Az első ismert irodalmi utalás Robin Hoodra és embereire 1377-ből származik, és a British Museumban található Sloane-kéziratokban található egy beszámoló Robin életéről, amely szerint 1160 körül született a dél-yorkshire-i Lockersley-ben, valószínűleg a mai Loxley-ban.
A Robin gyakori korabeli név volt, a „hood” pedig a tolvajra használt szó, így az 1200-as és 1300-as években sok Robin Hood élt Angliában. David Baldwin Robin Hoodot a történelmi törvényen kívüli Roger Godberddel azonosítja, aki Simon de Montfort elszánt támogatója volt, ami Robin Hoodot az 1260-as évek környékére helyezi. Godberd és Robin Hood pályafutása között minden bizonnyal vannak párhuzamok. Egyéb kutatások arra jutottak, hogy nincs egyértelmű történelmi bizonyíték arra, hogy Robin Hood valaha is létezett az angol írók és filmesek képzeletén kívül. Még az amúgy létező és Nottinghamshire-ban levő sherwoodi erdőben lévő nagy tölgy is, ahol Robin és emberei állítólag el tudtak rejtőzni, csak egy facsemete lehetett, amikor állítólag még éltek.
A középkor közkedvelt és barátságos hőse a sherwood-i zsivány, a tolvajok fejedelme, az igazságosztó Robin, aki nemesi rangját, titulusát és sokkal többet is maga mögött hagyott. Mindezt azért, hogy felkeljen a zsarnokság ellen és móresre tanítsa azon uraságokat, akik úgy gondolják, nekik mindent és bármit szabad. Az ilyen igazságosztó hősök érthető módon mindig is népszerűek voltak, a mi Lúdas Matyi mesénk is ennek lenyomata, de Zorro történetei és sajátságos csavarral a Vörös Pimpernel kalandjai is ezt az utat követik és még rengeteg példát lehetne hozni.
Robin Hood és vidám legényei életéből elég sok film, játék és könyv született már, ezek többsége pedig az akciót helyezte középpontba. Érthető módon, hiszen az elnyomók maguktól nem fogják feladni mesterkedéseiket és a gazdagok vagyonának meglovasítása sem fog szép szóval menni. A Robin Hood – Sherwood Builders talán az első olyan feldolgozás, ami a szó szerinti építésben, a közösségek összekovácsolásában is gondolkodik. Mert addig minden történet szép és jó, hogy íjjal és karddal, lopakodva vagy hősies rohammal nekiugrunk az ellennek, de itt tovább mutat a feladataink hosszú sora.
Továbbra is mi vagyunk a gyengék és szegények védelmezői, majdnem szó szerint az utolsó garasunkat is odaadjuk a rászorulóknak és kompenzációt sem kötelező elfogadnunk. A két – a történet szempontjából – legfontosabb erőforrásunk ugyanis a hírnév és a szépen csengő aranypénz. Az előbbit segítőként, kivégzéstől való megmentéssel, elkobzott dolgok visszaszerzésével, nyomozásokkal és egyéb jótéteményekkel szerezhetjük meg, ahol önfeláldozóan, életünket és mindenünket kockáztatva teszünk azért, hogy az adott régió szegényeinek sorsa jobbra forduljon.
Az utóbbihoz pedig adószedőket, raktárakat, táborokat és „kincses karavánokat” fosztunk ki, kíméletlenül levágva az őröket. Sőt, bányákat, kőfejtőket és hasonlókat vonunk időlegesen irányításunk alá, hogy az ottani javakkal bázisunkat, kis városkává fejlődő településünket támogassuk.
Akciófilmbe illő tevékenységünk kiegészül egy diplomata és egy városalapító atya tennivalóival és főszereplőként természetesen mindenből oroszlánrészt vállalunk. Az építkezés és a település fejlesztés rengeteg nyersanyagba fog kerülni, amit persze jórészt nekünk kell hazacipelnünk. Az íj és a kard mellett ezért csákányt és fejszét is magunkkal fogunk vinni. A több régióra osztott térképen jól látható, hogy melyik nyersanyag honnan szerezhető nagyjából be ahogy előre jutunk a nyílt világú térkép felfedezésben.
