I. oldal

A marsiak sosem éltek jól. Vesszőfutásuk 2070-ben, a Red Faction első részével kezdődött, az Ultor Corporation ezreket csábított a Vörös Bolygóra, gazdagság helyett azonban egy koszos iparváros várta őket. A huszonnégy órás kitermelés, a brutális munkafelügyelet, s a kolónián tomboló gyilkos kór hamar munkaadói ellen fordította a jobb sorsra is érdemes embereket. A felkelés sikerrel járt, bár fellélegezni még így sem tudtak, az indulatok 2075-re a Földön is elharapóztak. Sopot, a Red Faction II hataloméhes diktátora szörnyű hadjáratba kezdett népe ellen, az utcákat katonák lepték el, csak egy néhány fős alakulat bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy megállítsa a tombolást, s mialatt erőnket ide koncentráltuk, a Mars törékeny egyensúlya ismét felborult. A trilógia legjobban sikerült része, a Guerrilla a kolóniát korábban felszabadító Earth Defense Force elnyomása ellen indított minket csatába: a 2120-ban játszódó események teljes szabadságot adtak a kezünkbe, arra mehettünk, és azt csinálhattunk, amerre, és amit csak akartunk. Volt járműhasználat, fejlődés, sőt vállalhattunk másodlagos küldetéseket is, mintha csak egy idegen világban játszódó Grand Theft Autóba csöppentünk volna, olyan volt az egész.

A komoly elődök után nem csoda, hogy feszült figyelemmel vártuk a folytatást, ám mielőtt megérkezett volna a tényleges utód, május elején még kaptunk egy összekötő részt, Battleground címmel. A letölthető minijátékban gyilkos tankok és páncélozott harckocsik egész serege szállta meg a bányászvárost, lángba borítva mindent, miért korábban harcoltunk, hol lakóparkok, gyárak, s kutatóközpontok álltak, ott immáron törmelék és hamu borít mindent. A játék a történelem egy fontos korszakának végére tett pontot, közel fél évszázada immáron, hogy a marsi szabadságharc véget ért, a bányászkolóniát most azonban egy mindennél nagyobb veszély fenyegeti. A Red Faction: Armageddon világvégi hangulata velőig hatol, a terraformáló berendezések, melyek a bolygó lakhatásáért feleltek, megsemmisültek, a felszínt tornádók, mérges gázok és állandó viharok uralják. A marsi közösség a föld alá kényszerült, a bányajáratok megteltek élettel, ám a csupasz sziklák között új ellenség ütötte fel a fejét. Vérszomjas szörnyek szedik áldozataikat, sorra rohanják le az emberi állásokat, a marsi közösségnek vége, ha nem tudjuk visszaverni a támadást.

A Red Faction: Armageddonban egy fiatal katona, Darius Mason kapja a főszerepet. Neve ismerősen csenghet minden idősebb marsi polgárnak, nem más ő, mint a Guerrilla legendás forradalmárpárosának, Alec és Samanya Masonnek az unokája. Hősünk most sincs könnyű helyzetben, nem elég ugyanis, hogy szinte egyedül kell felvennie a harcot a tomboló gonosz ellen, még a lelkiismerete sem lehet tiszta, egy félresikerült akció folyományaként ugyanis miatta szabadultak ránk a bogarak. Az idegeninvázió Darius ellen fordította az emberi kolónia vezetőit, csak a Red Faction tagjai hisznek neki. Valaki csapdába csalta, azt akarták, hogy ezek a fenevadak felébredjenek évezredes álmukból, a támadás megtervezett volt, terrorista lappang köztünk. De vajon kinek állhatott érdekében, hogy elszabaduljon a földalatti pokol? Nem elég savanyú így is a marsi közösség sorsa? Miért kell még ezzel is nehezíteni az életet? Ezekre a kérdésekre nekünk kell választ találni.

II. oldal

A külső nézetes akció, mint stílus megmaradt a Red Faction védjegyeként, ezúttal is tucatszám kell lőnünk az ellenséget, mialatt kalapácsunkkal szétverjük az utunkba kerülő akadályokat, de változás is van bőven, hol előnyére, hol hátrányára szolgálva a játéknak. A hatalmas tereket és a nyílt, marsi világot sötét, szűk barlangrendszerek váltották, katonák helyett vérszomjas bogarakkal kell harcolnunk, a szabad játékmenet helyett pedig egy kötött, lineáris történetvezetést kaptunk, melyben egy pillanatra sem lehet pihenni, egymást követik az események. Dead Space és a Red Faction: Armageddon között így van is némi hasonlóság stílusban: noha a horror elemek itt lényegesen kevesebb hangsúlyt kaptak, azért felfedezhető a nagytestvér erős behatása, elég csak, ha megnézzük a szörnyeket, vagy a gombnyomásra kirajzolódó útvonalat, mindkettő ismerős lehet Isaac kalandjaiból. Ettől eltekintve viszont a készítőknek sikerült megtartaniuk a korábbi játékok hangulatvilágát, melyet kiegészítettek még egy kis bizonytalan, feszengő érzéssel is, sosem tudjuk, mikor szakad be alattunk a talaj, vagy hol ugrik elénk egy savköpő fenevad.

