Manapság már annak is örülni kell, ha kapunk egy tisztán egyedül játszható játékot, de sajnos a legtöbb esetben már csak az indie stúdiók hozzák el nekünk ezeket az élményeket. Most sincs ez másként, a Darril Arts munkájának gyümölcse egy kis költségvetésű darab, de a készítők ambiciózus módon álltak neki a fejlesztésnek és már eleve trilógiának tervezték meg a Remothered: Tormented Fathers című, magyar felirattal is ellátott játékukat. A nonszensz címek képzeletbeli versenyének dobogójáról a japán játékokat letaszítani vágyó mű sokáig korai hozzáférésben volt elérhető (tavaly október 30-a óta), így a megjelenésre egész szépen kicsiszolták, de a tökéletességtől azért így is messze van…
A történet helyenként kissé nehezen érthető és a narratív eszközök sem mindig jól megválasztottak, de alapvetően a sztori kielégítő és tartogat meglepetéseket. Mi egy 35 éves nőt, Rosemary Reedet alakítjuk, aki egy eltűnt kislány után próbál nyomozni. Magunkat kórházi alkalmazottnak kiadva betolakodunk egy furcsa, beteg öregember (a lány apja) házába, ami egyébként a horrort kiszolgálandóan meglehetősen hátborzongató. Némi agresszív kérdezősködés után lebukunk a személyazonosságunkat illetően, így a nem kifejezetten kedves Mr. Felton barátságtalan ápolónője jól kihajít minket, de sebaj, az éj leple alatt visszamerészkedünk, és már indulhat is a „kaland”. Innentől pedig bedobnak mindent, amit csak egy pszichológiai horrortól elvárhatunk, lesz itt elmebaj és szörnyű gyógyszerkísérletekre derül fény, de ennél többet már nem árulok el.
A sztori befejezése kissé nyílt, mivel trilógia szeretne lenni, de azért nem fogtok kínai vázákat a falhoz vagdosni frusztrációtokban, mert nagyon sok minden meg lesz magyarázva végül. A történetmesélést illetően engem zavart, hogy sok a borzasztóan hosszú átvezető, nekem jobban tetszett volna, ha inkább a játékelemeket használva adagolják a sztorit. Persze azért vannak megvizsgálható tárgyak és dokumentumok némi plusz infótartalommal, de ezek legtöbbje nem annyira érdekes vagy jelentős.
A játékmenet pedig nem különösebben fantáziadús. Állandóan sompolygunk és szekrényekbe vagy kanapék alá bujkálunk a csúnyák elől, közben tárgyakat szedegetünk fel és használunk, hogy tovább jussunk. A többszintes házban a rosszarcúak fix útvonalon járőröznek, ha átmegyünk egy másik szintre, rögtön utánunk csoszognak, csak hogy ne unatkozzunk, és felveszik az adott szintre való útvonalat. Ha zajt hallanak, akkor rögtön odasietnek. Ez jó, ha szándékosan el akarjuk őket terelni egy vekker hangjával, kevésbé jó, ha véletlen hallják meg, ahogy futkározunk. Az elterelésnek más módja is van, hajigálhatunk tárgyakat, vagy ajtókilincset kötéllel kifeszítve torlaszolhatunk el bejáratot. Amennyiben mégis elkapnak minket, még mindig van esélyünk a túlélésre, ha van nálunk védelmi eszköz, mondjuk egy kés vagy húsvágó bárd, amit egy rövidke QTE kivitelezésével használhatunk, hogy pár másodpercre kivonjuk a forgalomból az ellenfelet és elszaladjunk. Ezzel ki is merült az eszköztár, Quick Time eseménnyel még találkozhatunk itt-ott, de ennyi. Persze egy ilyen jellegű játéknál nem is kell ennél sokkal bonyolultabb recept, működik is az egész tulajdonképpen, de mégis jóval elmarad mondjuk egy Amnesia játéktól.
A mentési rendszer korrekt, vannak ellenőrzőpontok fontosabb események után, illetve van manuális mentés a házban elhelyezett tükröknél. Itt tudunk felgyógyulni is, ha korábban egy dulakodás alkalmával sikerült elmenekülnünk (ezt ugyanis gyógyulás nélkül csak egyszer éli túl a főszereplőnk).
A grafika ultrán elfogadhatóan néz ki egy indie címhez mérten, alacsonyabb beállításokon viszont elég ronda. A szinkron és a hangeffektek többnyire jók, egyedül Rosemary lihegése tud roppant idegesítővé válni igen rövid idő alatt, de ezt még meg lehet bocsátani.
Azt már kevésbé, hogy nem mindig egyértelmű, hogy mit kell csinálni, én például a konyhában a sütő fogantyújának megtalálásánál leakadtam. Továbbá a játék legvégén volt egy roppant frusztráló rész, aminek vagy 10x kellett nekimennem, mire a játékmechanika istenei az én oldalamra álltak. Ezeket leszámítva viszont abszolút élvezhető játék a Remothered. Ha nagy rajongói vagytok a műfajnak, akkor nyugodt szívvel tudom ajánlani.
