A Tasmán ördögnek becézett rejtélyes űrrobbanás-sorozat alaposan összezavarta a csillagászokat azzal, hogy az objektum több mint egy tucatszor villant fel hónapokkal az első megfigyelt esemény után. A jelenség tanulmányozása ugyanakkor segíthet leszűkíteni, hogy mi okozhatja az ilyen robbanásokat, amelyeket fényes, gyors, kék optikai tranzienseknek (LFBOT) neveznek a szakértők.
LFBOT-ok az egész világegyetemben megfigyelhetők, és egyelőre nincs rájuk magyarázat. Az elsőt, amelyet AT2018cow elnevezése nyomán csak Cow, vagyis a Tehén néven is becéznek, 2018-ban észlelték egy, a Földtől mintegy 200 millió fényévre található galaxisban. A Tehénben az volt az érdekes, hogy csúcspontján 100-szor fényesebb volt egy szupernóvánál, mielőtt néhány nap alatt elhalványult volna, ami egy szupernóva esetében hetekig tart.
Azóta több mint fél tucat LFBOT-ot találtak a szakértők, köztük a Koala, a Teve és a Pinty nevűeket. A csillagászok azonban még mindig nem tudják biztosan, hogy mi okozza ezeket. A vezető elképzelések szerint ezek a robbanások vagy sikertelen szupernóvák – csillagok, amelyek fekete lyukká vagy neutroncsillaggá omlanak össze, mielőtt felrobbanhatnának –, vagy más csillagokat felemésztő közepes méretű fekete lyukak, vagy pedig a Wolf–Rayet-csillagokként ismert forró, fényes csillagokkal kölcsönhatásba lépő objektumok.
A Cornell Egyetem kutatócsoportja Anna Ho a napokban a Nature oldalain számolt be egy 2022 szeptemberében felfedezett, mintegy 1 milliárd parszek távolságra lévő, új LFBOT-ról, amely hivatalosan AT2022tsd néven ismert, beceneve pedig a Tasmán ördög. A kutatók a chilei Magellan-Baade teleszkóp segítségével vizsgálták az objektumot, amely 2022 decemberétől kezdődően többször is erősen felfénylett. Összesen 14 felvillanást láttak, amelyek mindegyike csak percekig tartott.
„Ilyen villanásokat korábban nem láttunk LFBOT-oknál” – mondja Ho, ráadásul a váratlan fellobbanások mindegyike olyan erős volt, mint az eredeti LFBOT. Ho szerint a fellobbanás alátámaszthatja a sikertelen szupernóva-teóriát. Eszerint az LFBOT-ok egy része hatalmas, a Nap tömegének hússzorosát kitevő csillagként kezdi, amelynek elfogy az üzemanyaga, és összeomlik, egy sűrű neutroncsillagot vagy fekete lyukat hagyva maga után a környező csillag maradványaiban. „Úgy gondoljuk, hogy ezek a felvillanások valószínűleg vagy egy neutroncsillagból vagy egy fekete lyukból származnak, amely az eredeti LFBOT-esemény során keletkezett” – véli Ho.
Ebben az esetben az LFBOT belsejében lévő neutroncsillag vagy fekete lyuk pólusaiból kiinduló, erőteljes energiakitörések adhatnak magyarázatot a felvillanásokra. A felfényléseket akkor látjuk, amikor a nyalábok a rendszer forgása során átmenetileg a Föld felé mutatnak, hasonlóan egy világítótorony fényeihez, magyarázza a szakértő.
További megfigyelések segíthetnek meghatározni az objektum tömegét, és talán ténylegesen megfejteni az eredetét. Ho elmondása szerint egy közepes tömegű fekete lyuk nagyjából 10 ezer naptömeget tesz ki, míg egy sikertelen szupernóva inkább csak 10–100 naptömegű. A szakértő azt reméli, hogy a kitörések vizsgálatával sikerülhet megbecsülni a rendszer forgási sebességét, amiből következtetni lehet a tömegére is.
A Chilében épülő Vera C. Rubin Obszervatórium, amely várhatóan jövőre kezdi meg a világegyetem átfogó felmérését, várhatóan tízszer-százszor több ilyen objektumot fog találni, mondja Ho. Ez is segíthet a csillagászoknak leszűkíteni, hogy mi okozhatja a jelenségeket. Az objektumok minél korábbi fázisban való megtalálása és tanulmányozása szintén kulcsfontosságú lesz a jövőben. „Jelenleg, mire észrevesszük őket, általában két-három hetesek” – mondja Ho. „Sokkal gyorsabban kellene megtalálnunk őket.”
