A csillagrendszerek összeolvadása a galaxisok evolúciójának kulcsfontosságú folyamata, amely az első galaxisok megjelenése óta zajlik. Most a James Webb űrtávcsővel egy igazán hihetetlen ötös galaxiscsoportot észleltek, amely a korai univerzumban egyesült. A gigantikus ütközés akkor történt, amikor az univerzum még csak 800 millió éves volt. Egy ilyen egyesülés az univerzum történetének bármely pontján ritkának számítana, de még inkább annak fiatal korában, ezért hatalmas meglepetésként érte a kutatókat.

„Ami ezt a jelenséget különlegessé teszi, hogy ilyen nagy számú galaxis részvételével zajló egyesülésre nem számítottak az univerzum történetének ilyen korai szakaszában, amikor a galaxisok egyesüléseit egyszerűbbnek hittük, feltételezve hogy általában csak két-három galaxis vett részt bennük” – nyilatkozta Weida Hu, a Texas A&M Egyetem kutatója, az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője.

Ha ez a szám még nem lenne elég meglepő, a kutatók arról is beszámolnak, hogy a rendszer olyan nehéz elemekkel gazdagodott, mint az oxigén, mégpedig olyan szinten, amelyre alapesetben csak 1 milliárd évvel az Ősrobbanás után számítottak volna. Ezek az elemek a csillagok belsejében zajló magfúzió eredményeként keletkeznek, és bőségük abból adódik, hogy ezek a galaxisok évente 250 naptömegnyi új csillagot termeltek, ami messze meghaladja a korabeli feltételezett átlagot.

A galaxisok csak néhány tízezer fényévre vannak egymástól, ami azt jelenti, hogy az egész csoport viszonylag kis térrészt foglal el. Összehasonlításképpen: a Tejútrendszerhez legközelebb eső galaxisok, a Nagy és a Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisok több mint 160 ezer fényévre vannak. Az Androméda, amely távoli jövőben valószínűleg összeolvad a mi galaxisunkkal, több mint 2,5 millió fényévre található.

A csapatnak sikerült oxigén és hidrogén jelenlétét is kimutatni a galaxisok körül. Az oxigén csak a galaxisokon belül keletkezhetett, ahol a csillagok táplálják elemekkel a csillagközi anyagot. Az ötös tagjai közötti kölcsönhatások az elemeket a galaxisok közötti térbe hajíthatták, ami azt mutatja, hogy már akkor is fontos szerepet játszottak az ilyen egyesülések mind a galaxisok, mind környezetük alakulásában.

„Azáltal, hogy kimutattuk, hogy ilyen korán létezett egy komplex, összeolvadó vezérelt rendszer, rájöttünk, hogy a galaxisok kialakulásáról – és annak gyorsaságáról – szóló elméleteket frissíteni kell, hogy azok megfeleljenek a valóságnak” – tette hozzá Casey Papovich, a tanulmány társszerzője. A James Webb révén korábban olyan hatalmas galaxisokat azonosítottak a korai univerzumban, amelyek meglepően érettnek tűnnek. Ha ehhez hasonló egyesülési események gyakoriak voltak, akkor azok elősegíthették ezeknek a váratlanul nagy  rendszereknek a kialakulását.