A montreali McGill Egyetem kutatói nemrégiben rendkívül érdekes felfedezésre jutottak egy neutroncsillag megfigyelése közben: az égitest forgása a szemük előtt lassult le egyelőre ismeretlen okokból. Az 1E 2259+586 katalógusjelű égitest a neutroncsillagok egy különös csoportjába, a masszív mágneses térrel rendelkezők magnetárok közé tartozik.
A neutroncsillag egy saját súlya alatt összeroppant, majd szupernóva-robbanásban elpusztult csillag maradványa, amely gyakorlatilag az eredeti égitest összesűrűsödött magjából jön létre. A csillag maradványai egy alig 20 kilométer átmérőjű, egymilliószoros földtömegű, óriási sebességgel forgó gömbbe állnak össze. (Az alábbi képen Manhattan méreteivel összehasonlítva látható egy ilyen égitest.) A neutroncsillag forgási sebessége elérheti a percenkénti 43 ezer fordulatot is, és rendkívül erős mágneses térrel rendelkezik. Ezen égitestek anyaga annyira sűrű, hogy egyetlen teáskanálnyi mennyiség nagyjából egymilliárd tonnát nyom.
A csillagászok a Swift űrtávcső segítségével tanulmányozták a 10 ezer fényévnyire, a Cassiopeia csillagképben található erős röntgensugárforrást, hogy ennek alapján képet alkothassanak az égitest forgásának üteméről, illetve fülön csípjenek egy-egy, az ilyen csillagokra jellemző hirtelen röntgenkitörést. Az adatgyűjtés 2011 júliusa és 2012 augusztusa között zajlott, és a mérések első időszakában a magnetár 7 másodpercenként fordult meg a tengelye körül. 2012. április 28-án azonban apró, de mérhető hirtelen lassulást észleltek a csillag forgásában. Egy héttel korábban heves röntgenkitörést észleltek a kutatók, ami a feltételezések szerint valamiféle kapcsolatban lehet a történtekkel. A magnetár forgási sebessége azóta is folyamatosan lassul.
A neutroncsillagok korábbi megfigyelései során arra már akadt példa, hogy az egyébként is szédületes forgási sebességű égitest a másodpercenként megtett pár száz fordulatról tovább gyorsult, ennek ellenkezőjét azonban eddig még sosem sikerült észlelni. A hirtelen gyorsulás (angolul glitch, vagyis hiba) hátterében a szakértők feltételezései szerint az égitest sajátos szerkezete állhat. A neutroncsillagokat a jelenlegi elméletek szerint egy töltéssel rendelkező részecskékből álló kéreg borítja, ezen belül pedig az anyag mindenféle egzotikus formáit feltételezik, többek közt egy neutron szuperfolyadéknak nevezett, szinte teljesen súrlódásmentes összetevőt is.
A teória szerint a csillag kérge nagy energiájú részecskeáramlatokat hoz létre az égitest mágneses terében, ezáltal viszont folyamatosan energiát veszít, vagyis lassul. A folyékony belső részek azonban nem lassulnak, így kívülről és belülről folyamatosan ellentétes erőhatások érik a kérget, amely időnként megreped a terhelés alatt. Ezért jönnek létre a röntgenkitörések, illetve ilyenkor a gyorsan forgó belső részek hatására a kéreg is növeli sebességét, vagyis bekövetkezik a hiba.
A most megfigyelt magnetárnál megtörtént a hibát rendszerint megelőző kitörés, az égitest forgása viszont csak kis mértékben ugyan, de lassult, azaz anti-hiba következett be. A csillagászok szerint valami nagy jelentőségű esemény történhetett az égitest belsejében, és úgy vélik, hogy a magnetár további vizsgálata fényt deríthet arra, hogy valóban helyesek-e a neutroncsillagok belsejéről és működéséről alkotott elképzeléseink.