Shop menü

SAINTS ROW - BŰNÖZŐK BIRODALMA

Tiszta lappal indította újra a Saints Row-sorozatot a Volition, a végeredmény pedig ugyan messze nem kiemelkedő, de azért elég szórakoztató.
Vaffler Dániel
Vaffler Dániel
Saints Row - bűnözők birodalma

Szerzői értékelés

Olvasói értékelés

Be kell vallanom, mindig is kedveltem a Saints Row-sorozatot, valahogy úgy, mint amikor az ember a gyengébbnek drukkol egy meccsen. Tisztán látszott, hogy a végtelen mennyiségű pénzből és több ezer munkájával készülőt Grand Theft Autóval sosem fogja felvenni a versenyt, és valószínűleg ezt a fejlesztő Volition is pontosan tudta, így az újabb és újabb epizódokkal inkább elmentek a minél elmebetegebb irányba.

Habár a sorozat eleje környékén még látszólag igyekeztek tartani a komolyságot, azért már a második részben is olyan dolgok kerültek elő, mint a katanás harc motorokról, az őrület pedig később tovább fokozódott. A negyedik rész már nettó paródia volt mindenféle sci-fi elemmel, aztán jött a Gat out of Hell, amikor már hőseinket egyenesen a sátán erői fenyegetik, a nyitott világ pedig egy posztapokaliptikus játszótérré változott.

Galéria megnyitása

Ezek után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a formában nincs tovább a Saints Row számára. Nagyjából mindenki sejthette, hogy ha valamilyen módon vissza is tér a sorozat, az egy reboot formájában fog megtörténni, és végül ez is történt. Az új Saints Row kidobja a korábbi szereplőgárdát és a teljes elmeroggyantságot, és teljesen tiszta lappal indít, de azért az eltúlzott humora és a lazasága továbbra is megmaradt. Ezt a játékot továbbra sem érdemes komolyan venni, mert azért ő sem veszi teljesen komolyan saját magát.

Ennek megfelelően magunk mögött hagyjuk Steelport Cityt, az új helyszínünk pedig Santo Ileso, amit nagyjából Las Vegas ihletett. Az alapfelállás szerint a várost három bűnszervezet uralja: a fura járgányairól ismert Los Panteros, az anarchista Idols, valamint egy Marshall Defense Industries nevű privát katonai vállalat a maga high-tech felszereléseivel.

A játékos karaktere részletesen testreszabható, történetét tekintve pedig a Marshall Defense Industries egykori tagja, aki úgy dönt, hogy saját bandát alapít, és szépen megszerzi a város feletti uralmat a többiektől. Ehhez három társra is akadt: a Panterostól érkező Neenah, aki egy szerelő, az Idolstól érkező Kevin, aki egy DJ, valamint az üzleti diplomával rendelkező Eli, akinek leginkább a szervezésben van szerepe.

A játékmenet lényege, hogy különböző küldetéseket teljesítve szorítsuk vissza az ellenséges bandákat, és szerezzük meg a területüket.

Emellé részletes testreszabhatóság tartozik, ahogy azt a sorozattól megszokhattuk: nem csak a játékos karakterét alakíthatjuk ki részletesen, hanem a fegyverek, a járgányok és a főhadiszállásunk is bőven alakítgatható. Karakterünk kinézetét egyébként bármikor átszabhatjuk, és bármikor vissza is térhetünk egy korábbi kinézetre, sőt, még online még a közösség által készített megjelenések közül is válogathatunk.

Galéria megnyitása

A Saints Row alapvetően egy TPS akciójáték, így ha ez játék ezen része nem sikerült volna jól, akkor mehetett volna az egész a kukába. Szerencsére azonban egészen jó. Nem kiemelkedő, de végig élvezetes és dinamikus. Nincs fedezékrendszer, amivel a készítők arra sarkallnak minket, hogy menjünk bele az akció közepébe és ne finomkodjunk, menet közben feltöltve a Flow-t, amivel mindenféle aktív képességet vethetünk be (robbanó töltények, füstfüggöny, stb.).

