A filmipar a kezdetek óta szeretné lenyűgözni a moziba betérő közösségét. A vonat érkezése óta tudjuk, hogy a mozgóképek nagy hatást gyakorolnak az emberre, így a filmesek mindig a kornak megfelelő trükkökkel harcolnak azért, hogy a lehető legérdekesebb, és leglátványosabb produkciót tárják a nézők elé.
Egy film elkészülésének ideje viszont nem két perc. A hosszú, akár tíz percig is pörgő, nevekkel zsúfolt stáblisták bizonyítják, hogy akár több ezer főt megmozgató csapatok kellenek ahhoz, hogy legalább 90 percre lekössék a néző figyelmét. A stáblista jelentős része pedig manapság a VFX artistoké, vagyis a vizuális effekt alkotóké, akik olyan dolgokat varázsolnak a képernyőre, amik a valóságban nem léteznek.
Míg régebben ezeket rajzokkal, kamera és egyéb vágási trükkökkel oldották meg, a számítógépes effektek megjelenése óta sokan már mindent a CGI-ra bíznak. A színészek rendszerint egy zöld/kék stúdióban imitálják azt, hogy valami nagyszerű vagy szörnyű dolog történik velük, a VFX artistok a gép előtt ülve majd úgyis odatesznek egy földönkívülit vagy egy robbanást a képernyőre.
A Marvel filmek - rendszerint a szuperhős jellegükből adódóan - végtelen számú olyan dolgot tartalmaznak, amik a valóságban nem léteznek. Ezek a karakterek eredetileg képregényekként vagy rajzfilmekként látták meg a napvilágot, az akkori alkotóik fantáziája rendszerint elmehetett szürreális irányokba is, hiszen a valóságnak semmi köze nem volt a rajzokhoz. Ehhez képest a Marvel mozis univerzuma ezeket a papírra vetett képtelenségeket hivatott valós színészek közé betuszkolni, amihez már elengedhetetlen a VFX artistok kisebb serege. Míg az első Marvel filmekben megépítették például Vasember ruháját és a díszleteket, addig az újakban már erre nem akarnak a stúdiónál költeni, hanem mindent számítógép generálta módon oldanak meg.
Annyira minimalizálják a valós kellékek számát, hogy manapság el is várják, hogy egy félig látszó színész köré a CGI-t használó VFX szakemberek berendezzenek egy dzsungelt, ahol esik az eső, körülötte négy földönkívüli humanoid szereplővel, miközben éppen ég az egyiknek a haja, a másik mögött ugrál egy kecskeszerű lény, a harmadik pedig éppen egy csillagromboló-szerű űrhajó elől menekül, amin egy wookie lovagol.
Vagyis míg a színész egyhelyben áll, és egy óra alatt leforgatja a húsz másodperces jelenetet, ahogy balra fordítja a fejét, a VFX artist csapatoknak több ezer, vagy tízezer munkaórát kell beletennie ebbe a pár másodpercbe, hogy hiteles és érdekes legyen a nézőnek. Mindezek ellenére viszont még így is előfordulhat, hogy nem készülnek el időben a munkálatok, és a végeredmény megbocsájthatatlanul gagyi lesz. Főleg akkor jellemző ez, ha a VFX szakemberek csak két hónapot kapnak egy teljes jelenetre, ahol lényegében egyetlen valós személy sincs a képernyőn. Minden harc és terep nem más, mint CGI, pont, ahogyan a Black Panther híresen rossz harcjelenetében.
Régóta lehet hallani, hogy a VFX artistok végtelen mennyiségű túlórát kell bevállaljanak annak érdekében, hogy egy mozifilm időben a vásznakra kerülhessen, mivel a filmkészítők nem veszik figyelembe, hogy túl kevés időt adnak egy-egy projekt befejezésére. Az újraforgatások vagy egyéb koncepcióváltások pedig több ezer órányi munkát tudnak semmivé tenni anélkül, hogy a rendelkezésre álló idő nőhetne.
Ebből van elege a VFX artistoknak, akik szerint a Marvel egy pixelb*szó vállalat.
A Vulture hasábjain jelent meg egy VFX művész kifakadása, mely szerint a Marvelnél dolgozni rémálom. Amikor náluk dolgozott, hat hónapon keresztül minden egyes nap túlórája volt, hét napból hetet dolgozott. Ha csak 64 munkaórája volt, az már jónak számított, rendszerint ezt is túllépte. Nem egy olyan munkatársa volt, akik összetörtek és sírtak, míg mások telefonálás közben kaptak szorongásos rohamokat.
