Vega 10 – Nehéz szülés

Az AMD némileg idegőrlő taktikát választott, hogy egész évben fenntartsa az érdeklődést az új csúcskártyái iránt. Az év elején tartott egy előadást a Vega architektúráról, majd minden hónapban csepegtetett egy kis információt az érkező kártyákról, hihetetlenül nagy bejelentéseknek beállítva őket, miközben valójában nem lettünk sokkal okosabbak. Ráadásul az egész kezdett egyre inkább csak kínos időhúzásnak tűnni, mígnem végül bejelentették, hogy augusztusban jönnek a kártyák. Azért csak akkor, merthogy szeretnék, ha lenne normális raktárkészlet induláskor, szólt a hivatalos elnézés kérés. Aztán eljött a rajt pillanata és… hazánkba már nem jutott egy darab kártya sem, akkorák voltak a raktárkészletek. Mint kiderült máshol se volt sokkal jobb a helyzet, a hiány miatt az árak az egekben voltak, nekünk pedig másfél hónapot kellett várnunk arra, hogy legalább néhány példány eljusson hozzánk (de úgy látszik ez egy ilyen év, az Intel most ugyanezt csinálja a 8. generációs Core processzoraival). Na de ennyit a dolgok árnyoldaláról, a lényeg, hogy mostanra már választék is van, igaz, egyelőre mind csak átmatricázott referencia kártya, az egyedi megoldások még nem futottak be.

Mivel rengeteget foglalkoztunk vele, így az architektúra újításain csak címszavakban mennénk át ezúttal. Megjelent a High-Bandwidth Cache Controller (HBCC), ami a memóriakezelést intézi, például a takarítást is, amit az erőforrás-igénye miatt ritkán tesznek meg a játékok motorjai. Ennek hiányában pedig a végeredmény jóval nagyobb memória-terület lefoglalása, mint amennyi indokolt lenne. Az AMD a HBCC előnyeit a Deus Ex: Mankind Divideddel demózta anno, amiben mesterségesen lekorlátozták egy Vega alapú kártya elérhető memóriáját 2GB-ra, és még így is jól futott a játék (ami egyébként nagyon memória-zabáló tud lenni). Megérkezett a DX 12.1 feature level támogatás, az L2 gyorsítótár a duplájára nőtt a Fury-hoz képest, az FP16-os pontosságú számokkal való matek pedig dupla olyan gyorsan megy az új GPU-nak. A második generációs HBM használatának hála feleannyi modullal is megvan majdnem ugyanaz a sávszélesség, így lehet spórolni a kivezetésekkel, és a köztes réteg (interposer) méretével. Fejlődött a geometriai motor és a videó kimenetek kezelése, de a legnagyobb érdekesség talán az, hogy a Fury-hoz képest felmutatott plusz 3,6 milliárd tranzisztor nagy része a mérnökök elmondása alapján az órajel növelésére ment el (például plusz lépcsők beépítése a futószalagokba, késleltetések elrejtése, stb.).

Három plusz egy kiszerelésben indította útjára az AMD az első Vega architektúrás GPU-t, a Vega 10-et. Ahogy az a táblázatban is látszik, a Vega 56-ot egy kicsit megnyirbálták (56 aktív shader tömbje van), míg a Vega 64 már teljes értékű GPU-val a fedélzetén érkezik. Utóbbiból kétféle léghűtéses modell létezik, az egyik műanyag, a másik alumínium borítást kapott, de az igazi király a vízhűtéses változat, aminek az órajelei is magasabbak egy kicsivel. Cserébe persze szép nagy felára van. Ha az ajánlott fogyasztói árakból indulunk ki, akkor a Vega 56 (400 dollár) a GTX 1070 ellenfele, a Vega 64 (500 dollár) a GTX 1080-é, a vízhűtéses változat (700 dollár) meg… nos, a GTX 1080 Ti-é. Ilyen most sajnos nem járt nálunk, de a Vega 64-es tapasztalatainkból kiindulva, teljesen esélytelen, hogy akár csak megközelítse a Ti teljesítményét, így inkább megmarad különlegességnek.

Tesztkonfiguráció, frissülő játéklista, 3DMark

Tesztkonfiguráció

Alaplap: ASUS Z270-P Prime

Processzor: Intel Core i7-7700k@4,5GHz

Memória: 2x8GB Corsair DDR4-3200MHz

Grafikus kártyák: ASUS GTX 1060 6GB Turbo, ASUS GTX 1070 8GB Turbo, ASUS GTX 1080 8GB Turbo, ASUS GTX 1080 Ti Turbo, Sapphire RX580 8GB Nitro, Gigabyte Vega 56 8GB, Gigabyte Vega 64 8GB (mindegyik kártya referencia órajeleken járatva)

Tápegység: Cooler Master V850 (850W)

Operációs rendszer: Windows 10 64bit minden frissítéssel

Driverek: GeForce 387.92, Radeon Software 17.10.1

Frissülő tesztcsomag

Úgy gondoltuk itt az ideje frissíteni a tesztjátékok körét, úgyhogy néhány címet kukáztunk az eddigi listánkból. Az Ashes of the Singularity-t azért, mert kevés embert érdekel valójában, hogy mit produkálnak alatta a kártyák (és már elmúlt a DX12 varázsa), a Metro: Last Lightot azért, mert már túl öreg, a Total War: Warhammert pedig azért, mert lecseréltük a nemrég megjelent, kiváló értékeléseket kapó második epizódra.