Alapvetően nincs túlbonyolítva az egész, valójában meglehetősen szimpla, de élvezetes lövöldözős élményt nyújt a játék, azonban amíg mi folyamatosan fejlődünk és szerzünk új képességeket és fegyvereket, addig az ellenfelek nem nagyon változnak, a mesterséges intelligenciájuk pedig sokszor meglehetősen röhejes. Így a fejlesztők inkább ahhoz az olcsó megoldáshoz folyamodtak, hogy amikor nagyobb kihívást szeretnének a játékos elé tenni, akkor megnövelik az ellenfelek életerejét.

A lövöldözés mellett persze sokat fogunk vezetni, és itt is látszik, hogy a fejlesztők nem a realizmusra törekedtek, és akkor még finoman fogalmaztunk. A szórakoztató, könnyed vezetési modell mellett azonban néha nem egészen tiszta, hogy azért tudnak elrepülni véletlenszerűen autók, mert annak úgy kell lennie, vagy némileg bugos a rendszer itt-ott. Viszont az autózás mellett bevethető a denevérruha is közlekedésre, aminek megfelelő kihasználásához még csak túl magasról sem kell leugranunk, szóval a fejlesztők nem igazán akarták korlátozni a használatát. Az egész kicsit hasonlít a Just Causa megoldására.

Galéria megnyitása

Maga a város is egészen jól sikerült, mindenféle opcionális feladattal, és jól érzékelteti a Volition a fejlődést is, amin átmegy a bűnügyi birodalmunk, miközben olyan mellékes bizniszeket indítunk, mint egy ruhabolt, orvosi rendelő vagy éppen hulladéklerakó, miközben folyamatosan bővül a területünk. Persze a cél az ilyen mellékes üzletek esetében nem az, hogy kiváló szolgáltatást nyújtsanak, hanem hogy hozzák az extra bevételt.

De bármit is csináljunk: akár a történeti küldetéseket, akár a mellékes tevékenységeket, akár a területünk bővítését, akár csak egyszerű szórakozást a nyitott világban, mindig becsatlakozhatunk hozzánk valaki a kooperatív mód keretében, és tapasztalataim szerint ez elég jól működik, és sokkal szórakoztatóbbá teszi a játékot.

Az új Saints Row tehát egy egészen szórakoztató kis játék, de azért bőven akadnak gyenge pontjai is. A fő történeti szál önmagában meglehetősen gyenge, mindössze egy nagy meglepetéssel a végén, ami viszont a semmiből érkezik és nincs felépítve. Ráadásul az egészen végig lehet szaladni körülbelül 12 óra alatt, ami egy kicsit sovány egy ilyen jellegű anyagtól. A humor sincs mindig a helyén: sokszor meglehetősen mellé mennek a poénok, vagy az egész már túl fárasztóvá válik.

Galéria megnyitása

Végül pedig azt is meg kell hagyni, hogy a grafika tekintetében sem számíthatunk tól sok jóra a játéktól. Nem is vészes a dolog, de ez a fajta vizuál még az előző generáció elején sem lett volna kiemelkedő.

Így tehát az új Saints Row leginkább annak ajánlható, aki ismerte a korábbi részeket, és ennek megfelelően nem tökéletes polírozottságra vagy kiemelkedő megoldásokra számít, hanem tudja, hogy a Volition a konkurensekhez képest kevesebb pénzből próbál meg mindig összerakni valami szórakoztatót. Így ha nem is most, de egy árcsökkentés után a kategória kedvelőinek egészen jó vétel lehet, és addig valószínűleg a kisebb-nagyobb problémákat is rendbe teszik javítások útján.

Összefoglalás

Szerzői értékelés

Megjött a Saints Row reboot, ami tiszta lappal indítja újra a sorozatot.
Szórakoztató terjeszteni a birodalmunkat, laza a játék stílusa, és a lövöldözés is elég élvezetes.
A fő történeti szál elég rövid és nem túl érdekes, a mesterséges intelligencia egyszerű mint a faék, a grafika pedig elavult.

Az értékeléshez kérlek jelentkezz be!

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére