- A Xiaomi egy apró médialejátszót húzott elő a kalapból, ami elég kedvező áron érkezik és elég ígéretesnek tűnik. Kiderítjük, mire is képes.
Előszó
A Xiaomi nemrégiben mutatott be egy különleges, pendrive méretkategóriát idéző androidos médialejátszót, ami kompakt kivitele ellenére elég ütőképesnek tűnik. Segítségével a régebbi televíziókat gond nélkül "felokosíthatjuk", illetve az újabb, de olcsóbb modellek mellé is jó választás lehet egy efféle kiegészítő. Azt persze érdemes kihangsúlyozni, hogy belépő szintű hardvert tartalmazó eszközzel van dolgunk, ami multitaskingra nem igazán alkalmas az 1 GB-nyi fedélzeti memória miatt, valamint bővíthetősége is korlátozott, hiszen nincs rajta OTG támogatással ellátott USB port és memóriakártya-olvasó sem, ám ennek ellenére is nagyon jó szolgálatot tehet átlagfelhasználói szinten.
Az eszköz segítségével elérjük a különböző online szolgáltatásokat (YouTube, Facebook Watch, Twitch, Netflix, Vimeo, stb...), valamint telepíthetünk rá KODI-t is, így apró HTPC-hez is juthatunk. Az eszköz kiváló lehet, ha csak 1080p-s megjelenítés a cél, illetve nincs szükség HDR támogatásra sem. A 4K-s támogatásra vágyók számára rövidesen egy újabb cikkel készülünk, valamint ebből a Stickből is érkezik 4K-s változat a későbbiekben, így érdemes lesz figyelemmel kísérni a piacot.
A doboz és a tartozékok
A Xiaomi Mi TV Stick egy kompakt kis dobozkában érkezett, ami kellően informatív, így az eszköz legfontosabb tulajdonságairól könnyedén tájékozódhatunk – ha ezt vásárlás előtt még nem tettük volna meg. A doboz belsejében egy összehajtott kartonlap rejti az összes tartozékot, beleértve a dokumentációt is.
A Stick mellé kapunk egy tápadaptert, ami 5 V-os feszültséget és 1 A-es áramerősséget biztosít a rendszer számára, ehhez pedig egy kábel is jár, amelynek egyik fele USB Type-A, másik fele pedig USB Micro-B csatlakozót rejt. A kábel saját méréseink szerint kereken 800 milliméter hosszú, ha a csatlakozók végéig mérjük, a közöttük lévő kábel pedig nagyjából 755 milliméteres. Ez nem minden esetben lesz elég, így érdemes felmérni, az adott körülmények között mekkora kábelre van szükség.
A Stick mellé kapunk egy elég hosszú, de jól kézre eső távirányítót is, amelyre csak a legszükségesebb gombok kerültek, extraként azonban külön Amazon Prime és külön Netflix gomb is szerepel a kínálatban, így ezeket a szolgáltatásokat egy gombnyomással el lehet érni. Arra érdemes felkészülni, hogy a doboz nem rejt külön elemeket, így a távirányítóba kelleni fog két darab "AAA" formátumú elem, de ha van otthon ilyen formátumú akkumulátorunk, az is tökéletes lesz. A távirányító egyébként egy mikrofont is tartalmaz, amire a hang alapú keresés miatt lehet szükség.
A Xiaomi Mi TV Stick felépítése és házban lapuló hardver
A Mi TV Stick igazából egy nagy teljesítményű pendrive-ra hasonlít, már ami a méretét illeti, ugyanis 92 milliméter hosszú, 30,2, milliméter széles és 15,2 milliméter magas, tömege pedig nem több 28,5 grammnál. Az eszköz egyik fele matt fekete házzal bír, míg a hátulja már zongoralakk-borítást kapott, illetve a legvégén némi díszítő motívum is található. A HDMI porttal ellátott eszköz egy USB Micro-B tápcsatlakozón keresztül szerzi be a szükséges áramot, ami 5 V-os feszültség mellett 1 A.
Ezt a tápigényt komolyan kell venni, ugyanis ha csak egy televízió USB portjára kapcsoljuk az eszközt, vagy egy gyengébb minőségű tápkábel/tápadapter kombinációval használjuk, mert az messzebbre ér, mint a gyári kábel, akkor előfordulhat, hogy nem tud majd a WiFi-hez kapcsolódni a Stick, illetve a Bluetooth működésében is rendellenességek jelentkezhetnek – ezt saját próbánk alapján tapasztaltuk. Fontos kiemelni, hogy az USB Micro-B csatlakozó csak és kizárólag tápellátásra használható, azaz nincs OTG funkciója, így USB eszközök sem kapcsolódhatnak az eszközhöz.
