A Philadelphia-i Drexel Egyetem kutatói a legújabb technológiákat vetik be a kihalt életformák tanulmányozására: 3D nyomtatással készítik el ugyanis a dinoszauruszok csontrendszerének modelljét, remélve, hogy így új információkat tudnak meg az állatok mozgásáról.

„A paleontológia nem sokat változott az elmúlt 150 évben” ‒ mondja Kenneth Lacovara őslénykutató. „Ásót, csákányt, zsákokat és gipszet használunk. Ez nem változott, egészen mostanáig.”

Lacovara háromdimenziós szkennerrel készítette el az óriási dinoszaurusz-csontok és egyéb ősmaradványok virtuális képét. Ezek szolgáltak aztán a 3D-nyomtatás alapjául. Egy csont 15 centis modelljének kinyomtatása pár óráig tart a jelenlegi technológiával.

A kinyomtatott modellek aztán többféle célt szolgálhatnak: lehetnek valós méretű replikák, amelyek különféle múzeumokba kerülnek, illetve kisebb méretű modellek oktatási, illetve tudományos célokra. Lacovara elsődleges célja a dinoszauruszok mozgásának vizsgálata a kinyomtatott csontvázak alapján.

„Nem sokat tudunk a dinoszauruszok mozgásáról” ‒ mondja Lacovara. Ezeket az információkat ugyanis nem őrzik meg a maradványok, így a paleontológusok leginkább csak elméleteket állítanak fel arról, hogy milyen mozgások látszanak mechanikailag valószínűnek. Most végre mód kínálkozik ezen teóriák tesztelésére.

Lacovara több olyan ásatáson vett részt, amely óriási méretű Sauropoda-csontokat tártak fel, többek közt a 2000-es egyiptomi feltáráson is, ahol felfedezték a Paralititan stromeri nevű, addig ismeretlen faj maradványait. Ez utóbbi a második legnagyobb testű dinoszaurusz 60‒80 tonnás tömegével.

Az óriási csontokkal dolgozva a kutató ráébredt, hogy képtelenség ekkora méreteken bármiféle mozgási elméletet tesztelni. A lekicsinyített másolatok viszont tökéletesen arányosak az eredetivel, így alkalmasak a mozgás mechanikájának vizsgálatára. A módszer további előnye, hogy digitálisan kijavíthatók azok a torzulások és hibák, amelyek a fosszilizáció során következtek be a maradvány szerkezetében, így a kinyomtatott modell közelebbi hasonlóságot mutat az eredeti, még élő egyed csontszerkezetével, mint a kiásott csontok.

Következő lépésként Lacovara és kutatótársa, James Tangorra a Sauropodák robotizált modelljeit kívánják elkészíteni, mesterséges izmokkal és szalagokkal „öltöztetve fel” a puszta vázat, hogy még hitelesebb információkat kapjanak az állatok mozgásáról.

Tangorra egy másik hasonló projektben is részt vesz, amelynek keretében robothalakat terveznek és gyártanak. Az élő minta alapján elkészített biorobotokat ugyanis egyszerűbb tesztelni, mint a valódi halak mozgását. A halkutatás a halak mozgásának és a folyadék áramlásának jobb megismerését célozza. Ahogy elmondja, a dinoszauruszok esetében természetesen jóval több spekuláció előzi majd meg a biorobot összeállítását, mivel élő példány nem áll rendelkezésre mintául.

Lacovara szerint 2012 végére elkészülhet az első működő robotvégtag, további két év múlva pedig az első teljes robot dinoszaurusz. Ezzel párhuzamosan ősi teknősök, krokodilok, halak és más állatok modellezésén is dolgoznak, amelyek mindegyikét ugyanazon a New Jersey-i ásatáson találták, így rövidesen elkészülhet „a krétakori New Jersey virtuális állatkertje”, mondja Lacovara. (A kutatócsoport egyik tagja, Evan Boucher animációs filmet készített a Thoracosaurus neocesariensis (ősi krokodil) digitális rekonstrukciójáról, a kisfilm alább megtekinthető.)