Az elmúlt néhány évtizedben két különböző típusú, alkalmanként mindössze néhány ezredmásodpercig fennálló, különös jelet észleltekaz ausztráliai Parkes Rádióteleszkóp kezelői. Bár az egyik jeltípus, az égbolt különböző pontjain véletlenszerűen felbukkanó, úgynevezett FRB (gyors rádiókitörés) mibenléte továbbra is rejtély, a másik jelről, a Jorge Luis Borges Képzelt lények könyve című művében szereplő, szárnyas mitológiai lényekről elkeresztelt peritonokrólugyanakkor kiderült, hogy eredetük egyáltalán nem kozmikus.
A szakértők a távcső üzembe állítása óta összesen 25 peritont észleltek, amelyek sok szempontból hasonlítanak az FRB-kre. A kutatók akkor kezdtek gyanút fogni, hogy valami nincs rendben a mérésekkel, amikor észrevették, hogy a peritonészlelések mindegyike rendes munkaidőben történt, a legtöbb esetben ráadásul ebédidő táján. A rejtély megfejtése érdekében a teleszkóppal dolgozó Emily Petroff és kollégái legújabb műszerüket vetették be, egy olyan rádiófrekvenciás interferenciát (RFI) vizsgáló készüléket, amely folyamatosan figyeli az egész égboltot, és olyan rádióforrások után kutat, amelyek megzavarhatják a csillagászati észleléseket.
2015 januárjának utolsó harmadában az erőfeszítések meghozták gyümölcsüket, hiszen a rádiótávcső három új peritont is észlelt. Amikor a kutatók megvizsgálták a mérésekhez kapcsolható RFI-adatokat, rájöttek, hogy az 1,4 GHz-es jelek mindegyikét egy másik jel is kíséri, amely 2,4 GHz-es. Amikor ezen adatokat összevetették a közeli ATCA obszervatórium egyidejű adataival, a második jelnek sehol sem találták nyomát mérési eredmények közt, vagyis minden jel arra mutatott, hogy a peritonok nem kozmikus eredetűek, hanem valahonnan a távcsövek közeléből származnak.
Az is feltűnt a szakértőknek, hogy a Parkes RFI-adatai közt számtalan olyan 2,4 GHZ-es jel bukkan fel, amelyhez nem kapcsolódik 1,4 GHz-es kitörés. Petroff csapata elkezdte tehát keresni, hogy az előbbi jelek honnan származhatnak, és szóba jöhető források közt van-e olyan, amely 1,4 GHz-en is képes sugározni. A tettest innentől könnyű volt megtalálni: a komplexum mikrohullámú sütői 2,4 GHz-en üzemelnek, és a távcső minden periton észlelésekor legalább egy ilyen készülék irányába nézett.
Annak igazolása érdekében, hogy valóban a mikrosütőkből származnak-e a rádiókitörések, a kutatók saját peritonokat kíséreltek meg létrehozni. Kiderült, hogy a háztartási készülékek egy 1,4 GHz-es jelet bocsátanak ki magukból, amikor leállnak. Ezt a jelet a legtöbb esetben elnyelik a készülék saját falai, ha azonban valaki (például egy ebédre vágyó, türelmetlen csillagász) az előtt nyitja ki a sütő ajtaját, hogy az előre beállított idő letelt volna, a pulzus kijuthat a sütőből. A módszerrel a szakértők valóban képesek voltak a rádiótávcső által észlelhető peritonokat kreálni, vagyis évtizedek kutatása után fény derült a rejtélyes jelek forrására.
Az FRB-kről viszont továbbra sem tudni, hogy honnan származhatnak, a mikrohullámú sütős felfedezésről egy tanulmányban beszámoló kutatók ugyanakkor több ok miatt is úgy vélik, hogy ezek a peritonoktól eltérően nem földi eredetűek. Egyrészt ezek a jelek véletlenszerű időpontokban, és véletlenszerű irányokból tűnnek fel, másrészt annak jeleit mutatják, hogy interakcióba kerültek a csillagközi plazmával, ami a peritonokat szintén nem jellemezte.