Az 1920 x 1080 pixeles felbontásra és 60 Hz-es képfrissítési rátára optimalizált eszköz lelkét egy Amlogic S805Y SoC egység adja, ami összesen négy darab ARM Cortex-A53-as processzormaggal bír, ezek 64-bies támogatással rendelkeznek és 1,2 GHz-es magórajelen ketyegnek. A GPU szerepét egy MALI-450 MP3-as megoldás tölti be, rendszermemóriából pedig 1 GB-nyi DDR3-as RAM áll rendelkezésre.
A 32-bites Android TV 9 (Pie) operációs rendszer egy 8 GB-os eMMC tárhelyen található, a szabad tárhely kapacitása rendszerint 4,8-5 GB körül helyezkedik el gyárilag. Tárhely-bővítésre sajnos nincs mód, ugyanis sem adatátvitelre használható USB porttal, sem memóriakártya-olvasóval nem rendelkezik a Mi TV Stick.
Mivel a formátum miatt nincs Ethernet port, így a kommunikációt 433 Mbps-os 1T1R 802.11ac WiFi kapcsolton keresztül kell megoldani, ami az 5 GHz-es és a 2,4 GHz-es tartományon belül egyaránt működik, valamint a régebbi szabványokkal is kompatibilis. Ezzel együtt kapunk még egy Bluetooth 4.2-es vezérlőt is, amelyen keresztül billentyűzet, fejhallgató, illetve akár játékkontroller is csatlakozhat a Stickhez – ezek közül mi csak a fejhallgatót tudtuk kipróbálni, az zökkenőmentesen működött a termékkel, a csatlakozás kelően stabil volt, és gyorsan felépült, valamint alternatív távirányítót is találtunk egy okostelefonos app formájában.
Hasznos extra, hogy a HDMI port mellé HDMI CEC funkciót is kapunk, így akár egy távirányítóval kapcsolható ki és be a médialejátszó, illetve a televízió is.
Beüzemelés, gyári alkalmazások
A Stick nagyon gyorsan és egyszerűen használatba vehető, csak csatlakoztatni kell a szükséges kábelt, kell egy szabad konnektor az adapternek, valamint egy szabad HDMI portra is szükség lesz az adott monitoron vagy televízión. Érdemes ellenőrizni, nincsenek-e túl közel egymáshoz a HDMI portok, mert ha igen, akkor nem fog elférni a Stick egy már csatlakoztatott kábel mellett, illetve akkor sem, ha túl közel van a televízió házának széle. Ilyen esetekben egy HDMI toldóra lehet szükség, ami akár forgatható kivitelben is elérhető.
Amennyiben az összeszerelés kész, a Stick beüzemelését a távirányító szinkronizálásával kell kezdeni, amiben segít a rendszer, ezt követően kiválaszthatjuk a nyelvet és a régiót is.Maga a távirányító egyébként Bluetooth alapon kommunikál, így nem probléma, hogy a Stick a tévé háta mögött helyezkedik el. Nyelv szintjén ugyan van magyar, de régió szintjén nincs, így itt érdemes a legközelebbi országot választani, ami jelen esetben Németország lesz.
Az eszközt csatlakoztatni kell a WiFi-hez, majd megkér, hogy a Google fiókunkhoz is csatlakozzunk – ezt a lépést ki lehet hagyni, ha az App Store-ra nincs szükség. Ellenkező esetben a csatlakozáshoz szerencsére nem kell a távirányítóval és a képernyő-billentyűzettel bajlódni, a megjelenő utasítás alapján elég felkeresni egy weboldalt a kijelzőn megjelenő kóddal, máris elvégezhető a Stick csatlakoztatása. Ebben az esetben ráadásul arra is van lehetőség, hogy a korábbi androidos lejátszón használt alkalmazásokat automatikusan telepítse a rendszer – természetesen csak azokat, amelyek az új szerzeménnyel kompatibilisek.
