A fosszíliák ritkán hordoznak bizonyítékot egy organizmus eredeti színével kapcsolatban, néhány kréta korból származó, mianmari lelet azonban kivételt jelent. A metálkék, -lila és -zöld árnyalatok egyszerre tűnnek idegennek és ismerősnek az ősi rovarokon – köszönhetően a kutatók gondos előkészítő munkájának.
A természet alapvetően nagyon színes, a fosszíliák viszont általában nem képesek megőrizni ezt a gazdagságot. Holott az egykor élt fajok színe fontos információkkal szolgálhat az állatok viselkedésével és életmódjával kapcsolatban. Az élénk színek például a párkeresésben vagy a ragadozók elriasztásában lehetnek jelentősek, míg a kevésbé intenzív árnyalatok rejtőzködésre utalhatnak. De a színek árulkodhatnak arról is, hogy egy állat hogyan szabályozta testhőmérsékletét, illetve milyen környezetben élt.
Az új kutatás résztvevői, a Kínai Tudományos Akadémia tagjai 35 fantasztikus állapotú, borostyánban megőrződött rovarleletet tanulmányoztak. A fosszíliák egy észak-mianmari borostyánbányából kerültek elő. Az állatokra életükben, nagyjából 99 millió évvel ezelőtt ráfolyt az ősi fák gyantája, majd ez megszilárdult, élethűen őrizve meg a rovarokat.
A természet színei három nagy kategóriába sorolhatók: ezek eredhetnek biolumineszcenciából, pigmentekből és strukturális színekből. Az említett rovarok esetében strukturális színek adják a fémes árnyalatokat. Ezek rendszerint igen intenzívek, és az állatok testének felületén található mikroszkopikus struktúrákból erednek, amelyek specifikus módon szórják a rájuk eső fényt.
Ahhoz persze, hogy a mellékelt képek elkészülhessenek, és a színek ilyen szinten látszódjanak, ezeket a fosszíliákat is gondosan elő kellett készíteni. A borostyánt gondosan megcsiszolták, és igyekeztek olyan közel jutni a rovarokhoz, amennyire csak lehetett. Egyes leleteket vékony szeletekre vágtak, hogy a csapdába esett rovar közvetlenül is vizsgálható legyen. A felvételeket pedig olyan fényviszonyok között készítették, amelyek optimálisnak tűntek a strukturális színek láthatóvá tételére. Végül a képek világosságát és kontrasztját Photoshoppal is módosították, hogy még látványosabb legyen a végeredmény.
Annak tesztelése érdekében, hogy a képeken megfigyelt színek valóban a nanostruktúrákból erednek-e, a kutatók az egyik darazsat elektronmikroszkóppal is megvizsgálták, testének mintázatát specifikus színekhez kötve. Mint kiderült, a megfigyelt mintázat valóban 514 nanométeres, kékeszöld árnyalatú színként látszik fehér fényben, ami összhangban volt a fényképen megjelent színnel.
Úgy tűnik tehát, hogy a kérdéses rovarok valóban nagyjából úgy néztek ki életükben, ahogy a fotókon láthatjuk őket. A fosszilis fémdarazsak különösen látványosnak bizonyultak sokféle árnyalatban pompázó fejükkel, torukkal, hasukkal és lábaikkal. Érdekes módon az állatok színmintázata nagyon hasonló a ma élő fémdarazsakéhoz. A fosszíliák között ezen kívül akadtak kék és lila bogarak, illetve metálzöld katonalegyek is. Utóbbiak valószínűleg rejtőzködési célra használták színüket, bár a termoreguláció sem zárható ki, mondják a szakértők.
A kutatók azt is megnézték, hogy mely árnyalatok veszhettek el a fosszilizáció során, és úgy tűnik, hogy a barnás és feketés színek nanostruktúráit károsította a folyamat, így ezek kevésbé látszódnak a leleteken, mint a rovarok életében.
A szakértők szerint az általuk alkalmazott módszerekkel más borostyánleletekből is előcsalhatók lehetnek a strukturális színek, új információkat szolgáltatva az egykor élt fajokról.
