I. oldal
Autók és foci. Ez az egyveleg nagyjából azóta rendkívül vonzó, mióta a Top Gear megcsinálta egy adásban, hogy nyolc kisautót összeengedtek egy pályára, aztán megpróbálták terelgetni a hatalmas labdát. Aztán ugyanezt eljátszották élőben is, amikor tavaly nyáron itt voltak Budapesten, és élő műsort adtak a Sportarénában. Persze élőben még jobb volt a dolog, főleg, hogy a "magyar" csapat Suzuki Swifteket használt, és persze "véletlenül" nyertek is a brit csapat ellen. Az autókat nyilván nem kímélték sem a tévében, sem élőben, az pedig különösen szórakoztató volt, ahogy egy szerencsétlen védő a leszakadt első lökhárítójával próbált meg helyt állni.
Ezek után szinte csoda, hogy csak most készült egy olyan játék, ahol ténylegesen autókkal kell focizni. Persze jelen tesztalanyunk elődje, a világhírű Supersonic Acrobatic Rocket-Powered Battle-Cars már megpróbálta ezt egyszer, de mivel csak PS3-ra jelent meg, és ráadásul nem is volt különösebben jó, igazából nem kapta el a közönség fantáziáját. A fejlesztő Psyonix azonban nem adta fel; leporolta a koncepciót, még komolyabb fizikai motort pakolt az anyag alá, és szerencsénkre úgy döntött, hogy a PS4 mellett megjelenteti a Rocket League-et PC-re is. A lényeg azonban, hogy megoldották a keresztplatformos multiplayert, így a játéknak stabil bázisa van, mindig találni mérkőzést. Ez a műfaj pedig olyan, hogy a billentyűzet és egér használata nem jelent igazából előnyt, sőt, az első indításkor a Rocket League figyelmeztet is arra, hogy az optimális irányítás érdekében használjunk kontrollert.
De miről is van szó? A felállás rendkívül egyszerű, ahogy az első mondatban is említettem, autós fociról beszélünk. Persze a játék fejlesztőit nem korlátozza a valós fizika, mint a Top Gear műsorát, így persze némileg más a helyzet, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A Rocket League lényege ugyanis a fizikai motor, ami mind a labda, mind pedig az autók viselkedését igyekszik beszabályozni, persze sci-fisen eltúlzott, látványos módon. Akkor is túlzok, amikor azt írom, hogy fociról van szó, hiszen nagyjából annyi a közös a játékban és a valós sportban, hogy adott a pálya, annak a két végén egy-egy kapu, a kettő között pedig a játékosok, akik a labdát próbálják bejuttatni az egyik kapuba. Kétszer tizenegy ember helyett azonban legfeljebb négy a négy elleni felállásban tolhatjuk, de van lehetőség egy az egy elleni párbajt is vívni, ám tapasztalataim szerint a legjobb élményt a 2v2-es felállásnál kapjuk.
Minden játékos egy autóval lép pályára. És akkor ezen a ponton le kell szögeznünk, hogy ugyan a Rocket League számos autót, és hozzájuk tetemes mennyiségű feloldható extrát vonultat fel, valójában ez a játékmenetet semmiben nem befolyásolja, ugyanis kizárólag kozmetikai jellegű cuccokról van szó. Ugyanakkor a rendszer állandóan dobálja nekünk az újdonságokat, így minden mérkőzés után érezzük, hogy van értelme visszatérni, hiszen mindig kapunk egy-egy meglepetést. Szerencsére a fejlesztők elkerülték a mostanában divatos pay-to-win modellel kapcsolatos kellemetlenségeket, vagyis (legalábbis jelenleg) nem kell költenünk a játékra azon túl, hogy egyszer megvásároltuk a még éppen barátságosnak mondható 19,99 eurós áron.