A folyamat végén már használatba is vehetjük a rendszert, igaz, előtte azért nincs kizárva, hogy szükség lehet frissítésre – esetünkben egy 650 MB körüli csomag érkezett. Ezt ráadásul valamiért nem is akarta a helyi hálózatról letölteni a Stick – a szolgáltatói router mögött egy második router is helyet kapott, ez pedig kihívás elé állította a rendszert –, így mobilneten keresztül érkezett meg a frissítés. Alternatív módon közvetlenül a szolgáltatói router WiFi kapcsolatát is lehetett volna használni. Érdekes módon a frissítés telepítése után ilyen probléma már nem volt, minden alkalmazás szépen letöltődött és az Internet elérése is hibátlan volt. Nincs kizárva, hogy a csomag a hálózati képességeket is fejlesztette.
Bluetooth és WiFi eszközök támogatása
Mivel nincs USB-s kapcsolódási lehetőség, így a legtöbb dolgot WiFi és Bluetooth kapcsolaton kell megoldani. A gyári távirányító helyett Android telefon esetén használhatjuk a hivatalos Android TV Remote alkalmazást, ami iOS alapú eszközökhöz is elérhető. Ez lényegében WiFi kapcsolaton keresztül csatlakozik az eszközhöz.
Próbánk alapján ez a vezérlési mód nem sokkal jobb a gyári távirányítónál, ugyanis a gomb alapú vezérlés néha hajlamos egy kicsit késni, az érintőpad-alapú pedig nem kínál annyi előnyt, mint amennyit elvárnánk tőle: a vezérlés eléggé darabos, nem is túl pontos, valamint néha-néha van egy pici fáziskésés is. Ezek alapján a gyári távirányító még mindig jobb választás, vagy alternatív módon egy Bluetooth-os érintőpados billentyűzetet is használhatunk – ennek működését megfelelő eszköz hiányában sajnos nem sikerült tesztelni.
A Bluetooth kapcsolaton keresztül természetesen fejhallgató is csatlakozhat a lejátszóhoz, amennyiben a televízió nem rendelkezik ilyen funkcióval. A párosítást a menüben lehet elvégezni, majd ha ez kész, a későbbiekben villámgyorsan kapcsolódik a fejhallgató a Stickhez, ahogy bekapcsoljuk őket. A kapcsolat stabil, a hangminőséggel pedig igazából nem lehet baj, hiszen digitális jelet továbbít a rendszer, így lényegében az adott fejhallgató képességeitől függ az audió élmény szintje. Elméletben Bluetooth-os hangszóró is kapcsolódhat az eszközhöz, ám ennek működését nem volt lehetőségünk kipróbálni.
A WiFi esetében előfordulhat, hogy az 5 GHz-es frekvenciatartományt egyszerűen nem látja a Stick, többen is tapasztaltak ilyesmit, így ilyenkor érdemes csatornát váltani, például 36-osra, mi ezzel használtuk a rendszert, a csatorna-sávszélességet pedig automatikusra állítottuk. Egyébként a router automatikus beállításai mellett is hibátlanul működött mindkét frekvenciatartományon belül a Stick.
Tippek és trükkök a gyári távirányítóval kapcsolatban
A gyári távvezérlő használata egyértelmű, már ami a főbb funkciókat illeti, van azonban néhány dolog, amit érdemes szem előtt tartani. Mivel a Mi TV Stick elég kevés, mindössze 1 GB-nyi memóriát kapott, így nem tud zökkenőmentesen több alkalmazást is futtatni a háttérben, azaz alkalmazás-váltáskor lehetőleg ne a kör gombot használjuk, hanem a nyilat, így takarékoskodhatunk a rendszermemóriával, valamint pörgősebb rendszerrel dolgozhatunk. Néha-néha szükség lehet a Stick újraindítására is, amit egyrészt a beállítások menün belül lehet megoldani, másrészt úgy is előcsalogatható a funkció, ha a távirányító bekapcsoló gombját hosszabb ideig nyomva tartjuk.
A bekapcsoló gomb alatti kis gombot megnyomva, ami színes köröket tartalmaz, kereshetünk a különböző tartalmak között a főmenüben, de ilyen funkció az egyes alkalmazásokban is elérhető lehet. A beszédfelismerés meglepően pontos, az elhangzó szavakat gyorsan és pontosan szöveggé konvertálja a szoftver, majd ezzel a lendülettel a keresést is elvégzi a kívánt területen.
A szokásos képernyőmentés funkció szintén működik Android TV alatt is, vagyis a távirányító bekapcsoló gombját és a hangerő-csökkentő gombot kell egyszerre lenyomni, így a képernyőmentés egy külön Screenshots mappába kerül. Hogy ezt miként érhetjük el? A következő nagy témakörben ezt is eláruljuk. A távirányítónak van még egy hasznos funkciója is, ez pedig nem más, mint a hang alapú keresés.
