A rizsalapú marhahús a laborban növesztett izom- és zsírsejtekkel egy ehető, diós ízvilágú ételt eredményez, amelyet ugyanúgy kell elkészíteni, mint a normál rizs. A Matter című szaklapban a napokban közzétett tanulmány szerzői más tenyésztett húskészítményekhez hasonló gyártási módszereket alkalmaztak, vagyis az állati sejteket valamiféle szerkezeti alapon, táptalajban tenyésztik. A rizs alapként való felhasználása a technikai egyszerűség mellett azzal az előnnyel is jár, hogy az eljárás növeli a rizs tápanyagtartalmát, mivel a marhahúsos rizsnek magasabb a zsír- és fehérjetartalma, mint a hagyományos rizsnek.
A projekt mögött álló dél-koreai kutatócsoport azt reméli, hogy a marhahúsos rizs felhasználható lesz az élelmiszerhiánnyal küzdő közösségek táplálékkiegészítőjeként vagy a hadsereg etetésére, miközben csökkenthetők a szarvasmarhák tenyésztésének környezeti hatásait. „Az alternatív fehérjeforrások megtalálása, illetve a hagyományos állattenyésztés hatékonyabbá tétele kritikus fontosságú” – mondja Jon Oatley, a Washington Állami Egyetem állatbiotechnológusa. „Valószínűleg ez az egyik legfontosabb dolog az emberi faj jövője szempontjából.”
Ez a szükséglet az elmúlt években számos hústenyésztési projektet eredményezett, a teljes értékű lazacfilétől kezdve a darált marhahúshoz hasonló, laborban előállított termékekig. Tavalyig csak az Egyesült Államokban és Szingapúrban engedélyezték a laboratóriumban növesztett hús értékesítését.
Sohyeon Park, az egyik társszerző, aki jelenleg a Massachusetts General Hospital vegyészmérnökeként dolgozik, elmondta, hogy a csapat először megpróbálta közvetlenül a rizsszemek porózus réseiben tenyészteni a marhahús sejtjeit, de a sejtek ezt nem viselték jól. Aztán rájöttek, hogy a rizs halzselatinnal és a széles körben használt mikrobiális transzglutaminázzal való bevonása javítja a sejtek megtapadását és növekedését. Miután a csapat bevonta a zselatinos keverékkel a nyers rizsszemeket, szarvasmarha izom- és zsírsejteket adott a szemekhez. A sejtek körülbelül egy hétig voltak a táptalajban.
A tenyésztési időszak után Park megmosta és megpárolta a marhahússal dúsított rizst, ahogy a hagyományos rizst is szoktuk. „Határozottan más, mint a hagyományos rizs” – mondja a kutató. „Diós az íze, és keményebb is.”
Az újfajta rizs tápanyagtartalma is eltérő, de egyelőre csak kis mértékben. A húsos rizs 100 grammja adagja 0,01 grammal több zsírt és 0,31 grammal több fehérjét tartalmaz, ami 7%-os, illetve 9%-os változást jelent a hagyományos rizshez képest. Ez lényegében ugyanaz, mintha 100 gramm rizst egy gramm marhahússal (kevesebb mint fél teáskanál) fogyasztanánk. A marhahússejt-tartalom tehát alacsony, és a sejtek valószínűleg csak egy filmréteget képeznek a rizsszemeken, mondja John Yuen, a Tufts Egyetem szövetmérnöke és molekuláris biológusa. Elmondása szerint a szarvasmarhasejtek számának növelésével növelhető lehet a tápanyagtartalom is.
Park maga is így véli, és a csapat már vizsgálja ennek lehetőségét. Különösen a rizs zsírtartalmát szeretné javítani, ami azért lehet trükkös, mert a zsírsejtek nem tenyésznek olyan jól, mint az izomsejtek. A húsos rizs esetében a hústartalom növelése mellett a kutatók másik célja az ár alacsonyan tartása, ha a terméket kereskedelmi forgalomba hoznák, hogy az élelmiszerhiánnyal küzdő közösségek is részesülhessenek belőle.
A csapat becslése szerint a rizs 1 kilogrammja a jelenlegi előállítási formában 2,23 dollárba kerülne, ami a normál rizshez (2,20 dollár/kg) hasonló árat jelent, és sokkal olcsóbb, mint a marhahús (14,88 dollár/kg). A tanulmány becslései szerint a hibrid rizs karbonlábnyoma alacsonyabb, mint a laborban növesztett marhahúsé. Oatley is úgy véli, hogy ha a termelést sikerül nagyobb méretekben megoldani és megfizethető szinten tartani, a hibrid rizs olcsóbb és hatékonyabb táplálékforrás lehet, mint a laboratóriumban tenyésztett „tiszta” húsok.