Az új Warhammer játék nagyon hasonló beállításokkal rendelkezik, mint az első, és ugyanarra a motorra épül, de ezúttal már két benchmark is van benne. Az egyik a csatákat szimulálja, a másik a világtérképen mászkál. Úgy vettük észre, hogy előbbi egy kicsit jobban izzasztja a kártyákat, ezért ezt választottuk a tesztjeinkhez. Összehasonlítottuk a DX11 és DX12 alatti sebességeket is a kártyákon, természetesen Ultra minőségi beállítás mellett, elvégre csúcskártyák kerültek a szorítóba.

A másik új belépőnk a szintén elég friss Middle-earth: Shadow of War. Bár objektíve nem a legszebb játék, de behoz plusz egy motort a tesztek közé (Lithtech) és elég nagy rajongóbázisa van. Raádásul beépített benchmarkkal is rendelkezik, ezért külön pirospont jár neki.

Tervben van még az új Wolfenstein felvétele is a listára, hogy legyen egy Tech 6 motoros címünk, és ha jól sikerül, a Star Wars: Battlefront 2 is bekerülhet az állandó tesztek közé (de ötleteket is szívesen veszünk).

Szintetikus tesztek

A következő néhány oldalon játéktesztek garmadájával jövünk, de előtte egy kis 3DMark. Mindig kíváncsian várjuk, hogy a mostanában sok helyen lenézett szoftver végeredményei mennyire hasonlítanak majd a játéktesztek átlagához, most is érdemes lesz összevetni a két diagramot.

Batman, Deus Ex, Far Cry, GTA V

Az első néhány tesztben elég szépen teljesítenek a Radeonok, az egyetlen kakukktojás a GTA V, amiben teljesen elvéreznek a konkurenciához képest.

Hitman, Shadow of War, TR, Witcher

Ezen az oldalon már elég vegyes a kép. A Shadow of War új versenyző, és maximumra tekerve, a HD textúrapakkal azt mondja magáról, hogy 8 giga felett kér memóriát, de igazából még a GTX 1060-as 6GB-jával is elvolt.

DX11 vs. DX12 (Division, Warhammer)

A Division annyi patchet kapott az utóbbi 1 évben, hogy úgy gondoltuk, érdemes lenne újra megnézni, hogy viszonyul egymáshoz a DX11-es és a DX12-es renderer. Sajnos túl sok meglepetésben nem volt részünk, kb. a papírforma teljesült, a régebbi szabványt a GeForce-ok szeretik jobban, az újat pedig a Radeonok.

Ugyanez a helyzet a TW: Warhammer 2 alatt is, sőt, itt jóval nagyobb különbségek mérhetőek.

Verdikt

Mielőtt véleményt mondanánk az új kártyákról, összesítsük az eddig látottakat. A szintetikus tesztek eredményeit természetesen nem vettük figyelembe az átlagszámolásnál, a Division és a Total War esetében pedig azokat a diákat vettük alapul, ahol mindegyik kártya az általa preferált renderert használta (a galériában ott van az összesítés felbontásonként is).

A cikk címe után valószínűleg senkit sem lepnek meg a látottak. A Vega 64 és a GTX 1080-as hibahatáron belül vannak, de a Vega 56 előnye is csak marginális a GTX 1070-eshez képest. Az azonos árszintek miatt ár-érték arány tekintetében ez így rendben is van, csak hát a kártyák megjelenése között van másfél év. Ráadásul a kriptovaluta-bányászok miatt a Vegák (bár már legalább kaphatóak) nem mindig versenyképesek, néha elég drágán futnak be.

Szóval nem olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek sokan remélték, de legalább van végre alternatívája az Nvidia csúcskártyáinak, ami beindíthatja egy kicsit a versenyt. Hogy pontosak legyünk, már be is indult, hiszen napokon belül itt a GTX 1070 Ti, ami a Vega 56-ra válasz. Drágább lesz annál, de a most látottak alapján erősebb is. Hogy mennyivel, az pár napon belül kiderül.

(Apró érdekesség a végére: a 3DMark Time Spy eredményei hibahatáron belül vannak az összesített diához képest.)