafikus teljesítményben, mind biztonságban magasabbra fogja tenni a lécet (utóbbi nem is lehetett kérdés a McAfee felvásárlása után).
Összefoglalva tehát miről is van szó? Egy olyan ultravékony notebookról, amely elegendően gyors és rugalmasan kezelhető ahhoz, hogy egy átlag felhasználó igényeit kielégítse, sokáig bírja töltés nélkül és biztonságos. Az Intel tehát úgy fest, hogy újra feltalálta az Apple MacBook Airjét, de hogy mennyibe is kerül mindez? A gyártó szerint legfeljebb 1000 dollárba, ami szem előtt tartva az igényeket, elég csábító összeg, nem véletlen, hogy a notebookgyártók többször is figyelmeztették a processzor óriást, hogy lehetetlen feladat elé állítja őket. Bár az Ultrabookok piacra lépése csak a következő hónapban esedékes, hazánkban már megvásárolható a Samsung Series 9 sorozatába tartozó 900X3A, amely tekintettel arra, hogy a legnagyobb hazai mobilszolgáltatótól is beszerezhető, azok számára is érdekes lehet, akik eddig nem tudtak az Ultrabook, mint kialakulófélben lévő trend létezéséről.
A táblázatból jól látható, hogy a 900X3A minden követelménynek megfelel, ha a típusjelzést letakarjuk, gyakorlatilag egy MacBook Air is lehetne. A nagyon alacsony tömegen felül kapunk USB 3.0 csatlakozót, USB Sleep and charge funkciót (amellyel kikapcsolt állapotban is tudjuk tölteni mobiltelefonunkat), nagysebességű (450 MBps) vezeték nélküli hálózati kártyát és micro HDMI kimenetet. Az Intel csak a második generációnál tervezi beletenni az Ultrabookokba a Thunderbolt csatlakozót, így addig be kell érjük az eddig megszokott adatátviteli megoldásokkal – az ínyencek használhatják az Intel Wireless Display-t is. Az egy szem 4 GB-os modult legfeljebb egy ugyanilyennel bővíthetjük, ám mint majd látni fogjuk, ezt otthon elég körülményesen tudjuk csak megtenni. A kártyaolvasó kizárólag micro SD kártyákat képes olvasni, ami szintén nem egy jó dolog 2011-ben, hiszen a Samsung háza táján is vannak olyan fényképezőgépek például, amelyek sima SD kártyán tárolják a fotókat. A matt kijelző és a három év garancia viszont dicséretes, ráadásul a kijelzőhöz ezen felül még 72 órás pixelhiba garancia is tartozik, ahogy azt megszokhattunk a Samsung monitorok esetében is.
A készülék mellé a szokásos dokumentációkon felül kapunk egy rövid kábelt, melynek segítségével a vezetékes hálózatot vehetjük használatba, egy törlőkendőt, egy driver CD-t, illetve kiemelendő még az Apple és az Acer által is használt tápegység fejének csatlakoztatása is, amely a gyártó elmondása szerint könnyebbé teszi a különböző szabványt használó országok közti átjárást. A táp egyébként 40W-os és egész gyorsan feltölti a hatcellás telepet.
2. Hardver
Bár a videokártya integrált és a processzor is az alacsonyabb fogyasztási értékkel rendelkezők közül került ki, egy ilyen vékony gépnél mindig kardinális kérdés a hűtőrendszer és a melegedés. Nos, az utóbbit illetően nem kell szégyenkeznie a Samsungnak, ugyanis az üresjárati 60 fokot legfeljebb 82-ig tudtuk feltornászni 100%-os igénybevétel mellett, ami nem egy rossz eredmény figyelembe véve a fizikai tulajdonságokat. Az már sokkal kevésbé nyerte el a tetszésünket, hogy átlagos terhelésnél is viszonylag meleg az akkumulátor feletti burkolat és környéke, amely egyenesen forró lesz, mikor elkezdjük keményebben izzasztani a masinát. A zajszint viszont elenyésző volt, gyakorlatilag nem tudtunk olyan helyzetet produkálni, amikor a Samsung Ultrabookja érezhetően hangos lett volna.
A Windows élményindexből szinte fel sem tűnik, hogy az átlagnál visszafogottabb teljesítményű géppel van dolgunk, mindenből repkednek az 5 pont feletti értékek. Furcsa volt ugyanakkor, hogy az SSD-re a készülék nem kapott maximális pontszámot. Ennyire lassú lenne?
A grafikonokat elnézve, aligha. Úgy látszik a 7,9-hez ennél jobbat kell produkálni. Tény, ami tény, hogy manapság a 200 MB/s körüli tempó nem számít kiemelkedőnek, az viszont biztos, hogy a 900X3A összehasonlíthatatlanul rugalmasabb volt, mint bármelyik mostanában nálunk járt noteszgép. A 128 GB-os kapacitást nem bolygatta a gyártó, így egyetlen partíción használhatjuk fel ezt teljes egészében.
A hangszórókról nehéz bármilyen pozitív dolgot írni, hiszen hiába van SRS 3D tanúsítvány, egyszerűen túl picik és túlságosan nincs bennük élet. Magas hangokat gyakorlatilag csak akkor kapunk, ha ezt a grafikus hangszínszabályzóban megoldjuk mi magunk. Mélyhangokat szintén ne várjunk (de ez a noteszgépek 99%-ára igaz), a középtartomány pedig hiába erőteljes, valójában sokat kell bűvészkedni az EQ-val, hogy legalább filmnézéshez emészthető eredményt kapjunk.
3. Ergonómia és kinézet
Kétség kívül külsejét tekintve nagyon érdekes jelenség a Samsung 900X3A, ami nem csoda, hiszen a felső burkolat duralumíniumból készült, amely kétszer erősebb a klasszikus alumíniumnál. Bár a tények ezt nem igazán támasztják alá (a MacBook Air a maga sima alumíniumával robusztusabbnak tűnt), mi hiszünk a gyártónak. Annyi szent, hogy a cég új ultrabookja nagyon kecses és egyben elegáns is, bár kétségtelenül gyűjti az ujjlenyomatokat annak ellenére, hogy a kijelző körüli kávát leszámítva sehol nem találunk rajta csillogó felületet. A gépet megfordítva két dolgot vehetünk észre. Az egyik, hogy ezt bizony nagyon nehéz lesz csak úgy szétszedni és összerakni, az akkumulátor cserével pedig nem kell foglalkoznunk, mivel az elválaszthatatlan a géptől (éppen ezért igyekezzünk viszonylag sűrűn meríteni rátöltögetés helyett). A másik látnivaló a MacBook Air első két generációját idézi, ez pedig a rejtett csatlakozók kérdésköre. A dizájn kedvéért ugyanis a Samsung mérnökei úgy döntöttek, hogy mindkét oldalon létrehoznak egy-egy lehajtható fedelet, az összesen hat portot pedig ezek mögé bújtatják. Szerencsére itt nem követték el a tervezők azt a hibát, hogy a csatlakozókat túlságosan besüllyesztették, így a 3G modemekkel és nagyobb méretű pendrive-okkal se lehet gond.
A billentyűzet a jobb fajták közül való és annak ellenére elfogadható az alátámasztása, hogy ennek a kérdésnek a megoldására túl sok hely nem állt rendelkezésre. A gombok háttérvilágítást is kaptak, amely hat lépésben szabályozható, de az alsó három már súrolja a láthatóság határát. Kapunk egy Fn Lock gombot is, mellyel megszabhatjuk, hogy a többfunkciós gomboknak az elsődleges vagy a másodlagos képességeit szeretnénk mostantól használni. Szintén említést érdemel – bár jelentősége aligha van -, hogy a WiFi, az Fn Lock és a némítás gomb külön kék háttérvilágítást is kapott, amely akkor aktivizálódik, ha az adott funkció éppen használatban van (értsd: be van kapcsolva a vezeték nélküli hálózat, stb.). A bekapcsoló gomb ugyanakkor lehetett volna kevésbé gagyi, nagyon nem illik a képbe.