Gyári és egyéb hasznos alkalmazások
A Stick gyárilag tartalmaz NetFlix, Prime Video, YouTube és Google Play Movies, Google Play Music, Google Play Store és Google Play Games appot is, amelyek mindannyian kiválóan működnek. Ezeken felül telepíthetünk Twitch, HBO Go, Facebook Watch, TED, Vimeo, YouTube Kids, Spotify, Plex és KODI, illetve egyéb alkalmazásokat is, amelyek mindannyian zökkenőmentesen használhatóak. A T-Mobile TV Go app a kínálatban csak csehül jelent meg és a jelek szerint csak a cseh ügyfelek számára érhető el.
A Stick-re telepíthetünk 3DMark-ot, ám mivel a tesztek OpenGL ES 3.0-s támogatást igényelnek, a MALI 450 MP3 iGPU pedig csak OpenGL ES 2.0 támogatást nyújt, így nem nagyon értjük, miért engedélyezi a Store a letöltést, hiszen az app semmire sem jó ezen az eszközön. Ennél jóval hasznosabb lehet az AIDA64 információs tesztprogram, de Internet sebességtesztet végző app is lapul a kínálatban, csak úgy, ahogy WiFi-n keresztül történő másolgatást engedélyező alkalmazás is.
A ChromeCast funkciót beépítve találjuk, azaz a mobil képének tükrözése gond nélkül működik, még iOS alapú appon keresztül is. A kapcsolat stabil, gyors, zökkenőmentes, akár a mobil képét is átküldhetjük a tévére, ami például saját kezű hajvágásnál is jól jöhet – így látjuk, mit művelünk a tarkónk környékén. A teszt alkalmával ezt a funkciót is sikerült kipróbálni, tökéletesen bevált.
A Stick elméletben játékra is használható, igaz, nagy iGPU teljesítmény igénylő címekben még véletlenül sem érdemes gondolkodni, ugyanis a fentebb említett SoC elég vérszegény ezen a téren. Annak érdekében, hogy erről képet is adjunk, segítségül hívtuk a CompuBench és a GFXBench alkalmazásokat – az elvégzett tesztek eredményei a fenti galériában láthatóak. A hardver teljesen alap játékokhoz jó lehet, igaz, távirányítóval ezeket elég nehéz vezérelni, így egy kontrollerrel több esélyünk lehet.
Esetünkben egy érdekes hibába botlottunk: amikor a játékokat tartalmazó Play Games áruházhoz szerettünk volna hozzáférni, egy rövid regisztrációra került sor, amelynek végén elérhető becenevet kellett választani. Akármit is választottunk, a folyamat mindig kezdődött elölről, még úgy is, hogy elfogadtuk a Google ajánlását és az ajánlott játékazonosítóval folytattuk a folyamatot, így a játékok kipróbálására nem nyílt lehetőség.
Néha szükség lehet arra, hogy a Stick adattárához is hozzáférjünk, akár azért, hogy magunkkal vigyünk néhány képet és videót egy családi összejövetelre – bár telefonról egyszerűbb streamelni őket –, de azért is jól jöhet a dolog, mert így a képernyőfotókhoz és egyéb belső tartalmakhoz is hozzáférünk. Ehhez a feladathoz kezdő anrdoidosként a WiFi File Explorer nevű alkalmazást találtuk, amivel webböngészőn keresztül tallózhatjuk a Stick tartalmát, illetve a szükséges fájlok másolására is lehetőségünk nyílik.
Ha több fájlt akarunk egyszerre letölteni, akkor azt tömörített állományként továbbítja az app, a feltöltéshez pedig az adott könyvtárba kell navigálni, majd a megfelelő ablakra kell dobni a feltölteni kívánt fájlokat. Az alkalmazás ingyenes változata viszont csak 50 fájlfeltöltést engedélyez, erre fel is hívja a figyelmet a webes app.
Az érdekesebb és hasznosabb alkalmazások közé sorolható a Launch on Boot, ami azt teszi, ami a nevében van: a kiválasztott alkalmazást automatikusan elindítja a rendszer bootolása után. Gyakorlatilag bármelyik gyári appot választhatjuk, illetve az általunk telepített alkalmazások is szerepelnek a listán. A tesztünk alkalmával hibátlanul teljesített az alkalmazás. Jó lehet akár arra is, hogy a Stick bekapcsolása után automatikusan a KODI felülete jelenjen meg, mint egy HTPC esetében.
Videók, audió fájlok és képfájlok kezelésével kapcsolatos tapasztalatok (Kodi 1.8.8)
Mivel a fenti teszt alapján láthattuk, hogy a hálózati sávszélesség nagyjából 70 és 120 Mbps között helyezkedik el, így nagyjából az is látszik, milyen bitrátájú tartalmak lejátszása jöhet szóba. Annak érdekében, hogy a maximálisan támogatott adatátviteli sávszélességet megállapíthassuk, minden releváns tartalomból kipróbáltunk több fájlt is, a tapasztalatokat pedig jegyzeteltük. Hasznos tipp lehet, hogy ha a fentebb említett appot használjuk a Stick tárhelyének vezeték nélküli feltöltéséhez, akkor KODI alatt például ne a gyökérfájlrendszerben keressük a tartalmakat, hanem a külső tároló menüpontnál.
A képek esetében a JPG, a PNG, a TIF, a BMP és a progresszív JPG fájlok megjelenítése hibátlan volt, az animált gifekből azonban csak az első képkockát jelenítette meg a rendszer. Az audió tartalmak közül az aiff, az ape, a dts-wav, a flac, az mp3, az m4a, az ogg és a wma tartalmak lejátszása nem okozott gondod. A rendszer arra is képes volt, hogy a darabolt flac fájlokat szünet nélkül összefűzve játssza le, plusz az m3u lejátszási listákat is kezelni tudta.
A videó fájloknál a H.264-es Full HD tartalmakat 80 Mbps-os bitrátáig akadás nélkül kezelte a rendszer, míg a 90 és 100 Mbps-os tartalmaknál az első pár másodpercben tűnt fel egy pici akadozás. A H.265-ös 8-bites tartalmak esetében 80 Mbps-ig volt akadásmentes a megjelenítés, felette már látható volt néhány képkocka-eldobás, így itt ez a maximum. A 10-bites HEVC tartalmaknál a 60 Mbps-os szintig rendben volt a lejátszás, 80 Mbps-os videónk azonban nem volt, csak 90 Mbps-os, így itt már látszott egy-egy akadás.
A 4K-s tartalmaknál 120 Mbps-nál kezdődött a legkisebb bitráta mind H.264, mind pedig H.265 esetében, így ezek természetesen nem indultak el. Fájlformátumok terén az avi, az flv, az mts, az m2ts, a mov, az mp4, az mkv, és a wmv egyaránt hibátlanul működött. A Kodi természetesen a DVD ISO állományokat is kezelte, a menü funkciói hibátlanul működtek az általunk tesztelt filmeknél, valamint a feliratok megjelenítésénél sem tapasztaltunk rendellenességeket.
Többcsatornás audió tartalmak kezelése
Természetesen azt is kipróbáltuk, mi a helyzet, ha a kinézett tartalom valami egzotikusabb audió sávval rendelkezik. A tesztek alapján a TrueHD 5.1 és 7.1, a DTS HD MA 5.1 és 7.1, a Dolby Digital Plus 5.1 és 7.1, illetve a DTS HD HR tartalmakat egyaránt hibátlanul alakította át sztereóra a Stick, így nem csak a televízión, de a Bluetooth kapcsolatot használó fejhallgatón is élvezhettük ezeket.
Hálózati/internetes sávszélesség
A Mi TV Stick egy 802.11ac WiFi vezérlőt kapott, ami az AIDA64 szerint 433 Mbps-os maximális adatátviteli sávszélességre képes. Az eszközt egy AC1750-es sebességosztályú WiFi routerhez kapcsoltuk, ami az 5 GHz-es frekvenciatartományon belül 1300 Mbps-os, míg a 2,4 GHz-es frekvenciatartományban 450 Mbps-os adatátviteli sávszélességet kínál. Első körben egy internetes sebességet tesztelő appot futtattunk, az Internetkapcsolat pedig egy Gigabites sávszélességgel bírt.
A teszt alapján az 5 GHz-es frekvenciatartományon belül 120 Mbps-os letöltési, illetve 53 Mbps-os feltöltési tempót mértünk, míg ugyanez a 2,4 GHz-es tartományon belül rendre 61 és 84 Mbps volt. Ezek a sebességek vállalhatóak, lényegében bőségesen elegendőek az 1080p-s tartalmak streamelésére, 4K-s tartalmak megjelenítésére pedig úgysem képes az eszköz, ugyanis a hivatalosan támogatott natív felbontás 1920 x 1080 pixel ennél a modellnél. Természetesen 4K-s változat is érkezik majd.
Érdekességképpen azt is kipróbáltuk, mi a helyzet, ha a Xiaomi Mi TV Stick nem ugyanabban a szobában kap helyet, ahol a router. Egy fal és 6 méteres távolság esetén az 5 GHz-es vezeték nélküli sávszélesség 30-60 Mbps-ra csökkent, míg a 2,4 GHz-es tartományon belül 50-60 Mbps-os sebességet mértünk. Az 5GHz-es tartományon belül a letöltési sebesség volt az alacsonyabb, a feltöltés pedig a magasabb, csak úgy, mint a 2,4 GHz-es tartományon belül, ám utóbbinál nem volt akkora különbség a két érték között (50-60 Mbps vs. 30-60 Mbps).
Fogyasztás
A Mi TV Stick nem egy nagy étvágyú médialejátszó, de annak érdekében, hogy lássuk, pontosan mennyi az annyi, elvégeztünk néhány mérést. Indítás után, hogy a rendszer betöltött és stabillá vált, a fogyasztás 2,2 és 3,2 W között ingadozott. YouTube videó lejátszásakor 2,2 W-os fogyasztás mértünk, ami bufferelésnél egészen 3,6 W-ig kúszott fel. A legnagyobb fogyasztást a GFXBench teszt alkalmával produkálta a Stick, ekkor ugyanis 5,1 W-ig kúszott fel a fogyasztás. Kikapcsolt állapotban, azaz akkor, ha a távirányítóval szabályosan kikapcsoljuk a rendszert, 0,0 W-ot mutat a fogyasztásmérő, vagyis az üresjárati fogyasztás nagyon-nagyon alacsony.
Verdikt
A Xiaomi Mi TV Stick összességében nem teljesített rosszul, de azért tökéletesnek sem nevezhetjük. Az 1 GB-nyi memória miatt érdemes minden alkalmazásból a nyíl gombbal kilépni, a kört használva ugyanis hamar belassulhat a rendszer, hamar megtelhet a memória. A különböző tartalmak lejátszása hibátlan volt, legyen szó videókról, képekről és zenékről, valamint a többcsatornás audió tartalmakat is szépen leskálázta sztereóra a rendszer.
Az appok működése rendben volt, igaz, néhol azért érződik, hogy nem pont a távirányító a legideálisabb vezérlési mód. Főként a képernyő-billentyűzet használatakor jelentkezhetnek kellemetlenségek, ugyanis nehéz bepötyögni a hosszabb tartalmakat, viszont kereséskor van egy nagy segítség is, ez pedig nem más, mint a hang alapú diktálás lehetősége. A magyar szavakat meglepően pontosan és gyorsan felismeri a rendszer, ami pozitívum.
A KODI szintén remekül vizsgázott, igaz, akkor, ha sokáig használjuk az appot, néha előfordul, hogy nem hajlandó kilépni belőle a rendszer, ilyenkor egy újraindítás segít – ez kétszer fordult elő a teszt alatt. Probléma, hogy nincs OTG funkció, azaz nem lehet USB-s eszközöket használni, a WiFi és a Bluetooth azonban kellően stabil és viszonylag gyors is. Az 1080p-s tartalmak lejátszására készített kis eszköz a mobil kijelzőjét is tudja tükrözni, még iOS esetén is, ami szintén pozitívum.
1 GB helyett jobb lett volna legalább 2 GB rammal ellátni a rendszert, valamint a tárhely is lehetne nagyobb, mert a 8 GB-nyi eMMC tárhelynek egy jelentős részét foglalja el az Android TV 9.0-s változata. Összességében nem lett rossz a Xiaomi MI TV Stick, hiszen az általános multimédiás igényeket bőven kielégíti. Tény, hogy nem hardcore android használók számára készült, hanem átlagfelhasználók számára, akik néha magukkal is vinnék a terméket barátokhoz, családi látogatásokra és egyéb helyekre, ahol jó szolgálatot tehet, ha nagy képernyőn szeretnénk megmutatni legújabb fotóinkat és videóinkat.
A Xiaomi MI TV Stick összességében tetszett, tapasztalataink alapján pedig bátran ajánljuk.