A Marvel filmek egymás után, nagyon rövid időintervallumon belül érkeznek, ráadásul a Marvel kifejezetten túlérzékeny az őket ért kritikákra. Ha egy VFX stúdió azt mondja nekik, hogy a határidő túl szűkös, vagy a kérés életszerűtlen, akkor soha többé nem állnak velük szóba, így mindenki az iparban azért küzd, hogy a vállalatot boldoggá tegye, és ne lássák a lehetetlen kérések mögötti zűrzavart.
Az sem segít a dolgon, hogy a VFX stúdiók egymás alá licitálnak azzal, hogy kinek jusson egy ilyen projekt.
A stúdióvezetőknek nem feltétlenül érdeke az, hogy a náluk dolgozók boldogok legyenek, a saját pénztárcájuk, presztízsük és jövőjük miatt viszont nem engedhetik meg, hogy kiessenek a Marvel kegyeiből. Így alakulhatott ki a Vulture lapjaira írt effekt művész szerint, hogy míg egy nem Marvel filmen 10 csapattal dolgozik együtt, az alul licitálás miatt egy Marvel filmen csak két csapattal tud dolgozni, vagyis mindenki sokkal több ember munkáját kell, hogy elvégezze.
Ráadásul a Marvel az iparon belül híres arról, hogy sok változást kérjen. Van, hogy a film utolsó egyharmadát a premier előtt két hónappal újravágatják, mert az jobb hatást érhet el a tesztközönségben, ezzel pedig minden VFX-es munka a semmivé lesz, és a fent beágyazott Black Panther-szerű pocsék jelenet lesz a végeredmény.
Az iparágban dolgozók szerint mindezek mellett is hihetetlenül kényes ügyfél a Marvel. Ha valami nem tetszik nekik, akkor pixelenként tetetik arrébb a dolgokat, ésszerűtlen és érdektelen kérdéseken tudnak túl sokat rágódni, miközben emiatt áll a projekt, és a fontosabb feladatokra nem jut idő.
„Ez nem teljesen az, amit akarok. Meg tudnánk próbálni így? Megpróbálnád úgy?”
A legnagyobb probléma sokak szerint, hogy a Marvel rendezők nem értenek a vizuális efffektekhez, nem tudják, hogyan működik. Többen soha korábban nem dolgoztak ilyen effektekkel, nem tudják elképzelni, mennyire sok munka van vele. Miközben dolgoznak a stúdiók, folyamatosan küldik a folyamatban lévő munkákat, és a Marvel nem az irányt véleményezi, hanem ehelyett nagyobb és jobb minőségű anyagokat kér, amiket a stúdiók kidolgoznak, majd a Marvel azt mondja, hogy amúgy ez nem is kell nekik. A Marvel rendezők nem tudják nyersanyagból megérteni, hogy milyen lesz a kész anyag vizuális megjelenése, emiatt pedig rengeteg idő megy pocsékba, mert fölösleges munkákat kérnek túl jó minőségben.
Szerintük az is baj, hogy nincs olyan rendező, aki az összkép vizuális megjelenéséért felel. A különböző jelenetek különböző VFX stúdióknak van kiadva, és nincs olyan szakember, aki VFX szemmel egyben látja a teljes filmet, így sokszor, több jelenet leesik a vászonról, mert más stílusban készült el a többi stúdió víziójához képest.
Egy másik VFX művész szerint „A Marvelnek vannak valószínűleg a legrosszabb módszerei a gyártási és a VFX munkálatok kezelését illetően (...). A Marvel műsorokon dolgozó művészek egészen biztosan nem kapnak a belefektetett munkájukkal egyenértékű fizetést.”
A megoldás a VFX szakemberek szerint az lenne, ha a rendezők oktatást kapnának a vizuális effektek működéséről, illetve ők maguk szakszervezetekbe tömörülnének. Amíg ez a kettő nem áll össze, addig véráldozatok árán is olyan gagyi CGI filmekkel és sorozatokkal kell szembenéznünk, mint amilyen rossz CGI-t a She-Hulk sorozat is kap a napokban, és ami miatt a botrány is kirobbant.
