Rise of Nightmares - A rémálom életre kel

Megérkezett a Kinect első M for Mature, azaz kizárólag felnőtteknek ajánlott horrorjátéka

Rise of Nightmares - A rémálom életre kel

I. oldal

A Microsoft mozgásérzékelős kiegészítője korábban csak a casual világban tudta megvetni a lábát, egymást követték rajta a különböző sport-, tánc-, fitnesz-, és parti címek, de egy valamirevaló akciójátékot mindeddig nem láttunk. Mindez persze nem véletlen, hiszen maga a Kinect se erre lett tervezve. Hiába figyeli minden mozdulatunkat, azért vannak dolgok, amit nem lehet vele megcsinálni, analóg karok, gombok, és ravaszok híján erősen lekorlátozódnak a lehetőségek, sokan ezért is kedvelik jobban a Playstation Move-ot. A játékfejlesztők viszont lassan kezdik a hardcore játékoknál is felfedezni a rendszer előnyeit, de kevés olyan van, ami komolyan is akar kezdeni vele valamit. A jövőben a Forza Motorsport 4, a Ghost Recon: Future Soldier, a Mass Effect 3, a Ryse, a Binary Domain, a Fable: The Journey, a Heavy Fire: Afghanistan és a Star Wars Kinect mind használni fogja a kiegészítőt, szorítunk is, hogy ne jussanak a hatalmasat bukott Fighters Uncaged és Harry Potter sorsára. A komoly játékosoknak szánt mozgásérzékelős játékok napja pedig most kelt fel, megérkezett ugyanis a Kinect első M for Mature, azaz kizárólag felnőtteknek ajánlott horrorjátéka.

Mozdonykürt hangja töri meg az éjszaka csendjét, az öreg CFR járat komótos tempóban rója kilométereit a román hegyekben. Josh elaludt pár percre, szerelme, Kate keltegeti őt édes szavakkal, valami jó hírt készül éppen közölni, amikor egy tompa hang zavarja meg a pillanatot. A férfi kabátzsebéből egy flaska esik a földre, dühöt és csalódottságot festve a nő arcára. „Megígérted, hogy nem iszol többé!” - mondja, majd kitépi karját párja kezéből, s színpadias léptekkel a folyosóra lép, vissza se nézve. Josh nem így képzelte kelet-európai vakációjukat, a mosdó felé veszi az irányt, egy kis víz talán segít lemosni a bűntudatot, kinyitja a rozsdás budiajtót, s a szíve majdnem kiugrik a rémülettől. A tükörben egy ismeretlen arc tekint vissza hősünkre, pislog néhányat, majd újra magát látja benne, az elméje űz vele csalfa játékot, nem kellett volna innia.

Kate üzenetet hagyott, azt írja, bocsánat, amiért ideges lett, az étkezőkocsiban fog várni. Hősünk elindul a vonat elejébe, tekintete az utasokat pásztázza, egy öreg román kalauz, egy orosz balerina ikerpár, néhány német fiatal, egy üzletember, egy csinos amerikai nő, és egy fiatal cigányasszony utazik még velük, aki nem is engedi tovább, míg nem jósolhat neki. Josh belemegy a játékba, a kártyák viszont szörnyű dolgokat mutatnak, sorsuk elkerülhetetlen. Igaza volt. Alig néhány perc múlva brutális események változtatják rémálommá az utazást, az étkező vérben úszik, a végéből Kate sikolya hallatszik, egy nagydarab férfiember a vállára veszi őt, majd mielőtt Josh utolérhetné, bezárja az ajtót, s lecsatolja a vagonokat. A vonat kisiklik, majd hatalmas robajjal egy hegyi folyóba hajt, alig néhány túlélő maradt csak. Hősünk viszont nem bízik benne, hogy a hatóságok egyhamar keresni fogják őket, s elindul, hogy kiderítse, mi történt valójában, ki a felelős a történtekért, és miért állhatott érdekében elrabolni a kedvesét.

II. oldal

A Rise of Nighmares a stílusát tekintve egy belső nézetes túlélő-horror, mely a régi Resident Evil és Silent Hill játékok hangulatát hivatott újra életre kelteni, egy kis House of the Dead és Hostel élménnyel fűszerezve azt. A román vadonban emberi szörnyek és élőholtak egész hadserege támad hősünkre, majd útja egy sötét, középkori kastélyba vezeti őt, a kínzókamrák falain belül még ma is érezni a halál jéghideg érintését. Mindent a Kinecttel csinálunk, a kiegészítő figyeli tetteinket. Jobb lábbal egyet előrelépve hősünk sétálni kezd, felsőtestünk balra, illetve jobbra fordításával pedig ő is megfelelő irányba tér el, a kezünk kinyújtása szolgál a tárgyfelvételre, utánoznunk kell a kilincs lenyomását, a szekrényajtó kinyitását, a létrán mászást, de még azt is, ahogy egy undorító, mocskos vécé elé térdelve, kulcsot keresünk a vörös fekáliában.