A touchpad elég hatalmasra sikerült, viszont nem nyerte el maradéktalanul a tetszésünket. Az egyik probléma, hogy gyors funkciókat érintésre nem, csak és kizárólag lenyomásra állíthatunk be – pontosabban érintésre állítjuk be őket, de valamiért csak lenyomásnál aktivizálódnak. Így fordulhatott elő, hogy a kétujjas érintésre beállított helyi menü csak akkor jelent meg, ha le is nyomtuk az amúgy bal és jobb egérgombot is tartalmazó felületet. Nem mondanánk, hogy a touchpad rossz, de mindenképpen megszokást igényel, ha minden funkcióját ki szeretnénk használni – viszont megéri megszokni, mert elég sokat tud. Ráadásul kifejezetten tetszett nekünk az anyaghasználat, a matt felületet nyáron fogják leginkább értékelni a vásárlók.
Mint már említettük korábban, a 900X3A-nak mindössze hat csatlakozója van, amelyből az egyik egy micro SD kártyaolvasó, a másik pedig a fejhallgató bemenet, és tekintettel arra, hogy van vezetékes hálózati csatlakozási lehetőségünk is, így nagyon hamar elfogynak a portok. A micro HDMI-n kívül egy USB 2.0-s és egy USB 3.0-s bemenetünk van, itt véget is ért a lista. Jól látható, hogy a miniatűr hangszórók a gép két oldalára kerültek, részben ez is felelős a bőven átlag alatti hangminőségért.
A kijelző matt bevonata (vagy inkább fényes bevonatmentessége) nagyon jót tett a képminőségnek, ráadásul a háttérvilágítás is kiemelkedőnek bizonyult. A látószögek egész jók, a szövegmegjelenítés kellően éles. A fényerő tartomány elég tág, viszont a minimális érték lehetett volna alacsonyabb, sötét szobában, ha nem is nagyon, de soknak éreztük. A színvilágot könnyedén beállítottuk, így nyoma se volt a kezdeti sárgás árnyalatoknak. Az 1.3 Mpixeles webkamera képe felejthető volt, a mikrofon része ugyanakkor megfelelően szuperált.
4. Teszteredmények
Már csak a tesztek vannak hátra, hogy véleményt alkothassunk az új jövevényről, így lássuk, mire képes egy 17W-os Core i5 processzor.
Gyakorlatilag ugyanarra, amire a legkisebb Core i3, amelyet az alsó középkategóriás gépekben találunk, ami nem rossz, tekintve, hogy az i5-2467M majdnem fele annyit fogyaszt, mint a szóban forgó i3-2310M. A lényeg, hogy a mindennapos tevékenységekre és annál picit többre is nyugodtan vállalható az alacsony órajelű Core i5, az SSD-vel kombinálva egy jó ideig nem fogjuk lassúnak érezni a rendszert.
A videokártya sebessége nem csak a processzor relatíve alacsony órajele miatt nem ér fel a többi Intel HD Graphics 3000-hez, hanem azért sem, mert a VGA órajele is alacsonyabb a többinél (350-1150 MHz között változik szemben a 650-1350 MHz-cel). Játékra tehát korlátozottan alkalmas csak a készülék, nagyjából az előző generációs Intel videokártya sebességével kell számolnunk, ha 3D-re adjuk a fejünket.
Amiben viszont kétség kívül remekel ez a platform, az az akkumulátoros üzemidő. Még a véleményünk szerint túl magasnak számító minimális fényerővel is sikerült közel 10 óráig futtatni a dokumentumolvasós tesztet, ami remek eredmény egy 48 Wh-s teleppel a burkolat alatt. Maximális fényerő mellett két hosszabb filmet is megnézhetünk full HD-ban, hiszen itt 4 óráig volt használható a készülék. A teljes terhelés már nem ment annyira jól neki, a szűk két órát nem egy gép hozza fele ennyi pénzből (se).