Persze idővel vadászokat, halászokat, favágókat és bányászokat is kijelölhetünk embereink közül, akik nyersanyagokkal látnak el minket, de azért erre nem építhetünk hosszú távon. Mi leszünk az a málhás szamár, akik több zsák kővel, érccel és pár szekérderéknyi fával hazaállít és vad fejlesztésbe, építésbe fog. A lakóházak mellett öntödét, alkimista kunyhót, kovácsműhelyt, lövészpályát és jó sok mindent építhetünk azon a tisztáson, ahol a fákat megritkítva új települést alapítunk. Kerítésekkel, kisebb fákkal, járdával és egyéb apróságokkal fel is díszíthetjük kis településünket, szóval nem csak a praktikum lehet a végcél a játékban, jut hely az esztétikának is.
Küldetések, események és a fő történetszál feladatai mellett ősi romokat fedezhetünk fel, ahol kisebb fejtörők megoldásával egy ládányi „kincs” a jutalmunk, az utakon folyamatosan megjelennek adószedők és pénzes szekerek, amiket elkapva kiegészíthetjük bevételeinket, miközben borsot törhetünk a sheriff és János herceg orra alá. Karakterünket passzív skillek és képességek megvásárlásával fejleszthetjük a kard, a kitartás (életerő), az árnyak (lopakodás), vagy az íjak útjának mesterévé, de vegyes kiosztásban is gondolkodhatunk, oda helyezve a hangsúlyt, ami játékstílusunkat támogatja.
A harcrendszer dinamikus és kötött rendszere között az a különbség, hogy míg az előbbiben szabad mozgást kapunk és így nekünk kell távolsággal és tempóval ügyeskedve bevinni egy támadást, addig a másik verzió csak mozgást vagy támadást enged, tehát sokkal taktikaibb hozzáállást ad. Érdekes mód a Kingdom Come-hoz hasonlóan itt is harcolhatunk csak íjjal a közelharcos ellenségekkel szemben és egész hatékonyak lehetünk, ha megtanulunk pontosan térdre és fejre lőni.
A Robin Hood – Sherwood Builders egy jó alapötlet közepesen jó megvalósítása. A grafika hagy némi kivetnivalót maga után, de a karakter mozgása is kissé darabosra sikerült és főleg a szűkebb helyeken katasztrofális kameraforgatás is sokszor ellenünk dolgozik. A párbeszédeknél erőfeszítést tettek a készítők, hogy mindenkinek saját hangja legyen, de a minőséget a Robint megszemélyesítő színész hozza csak következetesen, a többieknél nagyon vegyes a kép.
A grindelés mind nyersanyagok, mind pénz tekintetében alapvető része egy ilyen játéknak, de az inventory és bizonyos tárgyak kezelése nehézkes és jobb tervezéssel hatékonyabb formát ölthetett volna. Például, mivel van éhség és szomjúség a játékban jól tesszük, ha viszünk magunkkal vizet, amit a játék üvegekben tárol, csakúgy, mint a gyógyitalt.
Az üveg értékes tárgy, nincs belőle túl sok a játékban, tehát jó, ha vigyázunk rá, mint a szemünk fényére. Ha megittunk egy adag vizet, akkor egy üres üveg kerül az inventorynkba, amit egy kútnál „craftolva” tudunk ismét vízzel megtölteni. Folyóknál, más vízforrásoknál nem, csakis kútnál. A gyűjtögetés, főleg a növények tekintetében extrán nehezített, mert nem könnyű kiszúrni a derékmagas fűben rejtőző hasznos gazokat, a Hunter’s Vision pedig időnként vethető csak be erre és sokáig töltődik vissza.
A romoknál talált kis fejtörők érdekes színfoltjai a játéknak és a térkép is jól van tagolva, sok quick travel pontot találunk, ami megkönnyíti a bejárást, de amúgy gyalog is hamar odaérünk a legtöbb pályarészre. Összességében a Robin Hood – Sherwood Builders azoknak ajánlható, akik a nyílt világú, bázis/városépítős, akciójátékok nagy rajongói, mert ebből a részből sokat ad a cím, de aki történet, karakterjellemek, izgalmas történetszálak miatt jönne az ebből keveset fog kapni.