Fegyver akad szép számmal, a játék során kapunk például pisztolyt, shotgunt, géppuskát, plazmafegyvert, robbanótöltetes sorozatlövőt, és minden élő szövetet elporlasztó nanofegyvert, de érdekes még a lassan töltődő, ám annál hatásosabb energiaágyú, illetve a mágnesfegyver is. Utóbbinál két lövedéket kell kilőnünk, melyek hihetetlen energiával kezdik vonzani egymást. Ajtókat, falakat szakíthatunk ki velük, tornyokat dönthetünk le, s autókat boríthatunk fel. Fegyverből egyszerre négy lehet nálunk, és talán a kalapács az egyetlen, amit senki se fog lecserélni, ugyanis épületeket zúzhatunk porrá néhány komolyabb lendítéssel. Most először viszont nem csak rombolhatunk, ki is javíthatjuk az okozott kárt. A nanoforge névre keresztelt kiegészítőnk a különleges, kék plazmasugarával újjáépít bármit: egy leszakadt híd, egy felrobbant átjáró, egy sérült generátor, vagy egy megrongált vízpumpa nem állhat az utunkba, de ugyanígy fegyvernek is használható. Az RB megnyomásával másodlagos funkciók hozhatók elő, impact módban olyan energialöketet tudunk kibocsátani, mely mindent összetör, s messzire repít, mi előttünk van. Berserkben növelhetjük a lőfegyverek erejét, a shockwave lehetőséget választva magasba emelhetjük ellenségeinket, míg a shell egy energiapajzsot von körénk. Utóbbi rettentően hasznos, ha tucatnyi bogár támad egyszerre, ők nem tudnak átjutni a védelmi vonalon, mi viszont biztonságból szedegethetjük őket.

Kalandunk során a mesterséges intelligencia legmodernebb megtestesítője, SAM lesz segítségünkre. A finom női hangon megszólaló számítógép hasznos információkat, és pontos útmutatást nyújt küldetéseinkhez, a legjobb pedig, hogy képességeit tudjuk fejleszteni, melyek így közvetlen hatással lesznek karakterünk teljesítményére is. A nagyobb élet, a gyors újratöltés, a pontosabb célzás, a kisebb kamerakilengés, a nagyobb tűzerő, a gyorsabb futás, és a több magunknál tartható töltény csak néhány apróság, melyhez a négyszintű fejlesztői rendszerben hozzájuthatunk, de hasznos plusz kiegészítőket is lehet venni, SAM például egy update után az ellenségek szívveréséből képes lesz kijelezni nekünk, hogy azok hol tartózkodnak, így előzve meg a váratlan helyzeteket. A képességeket az erre kijelölt terminálokon szabhatjuk testre, a harcok után felvett, és a lerombolt épületek romjainál hátra maradt pontjainkat beváltva. Nagyjából ide vágó rossz hír viszont, hogy bár a fegyverek és képességek listája szép kövérre sikeredett, a járművek most nem jutottak komolyabb szerephez. Autót például nem is vezethetünk, de a lépegető, a vadászrepülő, és a kétféle óriáspók is csak alig egy, vagy két küldetésben elérhető, pedig milyen jó is volt a Guerrillában, hogy bármikor bepattanhattunk egy vasszörnyetegbe, hiányoznak azok az idők.

III. oldal

A látvány teljesen korrekt lett, az összkép szép, egyedül csak az emberek kidolgozatlanok, de ezt leszámítva technikailag minden rendben van, bár néha olyan sötét a képernyő, hogy hunyorítva sem látunk az orrunknál tovább. A szem, s az elme ilyenkor gyorsabban fárad, Dariusnak se lehet könnyű dolga egyedül a végtelen mélységekben. Mindez pedig kihatással van a közérzetünkre az egész elég megterhelő, s keserédesen élethű, nehéz eldönteni, hogy pozitívum, vagy negatívum-e ez. Ami viszont kétségkívül remek lett ismét, az a rombolhatóság. A GeoMod 2.5 Engine középpontjában ismét a fizika áll, kalapácsunkkal kiüthetjük az épületek oldalait, a többemeletes házak a szemünk láttára csuklanak össze, a robbanások pusztító erejűek. A kemény marsi kőzetekben nem tudunk kárt tenni, de amit emberi kéz emelt, azt mi földig tiporhatjuk, jó nézni, ahogy a dögökre dől egy halom törmelék. A játék hangjai is csak elismerést érdemelhetnek, a lövések, a morajok, és a bogárhörgések komoly munka eredményeként születtek meg, de kiemelkedő még a zene is, a játék aláfestő dallamait az a Brian Reitzell jegyzi, ki korábban az Elveszett jelentés, a Felforgatókönyv, a Marie Antoinette, illetve a Szélhálmos fivérek betétdalait is komponálta.

A jó összképet komoly rendezési, illetve fejlesztési hibák is beárnyékolják sajnos, az átvezetők például nincsenek összhangban a játékmenettel. A játékban az alapértelmezett közlekedés a futás, egyes részeknél viszont hirtelen vált a kamera, s egy előre megírt jelenet következik, melyben hősünk már lassan, sétálva érkezik meg, s a nála lévő fegyver se stimmel soha, kalapács helyett mondjuk, egy gépfegyvert látunk a kezében, majd ha visszakapjuk az irányítást, az eszköz visszaváltozik az eredetire. De buggal is találkoztunk a végigjátszás alatt, volt egyszer, hogy beragadtunk a sziklafalba, a bogarak pedig nem láttak minket, tétlenül lézengtek mellettünk, mi meg mozdulni se tudtunk. Máskor pedig a robbanáshangok mentek el, nem hallottuk becsapódni a rakétát, csak az egymásba dőlő téglák zaja verődött vissza. A játékélmény persze ezeket leszámítva is nagyon jó, a küldetéssorozat cselekményes, a helyszínek pedig egy komor, szenvedéssel teli, kiszolgáltatott sci-fi világot festenek elénk.

A fő történeti szál mellett két játékmód gondoskodik róla, hogy ne unjuk meg egyhamar a Red Faction: Armageddon világvégi eseményeit. Az infestation egy legfeljebb négyen játszható túlélőmód, melyben egy hullámokban támadó szörnysereget kell visszavernünk. A hentet nyomhatjuk egyedül, vagy társainkkal is, míg a másik, a ruin mode kifejezetten az egyszemélyes kihívásokra lett építve. Itt könyörtelen, puszta rombolás vár ránk, minden összedőlt épület, és felrobbant berendezés pontot ér, nekünk pedig megadott időn belül kell minél jobban teljesítenünk. Van egy kitűzött cél, s ha ezt elértük, újabb és újabb rekordokat állíthatunk fel. A kiadók használt játékcsere elleni harca viszont itt is előjön, egy pályát kapunk kezdésnek csak, ha pedig szeretnénk a többihez is hozzájutni, akkor fel kell használnunk a játék dobozában található egyéni sorozatszámot. Ha nincs ilyenünk, akkor pár euróért vehetünk egyet.

IV. oldal

Azok számára, kik szeretnének jobban elmélyedni a Red Faction világában, a Syfy készített a játékhoz egy élőszereplős minisorozatot is. Az Origins alcímet viselő mű Darius apjának, Jake Masonnek a történetét meséli el, a főszerepben Robert Patricket és Brian J. Smith-t köszönthetjük, a cselekményből pedig kirajzolódik, hogy pontosan mi vezetett a kolónia bukásához, miért tört ki a Battlegroundban is látott háború, és miért kellett a marsi közösségnek a föld alá költöznie. Érdemes beszerezni a művet, hiszen a történet csak vele együtt lesz kerek, jópofa dolog pedig, hogy a játék készítői még ennyi szörny között se vesztették el humorérzéküket, két érdekes extra is bekerült a Red Faction: Armageddonba. Az egyik Mr. Toots, aki nem más, mint egy szivárványt pukizó egyszarvú póni. A Voilition Games munkatársai ezt az egymilliomodik demóletöltés után rakták bele a játékba, hálájuk jeléül. Őt az első végigjátszás után tehetjük elérhetővé és elég vicces tud lenni, ha ezzel állunk ki a fenevadak ellen. A másik plusz poén a sketch mode, melyet az extras menüpontból tudunk elérni: ezt aktiválva a játék fekete-fehérbe vált, s olyan lesz a kinézete, mintha kézzel rajzolták volna. A készítők a leleplezéskor az AHA - Take on Me című számát keverték a videó alá, találó, nem mondom.

A Red Faction: Armageddon összességében jó játék lett, tele van apró kis érdekességekkel, melyek miatt nagyon lehet imádni, illetve a sötét, komor hangulatvilága is nagyon jól sikerült. Ezekkel szemben viszont vannak benne hibák, és a játékmenet is túl lineáris. A játék megrendezi a kalandjaink minden pillanatát, vérfürdőbe torkollott akció ez inkább, mintsem egy nagy marsi kaland, a Guerrilla kóborlós világa után éles váltás volt. Nem rossz, csak nem erre számítottunk. Ha viszont túl tudjuk tenni magunkat a néhány bugon és ezen a 180 fokos fordulaton, akkor egy jó játékot kapunk a pénzünkért, mégha Isaac nincs is veszélyben.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360