5. Értékelés
Túl vagyunk az első Ultrabook bemutatkozásán, amely kicsit csalóka, hiszen a Samsung már a nyár során piacra dobta a 900X3A-t és utólag sorolták be az Intel új kategóriájába. Ettől függetlenül maximálisan megfelel a követelményeknek, így kiindulási alapnak gyakorlatilag tökéletes. A duralumínium burkolat eleganciát kölcsönöz a gépnek, de a többi helyen sem kell szégyenkeznie a leendő tulajdonosnak, ahova nem ez, oda minőségi műanyag, esetleg mezei alumínium került. A sebességgel és az üzemidővel elégedettek voltunk, bár a videokártyától többet vártunk volna, még ha nem is első számú szempont annak sebessége ebben a szegmensben. Úgy gondoljuk, hogy van fantázia az Intel által megalkotott Ultrabook imidzsben vagy gyűjtőnévben, de a fő rivális, a szintén Ultrabooknak tekinthető MacBook Air ellen ennél azért több kell majd. A Samsung 900X3A ára jelenleg 20 ezer forinttal marad csak el az Apple portékájától és versenyképesnek csak akkor mondhatjuk, ha az Airt is három éves jótállással nézzük (ugyanis az plusz 90 ezer forintunkba kerül). Az igazán nagy probléma az, hogy azt a húszezer forintot bőven megéri a két gép közötti felár, hiszen a billentyűzet bármennyire jó, a MacBook-é egy kicsivel jobb, a touchpadnél a Samsung nem nagyon rúghat labdába, a melegedési versenyben is az Apple-nek áll a zászló. Szintén kérdés még az SD kártyaolvasó megléte, illetve meg nem léte, továbbá az Air mellé a klasszikus 16:10-es képaránnyal bíró 1440x900 pixeles kijelzőt kapjuk. Míg az egyik oldalon ott az USB 3.0, addig a másikon ott a Thunderbolt. Még mielőtt azzal vádolna meg minket bárki is, hogy az Apple szekerét toljuk, ki kell jelenteni, hogy az Intel egyszerűen úgy szabta meg a követelményeket, hogy a végeredmény egy MacBook Air ellen ligába induló hordozható valami lesz. A chipóriásnak pedig valójában teljesen mindegy, hogy az Apple vagy a vele szemben álló gyártók kerekednek felül, hiszen egyszerre mindkét oldalt el tudja látni alkatrésszel és technológiákkal. A legnagyobb probléma a Samsung újdonságával nem is az, hogy a MacBook Air jobb gép nála, hanem az, hogy az ezer dollár körüli árnak még csak a közelében sincs az a szám, amit jelenleg a virtuális céduláról leolvashatunk. Márpedig, ha a teljes pályás letámadás a cél, akkor meg kell célozni a 300 ezer forint alatti régiót, ugyanis egy dologgal nem számolt az Intel: a divat felárával és a márka értékével. Márpedig jelen esetben mindkét területen az Apple-nek áll a zászló. Kíváncsiak vagyunk, hogyha tömegesen megérkeznek az Asus, az Acer, a Lenovo, az MSI és a Toshiba ultrabookjai, akkor a közel ugyanolyan hardverrel rendelkező gépek között milyen árverseny alakul ki – ha egyáltalán kialakul.
A Samsung 900X3A-t a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ meggyőző dizájn és anyaghasználat
+ jó képminőséggel rendelkező matt kijelző
+ jó billentyűzet
+ háttérvilágítással rendelkező klaviatúra
+ halk működés
+ 128 GB SSD
+ USB 3.0 Sleep & Charge funkcióval
+ kategóriájában hosszúnak számító üzemidő
+ 3 év garancia a gépre és 72 órás pixelhiba garancia pluszban a kijelzőre
[bold]Kontra:
[/bold]- többnyire meleg, olykor forró burkolat (főleg alul)
- a kártyaolvasó csak micro SD kártyákat kezel
- HDMI csak átalakítóval érhető el, amely nem része a csomagnak
- gyenge hangminőség
- a rejtett portok hosszútávon frusztrálók lehetnek
- az akkumulátor nem cserélhető házilag
- messze még az 1000 dolláros ár
Hivatalos oldal: Samsung Magyarország
Vásárlás: iPon webáruház
