Nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt a Föld jelentős részét jégpáncél borította, amelynek vastagsága helyenként a 3 kilométert is elérte, ami napjainkban csak az Antarktisz és Grönland bizonyos részeiről mondható el. Ennek a nagy tömegű jégnek érdekes hatása volt a kéregre is, amely a 2900 kilométer vastag, viszonylag puha és viszkózus köpenyen üldögél. A jégréteg ugyanis belenyomta a kérget a köpenybe, a becslések szerint helyenként 500 méterrel csökkentve az adott terület tengerszint feletti magasságát.
Amikor aztán a jégkorszaknak vége lett, a és jég olvadni kezdett, a tehertől megszabadulva ezek a „behorpadt” kéregrészek is emelkedni kezdtek. Ez a folyamat kezdetben gyors volt, aztán lelassult, és bizonyos helyeken máig folyamatban van. Az emelkedés sebessége azonban régiónként eltérő lehet. „A Föld kicsit úgy viselkedik, mint egy keményebb memóriahabos matrac: amikor a teher lekerül a kéregről, lassan, több ezer év alatt nyeri vissza eredeti alakját: Skandináviában például jelenleg mintegy 10 millimétert emelkedik a felszín évente” – mondja Valentina Barletta dán kutató, aki kollégáival GPS-mérésekre támaszkodva határozta meg a különböző kéregrészek emelkedésének ütemét.
Bár az Antarktiszt még mindig jégpáncél fedi, ez a kontinens is emelkedik, mégpedig minden eddig mértnél gyorsabban: a földrész nyugati része évente 41 milliméterrel lesz magasabb. Összevetésként Grönland esetében ugyanez a sebesség 30 milliméter évente. Hogy mi lehet a szokatlanul gyorsütemű emelkedés mögött a déli kontinens esetében, azt a Föld gravitációs mezőjét vizsgáló GOCE segített megfejteni. A 2013-ig munkálkodó európai műhold apró varianciákat térképezett fel a földi gravitációban, ezzel fontos információkat szolgáltatva azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik a kéreg alatt, a köpeny egyes területein.
A műhold adatai azt sugallják, hogy a köpeny az Antarktisz ezen része alatt különösen folyékony, így gyorsan mozgásba lendül, ha a jég fogyni kezd fölüle. Ez egyben azt is jelenti, hogy a következő száz év során, ahogy egyre több jég olvad el, az emelkedés még gyorsabbá válik, és egy évszázad múlva elérheti a 14 centiméteres évenkénti sebességet. Ami azért érdekes, mert ennyire gyors emelkedéstől a jégréteg stabilitása is romlik, vagyis a felfelé való elmozdulás önmagában is felgyorsíthatja majd a jégveszteséget.
