I. oldal
Mars bolygó, 2120. Közel ötven év telt el az első bányász lázadás óta. A generációkat sanyargató Ultor Corporation már a múlté, a termelőüzemek feletti irányítást az Earth Defence Force (EDF) vette át. Új telepeket építettek, kézbe vették a kitermelést, munkásokat védő biztonsági szabályokat hoztak, és gondoskodtak róla, hogy a bányászok méltó körülmények között dolgozhassanak. Az új tulajdonosok emellett a katonai védelmet is biztosították, bázisokat hoztak létre, és őrtornyokat építettek szerte a vidéken, ha netán valami ellenséges szervezet rá akarná tenni a kezét a milliárdokat érő nyersanyagkészletre.
A béke azonban nem tartott sokáig, a földi nagyvállalatok egyre keményebb munkát vártak el az emberektől, a fizetéseket befagyasztották, ráadásul később még a telepek fejlesztésére, és felújítására sem voltak hajlandóak áldozni. A szakszervezet sztrájkot hirdetett, amire az EDF letartóztatásokkal, és katonai akciókkal válaszolt. Ettől a ponttól felgyorsultak az események, a mozgalmat leverték, az embereket fegyverrel kényszerítették a munka folytatására, míg a háttérben újjáalakult a forradalompárti Red Faction terrorszervezet.
A játék a Descent alapjaira épül. Az első Red Faction a leállított Descent 4 történetét vette át, ami pedig a sorozat előzményeit dolgozta volna fel, ha időközben a Volitiont nem vásárolja fel a THQ. A 2001-es nyitó epizódban egy Parker névre keresztelt forradalmár bőrébe bújva kellett felvenni a kesztyűt az Ultor Corporationnel, míg a 2002-es folytatásban egy Alias nevű, különlegesen kiképzett robbantási szakértőként harcolhattunk bányászok nyomoráért akkoriban felelős Commonwealth, és az őket védő EDF ellen. A most bemutatásra kerülő Red Faction: Guerrilla főhőse pedig ezúttal nem más, mint Alec Mason bányász, aki bosszút esküdve bátyja meggyilkolásáért, az élére áll az ellenállásnak, és elhatározza, hogy megdönti az EDF egyre elnyomóbb hatalmát.
II. oldal
Míg a sorozat korábbi részeit belső nézetből izgulhattuk végig, a Red Faction: Guerrilla immáron harmadik személyű kameraállást használ. A játékmenet is átalakult, ezúttal egy Grand Theft Auto stílusú sandbox játékot kaptunk, teljesen bejárható világgal, szabad járműhasználattal, és tetszőleges sorrendben felvehető missziókkal. A fő történeti szál az egyes régiók felszabadítására, és az EDF erők megtörésére épül, míg a mellékküldetésekben mindenféle szívességet kell tennünk a szervezetnek, így erősítve a lázadók hatalmát. Itt olyan feladatok várnak ránk, mint épületek, hidak elpusztítása, rabok kiszabadítása, autólopás, konvoj kifosztás, vagy éppen a támadó EDF erők visszaverése, de vannak robbantási mini játékok is, ahol épületromboló tehetségünket csiszolhatjuk. A fő küldetéseket a térkép sárga ikonnal jelöli, míg a szabadon választható mellékágak zölddel jelennek meg.
A marsi kolónia összesen hat részből áll, vannak világosabb, sűrűbben lakott területek, és sötétebb, elhagyottabb, autóroncsokkal, és banditákkal teli régiók is. A Parker Sector egy hatalmas ércbánya köré épült, a Dust az EDF és az AmRuKuo vállalat közös területe, szélerőművekkel és egy hatalmas gyógyszergyárral, míg az Oasis az irodai dolgozók, és az AmRukuo erőmű munkásainak az otthona. A külső területeken található a banditák és az EDF csataterületeként szolgáló sivatagos Badlands, a törvényen kívüli Free Fire Zone, illetve a kutatóközpontokkal és irodaházakkal tarkított, szigorúan őrzött EDF központ, az EOS.
A játék során kötetlenül mozoghatunk a területek között, ha autóra van szükségünk, akkor amolyan GTA stílusban csak el kell venni azt, míg a kifogyott töltények újratöltésére, és a fegyverek fejlesztésére a lázadók főhadiszállásain, a Safehouse-okban van lehetőség. Ha meghalunk, akkor is ide kerülünk vissza, illetve itt lehet még venni különböző felszereléseket is. Az alap fegyverünk az egész játék hangulatát megalapozó kőtörő kalapács, de vásárolhatunk még gépfegyvert, távirányítású bombákat, rakétavetőt, lézerfegyvert, és egy különleges olvasztót is, ami embert, autót, és épületet is pillanatok alatt a semmivé tud varázsolni. A megfelelő pénzmennyiségért cserébe az eszközök tovább fejleszthetőek, illetve lehet még különböző hátra szerelhető cuccokat is venni, például jet packet, vagy rhinót, mely utóbbi nem csak, hogy felgyorsítja emberünket, de segítésével úgy törhetünk át a betonfalakon, mint egy megvadult orrszarvú.
III. oldal
A Red Faction: Guerrilla legnagyobb erejét a Havok implantátummal felszerelt Geo-Mod 2.0 motor adja, ami nem csak, hogy igen szép grafika mellett hatalmas területek megmozgatására képes, de egy teljesen új szintre helyezi a játékon belüli rombolás fogalmát is. Ráadásul ez most nem PR szöveg, az épületek tényleg annyira látványosan amortizálhatóak, mint korábban még egy játékban sem. A kalapács meglendítésével egész faldarabokat törhetünk ki, majd ha elegünk lett az amúgy szerintem megunhatatlan fizikai rendrakásból, akkor csak fel kell rakni pár bombát a ház sarkaira, majd végignézni, ahogy a detonáció téglákra bontja az egészet. De nem csak így tudunk pusztítani, egy kamionba beülve simán bele lehet szállni az épületekbe, majd miután átmentünk a falakon, a visszapillantóból nézhetjük, ahogy egy hatalmas, sűrű porfelhő kíséretében beomlik a tető, maga alá temetve az előbb okozott romokat. Nagyon eltalálták ezt a részt a készítők, a rombolás még sosem volt ennyire élvezetes, hát még az, amit az egyik korai küldetésben ellopható óriás robottal lehet művelni!
A hangok terén nem szerepel rosszul a játék, és bár a párbeszédek nem tolmácsolnak mélyen szántó gondolatokat, a szinkronok így is jók, én egyedül az autórádiót hiányoltam csak, néhány hangulatos sláger könnyen megduplázhatta volna az ámokfutás élményét. Az irányítás teljesen korrekt, könnyű mozogni, a járművek jól vezethetőek, nem okoz gondot a célzás se, és a kalapács is jó kezekben van az emberünknél.
Két negatívumot tudok felhozni, az egyik, hogy a felszín nem rombolható, hiszen míg egyetlen bombával egy többemeletes házat is ki tudunk belezni, akkor a marsi kőzetnek tízszer ennyi se árt meg. A másik, hogy a játéktér nagyon kietlen, olyan az egész, mintha egy vöröses barna sivatagban lennénk. Bár ez a Mars, és nem lehetnek komolyabb természeti képződmények, mégis ha a fejlesztők bőkezűbben bántak volna az épületekkel, vagy mondjuk lennének szétszórt romok, por födte halottak, és egyéb „díszítő” elemek az út mentén, akkor az is emelné a játék színvonalát. De a hangulat így is fantasztikus, egy igazi marsi GTA-t kaptunk, és ez mindenért kárpótol!
IV. oldal
A kampány a mellékküldetésekkel együtt jó hosszú, talán egy hét is kell, mire az ember teljesen kijátssza, utána pedig ott a multiplayer mód, mely szintén remekül sikerült. Online szórakozás közben a régiók egyes elkerített részein harcolhatunk, a szokásos DM, TDM és egyéb módok mellett pedig vannak mini játékok is, ahol a feladat például az, hogy megadott időn belül a lehető legnagyobb kárt kell okozni a városban. A kedvencem viszont, mikor bizonyos pontokat kell elfoglalni, majd megvédeni, és amelyik csapat uralni tudja mindet, az nyeri a meccset.
Fantasztikus játék lett a Red Faction: Guerrilla, az elmúlt hónapok egyik legütősebb címe, határozottan megéri a vásárlást. Jelenleg azonban sajnos csak konzolokra érhető el, a PC-s megjelenés a fejlesztések miatt augusztus 25-ére csúszott el, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy jövőre is jól indul majd a suli-szezon.