II. oldal
Elég is ennyi a piszkos anyagiakról, ott tartottunk, hogy miden játékos egy autóval lép pályára, középen ott van a hatalmas labda, amit valahogy be kellene juttatnunk az ellenfél kapujába. A Rocket League azért tud annyira élvezetes lenni, mert nagyon jól sikerült az irányítása. Az alapok viszonylag egyszerűek: az autónkkal nyilván közlekedhetünk mindenféle irányba, driftelhetünk, ha hosszabb ívben szeretnénk visszafordulni, vagy gyorsan lereagálni valamilyen történést a pályán, illetve tudunk helyből "ugrani" vele, vagy egy irányt és az ugrást lenyomva valamelyik oldalra "vetődni". Ez már önmagában annyi lehetőséget adna, hogy nagyjából a világ végéig el lehetne szórakozni a játékkal, de a fejlesztők itt még nem álltak meg.
A pályán ugyanis előre meghatározott pontokon áthaladva feltölthetjük a boostot, amit aztán többféle módon használhatunk el. Egyrészt simán arra, hogy felgyorsítsuk az autónk mozgását, másrészt viszont akár arra is, hogy repüljünk egy rövid ideig. Ezt nem egyszerű megvalósítani, ugyanis először fel kell ugranunk, majd a kocsi orrának dőlésszögét szabályozva és a boostot ráadva tudunk egy kicsit repülőset játszani. A legjobb azonban, hogy ez az egész valahogy természetessé válik két-három meccs után: a kiváló tutorialt végigtolva minden alapot megkapunk ahhoz, hogy sikeressé váljunk a pályán, és a való élethez hasonló módon attól függ, hogy mennyire leszünk sikeresek, hogy mennyit gyakorlunk. Mert az alapok tényleg nincsenek túlkomplikálva, viszont a különböző mozdulatokat összefűzni, vagy a helyzetnek megfelelően alkalmazni azokat, nos, az bizony megköveteli a tapasztalatot.
Éppen ezért gondolom úgy, hogy a Rocket League simán lekötheti hónapokra, vagy akár évekre is a játékosokat. A fizikai motor kiválóan működik, a labda és az autók tényleg úgy viselkednek, ahogy azt adott (persze eltúlzott) kontextusban várnánk, és éppen ezért tulajdonképpen közel végtelen lehetőségeket tartogat a játék. Barátokkal összeállva, egy jól működő csapatot alkotva tényleg eszméletlen összjátékra és nagyon látványos meccsek kivitelezésére van lehetőség: egy hosszú drift után beadni a labdát, amit a barátunk ugratva levesz, míg a társunk igyekszik ellökni az ellenfelet, hogy helyet csináljon, majd jöhet egy újabb "passz", hogy végül egy oldalra vetődéssel csapatunk utolsó tagja betolja a labdát a kapuba, elképesztő élmény. Az online vívott 4v4-es mérkőzések során olyan gyönyörű mozzanatok tudnak összejönni, hogy sokszor legszívesebben visítottam volna az örömtől.
Nem fogok hazudni, a Rocket League az egyik legjobb multiplayer játék, amihez az utóbbi időben szerencsém volt. Ha negatívumokat kellene mondanom, akkor igazából két dolgot hoznék fel ellene, és ez a kettő összefügg: az egyik, hogy igazából nem nagyon van benne egyjátékos tartalom, nincs kampány, történet, vagy bármi ilyesmi - bár egy sportjátéktól ezt tulajdonképpen nem is szoktuk elvárni. Persze lehet egyedül játszani mérkőzéseket, vagy akár mérkőzéseket összefűző szezont, amivel önmagában nem is lenne nagy baj, csak éppen a mesterséges intelligencia nem sikerült túl jól. Bár, igazából ez is túlzás: alapvetően nincs túl nagy baj vele, kicsit kaotikusan csinálják a dolgaikat a többiek, és nem lehet velük úgy együttműködni, mint az igazi emberekkel, de ez igazából csak azután tűnik fel, hogy online játszottunk egy igazán jól működő, összeszokott csapattal. A Rocket League tehát abszolút megéri az árát: hatalmas szórakozást nyújt, vicces és igazán kompetitív. Remek bizonyíték arra, hogy egyszerű, de jól átgondolt mechanizmusok milyen kimagaslóan élvezetes játékot tudnak eredményezni.
