1. oldal
Sokak szerint az ember családja menedék, védőháló és alap, ahonnan mindenki elindul. Nos, mi történik akkor, ha pont egy távoli, 10 éve nem látott családtag rángat el minket a világ (oké, csak a galaxis) végére? Arról nem is beszélve, hogy olyan kalandba keveredünk frissen szerzett, ütött kopott hajónkkal, ami az egész életünket felforgatja. Csatahajónk is jó egy évtizede számított utoljára félelmetesnek, mostanra a röhögőgörcs előbb kapja el ellenségeinket, ha közeledni látnak minket, mint a rettegés. A Double Damage Games játéka nem olyan komoly, mint mondjuk a Freelancer vagy az Elite: Dangerous, de sokat merített az elődökből. A hangsúly viszont a hangulaton és a harcon van leginkább. A blues és rock hangzású akusztikus gitárok nyújtotta háttérzene is bekeményít, amint a lézerágyúk tüzelni kezdenek és az elektromos gitárok a dobokkal összefonódva túlharsogják a robbanásokat is. A Rebel Galaxy, ez a nyílt világú, űrben játszódó akciójáték hamar képes magával sodorni az óvatlan kalandort, úgyhogy hajtóműveket maximális energiára és össztűz minden fegyverből, jöjjön, aminek jönnie kell!
A csillagrendszer, amiben játszani fogunk véletlenszerűen generált, így csak abban lehetünk biztosak, hogy űrállomások, aszteroida mezők, roncstemetők, csillagködök és megannyi más érdekes helyszín fog velünk szembe jönni utunk során. De, hogy mit sodor elénk a sors, azt nem tudhatjuk előre. Lehetőségünk lesz lazább vagy szorosabb szövetségeket kötni, kalózkodni, kereskedni vagy épp felcsapni zsoldosnak, ahogy épp tetszik. Valamilyen irányba biztosan elindulunk, mert pénzre (creditre) lesz szükségünk, hiszen a jobb felszerelést és az erősebb hajókat nem ingyen adják. A küldetésekben érdekes elem, hogy tárgyalhatunk, fenyegethetünk vagy épp pénzzel is megoldhatunk egy kínosnak ígérkező szituációt.
Aszteroidák bányászása, valamint roncstemetők átkutatása során vészjelző bójákat is találhatunk, amik érdekes találkozásokat eredményezhetnek. Az állomásokon a főszál mellett mellékküldetéseket is találhatunk, szintjüket a veszélyességük szintje határozza meg. A „nagyon veszélyes” besorolás nem vicc, még alacsonyabb kihívású küldetésekben is lazán porrá lőnek minket ellenségeink, úgyhogy nyugodtan elégedjünk meg a zöld színű missziókkal, azokért is jó pénzt kapunk. És az sem hátrány, hogy életben maradunk, vagyis el is költhetjük a pénzünket. A különböző frakcióknak tett szívességek hírnév pontokat is adnak, ami jobb tárgyalási alapot, segítséget vagy ki tudja, még mit eredményezhet. Jól gondoljuk meg tehát, a rengeteg egzotikus különlegességet szállító kereskedő karaván kifosztását, vagy ha már megtörtént, beismerve kis botlásunkat támogassuk is a frakciót „önzetlenül”. Ezen a módon segíthetünk a rendfenntartó erőknek, a kalózoknak vagy bárkinek, akinek akarunk, így választva ki melyik oldalra állunk. De ha úgy tetszik, besegíthetünk itt is, ott is, és a szürke zónában jól megszedhetjük magunkat. Elvégre senki nem haragszik ránk, annyira… igaz, barátaink sincsenek. De a bankszámlánk egyenlege magáért beszél majd!
2. oldal
A hajónk kezdetben olyan, mint a magyar narancs (nem savanyú, de kicsi), de már az átnevezése is egy olyan funkció, amivel személyesebbé tehetjük kapcsolatunkat ezzel a rakás ócskavassal. Aztán persze veszünk rá egy új ágyút is, néhány védelmi és kiegészítő rendszert, és egyre közelebb áll a szívünkhöz a kis korvett. Az első boltban látszik, hogy lesz hova elkölteni a milliókat, amiket remélhetőleg megkeresünk, ugyanis fejlettebb, ütőképesebb hajók egész sora várja, hogy elfoglaljuk a kapitányi széket bennük. Ugyanez igaz a megvehető fegyverekre, pajzsokra és még megannyi eszközre is, személyre szabhatjuk és harci taktikánkat is finomhangolhatjuk ezen a módon, csakis (rengeteg) pénz kérdése az egész. Ebben segítségünkre lehet a kereskedelem, akár a hagyományos megveszem olcsón, eladom drágán metódussal. De persze az ellenséges hajók is dobálnak a felrobbanásuk előtt a rakterükből értékekkel teli konténereket, és számos egyéb módon is hozzájuthatunk az áruhoz. Azért azon ne lepődjünk meg, ha az illegális szerv és rabszolga kereskedelmet, valamint a kábítószereket kevéssé fogják a helyi rendfenntartó erők valamint a hozzá tartozó állomások tolerálni. Emellett úgynevezett események is színesítik a kereskedelmet, mint például egy embargó (bármit megvesznek, bármit!), egy nagy ünnep (mindenki luxus cuccokat akar), a közelben talált hatalmas lelőhely (olcsó ércek!), mind nagyot dobnak az árakon, a kínálaton, és a keresleten is.
Háromféle sebességgel tudunk haladni, bár ennek nagyrészt automatikus a ki-bekapcsolása. Nagyobb tömegek, mint állomások, hajók, aszteroidák és bolygók közelében cirkáló üzemmódra vált a hajtóművünk, ha pedig bizonyos távolságra kerülünk ezektől az objektumoktól, akkor fénysebesség alatti sebességre gyorsítunk (sub-light), majd kiérve ezek vonzáskörzetéből elérhetővé válik a warp hajtómű bekapcsolása is. A harcok és egyéb manőverek során 4 fokozatban határozhatjuk meg, mekkora teljesítménnyel dolgozzanak a hajtóművek és korlátozott mennyiségű gyorsítás (boost) is rendelkezésünkre áll. Ez elsőre bonyolultabbnak hangzik, de igazából az első pár percben megszokható. Az ütközésre való figyelmeztetést és a közelünkbe kerülő szilárd testeket nagyon komolyan veszi a játék. Túl komolyan. Legalább 5 hajó átfért volna egy aszteroida mellett, de azért kirántott warpból, mert szerinte túl közel volt, és az veszélyes.
3. oldal
Ami már több gyakorlást igényel, az a harc. Mivel nem vadászgépet, hanem kezdetben korvett, majd könnyű fregatt és romboló osztályú, egyre nagyobb hajókat irányítunk, így a fegyverek is más kaliberűek. Amit talán a legjobban szokni kell, az az úgymond tengeri harc séma, amire az egész harcrendszer fel lett fűzve. Ez azt is jelenti, hogy az „ágyúkkal” jobb (starboard) és bal (port) oldalon is tüzelhetünk, és így gyors, valamint célzott lövést is leadhatunk a másik űrhajóra. A vadászgépekre egy légvédelmi ágyú jellegű sorozatlövő fegyvert vethetünk be, ami automatán is működik, de itt is kezünkbe vehetjük az irányítást a pontosabb célzás érdekében. Fontos, hogy nagyobb hajók ellen is hatékony, hiszen folyamatosan sorozza őket, ha kijelöltük a célpontot. A másik légvédelmi fegyver az úgynevezett flak gun, de ezzel csak nagyon közel merészkedő vadászokra tudunk lőni, inkább a szerencsén múlik, hogy eltalálunk –e valamit, mert célozni nem lehet vele, idővel pedig úgyis lecseréljük. A végére maradt az a furcsaság, hogy csakis vízszintesen mozgunk az egész játékban. Ezért is hasonló a tengeri csatákhoz, hiszen a hajókból se lesz sem tengeralattjáró, sem pedig repülőgép, így a vízszintes vonal marad nekik jobb híján a manőverezésre. Ha ezen képesek vagyunk túltenni magunkat, és azon a tényen is, hogy ez nem kifejezetten szimulátor, akkor nagyon kellemes órákat tölthetünk el csatahajónkat a végtelen galaxis óceánján kormányozva.
Nagyon menő dolog „űrcowboynak” lenni, főleg ha a zenei aláfestés is megvan hozzá. Az sem meglepő, hogy a készítők honlapján külön bejegyzést kapott, hogy rengetegen keresték a játék zenéjét, így a fejlesztők voltak olyan kedvesek és közzé tették azt, mindenki nagy örömére. Lehet keresgélni és csemegézni a jobbnál jobb dalok között, akit érdekel, annak irány a YouTube. Ezen kívül mit ad még a játék? Véletlenszerű és változatos küldetéseket, egyre erősebb csatahajót és fegyverzetet (valahogy így), sok harcot valamint egy rejtélyes tárgyat, és végül az érte minden követ megmozgató hatalmak összeesküvésének titkait. Ami kicsit beárnyékolja az élményt, az a grindelős előrehaladás, ugyanis a főküldetések megkövetelnek egy bizonyos szintet hajóban és fegyverzetben is, anélkül esélyünk sincs az összecsapásban. Mindezt pedig úgy szedjük össze, hogy egyik pontról utazunk a másikra, küldetéseket és út közben talált vészhelyzeteket megoldva. Bejárjuk az egész naprendszert keresztül-kasul és ugyanezt ismételjük, amíg százezres, majd milliós összeget nem mutat a pénzünket jelző számláló. Aki el tud merülni mindebben, az aranybányát talált, mert a játék igényesen lett összerakva és a grafikája sem rossz, ráadásul 14 naprendszer várja, hogy felfedezzük, vagyis tenni és látnivaló lesz bőségesen.