Ellenségeink sorát emberszabású szörnyek és különféle élőholtak teszik ki, de kalandjaink alatt feltűnik az a nagydarab férfi is, ki a vonaton elrabolta kedvesünket. Arcát vasálarc fedi, nem lát, csak a hangok alapján tájékozódik, meg se szabad mozdulnunk, egyszerűen elmegy mellettünk, levegőt se veszünk, csak a szívünk kalapálását ne hallja meg. Harcolni pedig szintén a Kinect segítségével lehet, ha támadóállást veszünk fel, két kezünket felhúzva mellkasunk elé, akkor Josh a hozzánk legközelebb eső ellenséghez lép, suhintanunk, ütnünk és rúgnunk kell, míg a rohadék földre nem kerül, lesz harcban részünk rendesen. Arzenálunk pedig amolyan Condemned stílusban főképp ütő és szúrófegyverekből kerül ki: van kés, vascső, váza, leszakadt kampókéz, sokkoló, húsklopfoló, metszőolló, balta és láncfűrész, egyszerre csak egy lehet nálunk, meghatározott használat után pedig mindegyik eltörik, úgyhogy ha belebotlunk valami új dologba, vegyük fel, felesleges sokáig tartalékolni a régit.

A hatalmas hordákban támadó élőholtak mellett olykor találkozunk majd főellenségekkel is, néhány közülük pedig igencsak ismerős lesz, de nem szeretnénk lelőni semmit. A főellenfeleknél általában több mindenre is figyelnünk kell, nem elég csak ütnünk, mert akkor hamar a földön találjuk magunkat.

III. oldal

A Rise of Nightmares irányítása először kaotikus, majd miután beletanulunk a mozdulatokba, izgalmassá válik, de akkor is csak részben. A harcok és különféle cselekvések élvezetesek, a mozgás viszont nagyon rossz, nehéz hiba nélkül eltalálni a helyes irányt, néha akarnánk valamit csinálni, de elfelejtünk megállni, amit forgolódás követ, túl sok mindenre kell figyelni. A többi Kinect címhez hasonlítva túlkomplikált, és sokszor feleslegesen nehéz a kezelés, jópofa dolog viszont, hogy van automatikus mozgás, csak rakjuk fel a jobb kezünket, és a játék átveszi az irányítást. Nem oldja meg a feladatokat, a csapdákon és mozgó pengéken nem segít átjutni, még az elrejtett kulcsok helyét se mutatja meg, ott viszont, ahol csak sétálnunk kell, kérésre leveszi vállunkról a manőverezés terhét, jól jön, ha akarunk pár másodpercet lazítani.

Hardcore játéknak a Rise of Nighmares kifejezetten pocsék. A grafika rettenetesen idejétmúlt, a látvány a régi Playstation 2-es időkre emlékeztet, a kép fakó, a karakterek kidolgozatlanok, a környezet üres, nincs egy olyan részlete a játéknak, amire azt mondanánk, igazán modern lenne. De hasonlóan gyengék a hangok is, a szinkron rettenetes, mindenki erőltetett akcentussal beszél, a szörnyek hörgése pedig egy általános iskolás halloween buliba is kevés lenne, egyszerűen nevetségesek, a rengeteg kelet-európai kliséről nem is beszélve. A cigány jósnő, az idegesítő üzletember, a tehetetlen rendőr, az őrült tudós, és a bulizó német társaság mind nagyon béna, Románia úgy van beállítva, mint egy középkori, elmaradt ország, ahová normális ember be se teszi a lábát, mindenki őrült, perverz, vagy közveszélyes itt, plusz hát ugye telefon sincs.

A japán survival horror irány legalább jó hangulatot kölcsönöz a kalandoknak, a játékon érezni, hogy nagy klasszikusok ihlették. Aki rajongója az Alone in the Dark, a Siren, a Resident Evil, vagy a Clock Tower korábbi részeinek, azt talán a Rise of Nightmares is el fogja varázsolni, a régi iskola szabályai érvényesek itt is, annyi különbséggel, hogy immáron mindent belső nézetből élünk át, és persze maguk a harcok is akciódúsabbak, intenzívebbek, sűrűbbek lettek. A megvalósítás viszont erősen rányomja bélyegét a játékélményre: a helyszínek egyhangúak, a cselekmény kiszámítható, a rendezés pedig pocsék, a sok vér és csonkítás miatt a játék inkább undorító, mintsem félelmetes, nincsenek benne ijesztgetések, belépvén egy sötét szoba ajtaján az embernek nem nő gombóc a torkába, így pedig hamar unalmassá válik az egész. Se a Kinectes irányítás, se a történet nem elég ahhoz, hogy szívesen vigyük végig a játékot, el lehet vele szórakozni ideig-óráig, de a doboz úgyis a használtpolcon végzi.

IV. oldal

Ahogyan a játék őrült professzora, úgy most a SEGA is szörnyet alkotott. A Rise of Nighmares nem sikerült jól, casual címnek túl bonyolult és véres lett, hardcore horror játéknak pedig rettenetesen gyenge, viszont innovatív, s ezért igenis tiszteljük. A mozgásérzékelős játékok új generációját elhozva megmutatta, hogy lehet komoly címeket is csinálni Kinectre, a forradalom első fecskéje ő, személyében a játéktörténelem egy korszakalkotó darabját vehetjük magunkhoz, egyszerre lehet szeretni és utálni, álljon jó és rossz példaként minden játékfejlesztő előtt.

[bold]

Platformok:[/bold] Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward