Összefüggések tekintetében a Robotzsaru ötletének és megvalósulásának háttere tele van filmes és a korszakra jellemző történelmi, kulturális utalásokkal. Az ötlet szikrája Edward Neumeier fejéből pattant ki, aki nagy rajongója volt a Csillagok háborújának, valamint a robotos sci-fi és akciófilmeknek is. 1982-ben pont az irodája mellett forgatták a Szárnyas Fejvadász bizonyos részeit, így nem hivatalosan ő is részt vett a munkálatokban, főként azért, hogy a filmkészítésről és a cyberpunk/disztopikus díszletekről minél többet tanulhasson. Miközben arra készült, hogy a már kész, 40 oldalas forgatókönyvét leadja az Universalnál, szembejött vele egy tehetséges újonc rendező, Michael Miner munkája, aki egy robotos, rock videoklip rendezésével hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint amilyet Neumeier elképzelt.
Érdekesség, hogy a főszerepre egy ideig Arnold Schwarzeneggert akarták (főként a stúdió oldaláról), de sokan aggódtak, hogy a kosztűmben a nagydarab színész inkább a Michelin gumiemberhez hasonlítana, viszont Weller is megküzdött az öltözékkel, az ugyanis annyira forró és nehéz volt (verziótól függően 11- 36 kilogrammot nyomott), hogy napi 1,3 kilót fogyott benne, majd végül beleszereltek egy légkondicionáló rendszert. A film koncepciójában ugyanúgy felfedezhető az 1960-as Psycho, ahol a főhős az első jelenetben meghal, mint a 80-as évek üzleti világának egyre agresszívabb közege,
Detroit autóiparának hanyatlása, ami a bűnözés elterjedését hozta maga után. De a híres ED-209 jelenet is abból a fantáziából eredt, hogy egy üzleti tárgyalásra betör egy robot és mindenkit lelő a teremben. A film egy sötét, cinikus korszak és az ezt feloldó szintén szarkasztikus humor egyvelege Milner szerint, ahol a mindent eluraló és birtokló óriáscégek és a szinte természetesnek ható korrupció és bűnözési hullám közepette mégis van egy zsaru, aki kiáll a jó mellett és a törvényes utat járja.
"A történet görbe tükröt tart a reagani Amerika elé. A filmbeli OCP olyan vállalat, amely irányítja az állampolgárok életét és a társadalom minden szintjét: valójában nincs is sok különbség a legfelső szint végrehajtó hatalmai és az utcai bűnözők viselkedése közt. A Robotzsaru karakterét több korábbi figura is ihlette, mint például a hajthatatlan Dredd bíró vagy a Marvel Comics szuperhőse, a Vasember."
A RoboCop: Rogue City történet szempontjából a második és a harmadik rész között játszódik. A helyszín Old Detroit és az FPS jelleg mellett nyomozásokban, bűnügyek felderítésében, és a törvények megszegésének szankcionálásában is részt veszünk. Széleskörű teendőink közé éppúgy beletartozik a graffitisek közmunkára ítélése, a parkolási pótdíjak kiszabása, ahogy a gyerekeknek drogot eladó játéktermes elkapása, a TV stúdiót elfoglaló és végig fosztogató-gyilkoló banda fejének likvidálása és hogy visszaszerezzük a polgármester unokahúgának ellopott autóját, hogy néhány példát említsek.
Társként Anne Lewis fog kísérni minket, de sok ikonikus szereplővel és mellékkarakterrel is összefuthatunk a történet során. A legjobb hír, hogy Robotzsaru hangját az eredeti filmek színésze, a legendás Peter Weller adja és a beszédnek sokkal nagyobb szerepe lesz, minthogy sablon rendőr mondatokat puffogtassunk el a bűnözők és a gyanúsítottak felé. A történetszálba bele lett szőve Murphy emberségéhez, múltjához és feltörő emlékeihez való kapcsolódása, ami különösen sokat segít abban, hogy ne lövöldöző papírmasé karakter legyen a főszereplőből.
Szép volt fiam! Hogy hívják?
A tennivalónk gerincét FPS-hez méltóan az adja, hogy fegyvert ragadunk és likvidáljuk az ellenünk szegülő utcai mocsok minden formáját. Az csak természetes, hogy az Auto 9 mindig velünk van (50 lőszer kapacitású tárral, ahogy eredetileg is), de másodlagos fegyvereket is felvehetünk a földről, hogy kiegészítsük a tűzerőnket egy karabéllyal vagy géppisztollyal. Ami nagyra becsülendő a Teyon fejlesztőiben az az, hogy nem (csak) egy agyatlan FPS-t csináltak a filmek világából.
A nyomozások és a küldetések megoldásai során lényeges hangsúlyt kapott az is, hogy milyen jól tudunk következtetéseket és összefüggéseket levonni (deduction), de a pszichológiai érzékünkre is szükségünk lesz, hogy alternatív vagy a legjobb eredményt érjük el egy vallatás, kikérdezés vagy másféle beszélgetés során. A harci, védelmi képességeink és kapacitásunk mellett így kap szerepet a mérnöki tudás és a szkennelés is, jólbeillesztve egy, a játékstílusunkat is meghatározó RPG-s vonalat.
A hangulatra nem lehet panasz, Old Detroit tényleg rettentően depresszív és disztópikus világ. Az utcán elcsípett párbeszédek, a szereplők és szinte mindenki hozzátesz egy apró darabkát ahhoz a képhez, ami a filmek, képregények alapján bennünk él 1987 óta. Robotzsaruval sokszor döntési helyzet elé kerülünk, ahol a törvény betart(tat)ása és egy durvább vagy rugalmasabb hozzáállás hatással lehet rövid távon a küldetésre/történetre is. Emellett a nyomozás is szorosan belekapcsolódik mindebbe, mivel a megtalált nyomok, terhelő bizonyítékok jól felhasználhatóak a bűnözők, semleges információ források megszorongatásához.
Összességében apró hibákról lehet csak beszámolni a RoboCop: Rogue City kapcsán. Az egyik az optimalizálatlanság, ami az átvezetőknél komoly akadásokat okozhat, a másik a játékpálya megtervezése, ahol rendőrünket egy vacak drótkerítés vagy egy útpadka magasságú kiszögellés arra kényszeríti, hogy a térképet felcsapva kis kerülővel jusson el a célpontjához. A hangulatot és a játékmenetet illetően minden dicséretet megérdemelnek a fejlesztők és a rengeteg ikonikus név/helyszín/tárgy mellett az is jól esik, hogy minden szereplőnek van hangja.
Zene terén is felcsendül az ikonikus betétdal, de a többire sincs panasz a játék AA szintjét véve alapul. A nosztalgikus elmerülés élménye garantált, már csak azt a döntést kell meghoznunk, hogy a jó vagy a rossz zsarut képviseljük az utcákon, amikor járőrözni indulunk.
