Raven Squad - magyarok a dzsungelben

Nem tudom, hogy a Tisztelt Olvasó hogy van vele, de én sohasem szerettem, ha egymástól különböző műfajokat akartak összevegyíteni. Volt pár jópofa próbálkozás, nem mondom, de a múltkor visszanézett Beyond Good & Evil-ön kívül nem sok olyan játék született, amely sikerre tudta vinni a kotyvasztás formuláját. Ennek ellenére a magyar Atomic Motion (szemfülesebbek azt is tudhatják kik ők) úgy gondolta, berobban a piacra egy FPS-RTS hibrid akciójátékkal. Igen, a két hárombetűs rövidítés egyidejű használata kissé szokatlan összképet vetített előre, és szkeptikus is voltam a dologgal kapcsolatban. S hogy igazam lett-e?

Raven Squad - magyarok a dzsungelben

Oldal I.

Nem tudom, hogy a Tisztelt Olvasó hogy van vele, de én sohasem szerettem, ha egymástól különböző műfajokat akartak összevegyíteni. Volt pár jópofa próbálkozás, nem mondom, de a múltkor visszanézettBeyond Good & Evil-ön kívül nem sok olyan játék született, amely sikerre tudta vinni a kotyvasztás formuláját. Ennek ellenére a magyar Atomic Motion (szemfülesebbek azt is tudhatják kik ők) úgy gondolta, berobban a piacra egy FPS-RTS hibrid akciójátékkal. Igen, a két hárombetűs rövidítés egyidejű használata kissé szokatlan összképet vetített előre, és szkeptikus is voltam a dologgal kapcsolatban. S hogy igazam lett-e?

Nos, nem fogok hazudni: nagyon úgy tűnik, hogy igen. A Raven Squad nem lett annyira rossz játék, de tipikusan olyan program, ami a már régebben is elkövetett hibákon csúszik el, és mely nagyon nem tudja eldönteni magáról, hogy PC-s vagy konzolos szeretne-e lenni. Már maga a történet is csöpög az unalomig ismert, Chuck Norris-féle akciófilmes kliséktől. Hőseink, a Raven Squad tagjai (mily meglepő, hogy a játék címe is ez lett) éppen egy szabadság előtti végső küldetés felé tartanak, két nappal karácsony előtt. Paladin, a csapat vezetője igencsak gyors akciót vár, mert már rég meg van beszélve egy nagyszabású buli Vegasban, és onnét elkésni nem lenne szerencsés. Ám úgy tűnik, utószilvesztereznie kell, mert az utolsó bevetés balul sül el, és gépüket rakétatalálat éri. A madárka lezuhan, a csapat széthullik, az általuk szállított titkos dokumentumok pedig rosszfiúk kezére jutnak.

Igen, innentől már sejthető a sztori, és ehhez vegyük hozzá a lehető legérdektelenebb és legunalmasabb szereplőket, hogy teljes legyen az összkép. A játék azért igyekszik jól mesélni, mert elég sok grafikus motorral rögzített videó jut egy-egy küldetésre, de hogy ezek egy kis százaléka miért lett külön felvéve, és még tömörítve is, azt nem tudom megérteni. Az eredmény egyébként sem túl megnyerő, mert bár mint mondtam, a játék igyekszik, sajnos túlságosan is lelkes, és rengeteg olyan helyre tesz videót, ahová abszolút nincs értelme. Ezáltal nem csak, hogy megszakítja az akciót, de még töprengésre is késztet, hogy például a bomba felszerelése utáni fedezékbe vonulás vajh miért is nem lehet a játékos feladata?

Oldal II.

Holló hollónak szemét ki nem vájja

Maga a játékmenet a fent már említett hibrid stílust képviseli, azaz szabadon válthatunk FPS és RTS nézetek között. Elsőszemélyű harc alatt bármikor válthatunk csapattársat, ezáltal pedig specialistát, hisz minden egyes katona más és más harcmodorban jó. A csata ilyenkor a már megszokott FPS klisék alapján zajlik, vagyis fedezékek mögül rövid sorozatokat leadva nyomulunk előre. A különböző állomásokon felvehetünk gyógyszert és muníciót, sőt, ha valaki megsérül, akkor a Q betű segítségével feléleszthetjük, amolyan Gears of War módra. Két csapat szerepel a játékban, egy támadó és egy taktikai, egyaránt három fővel, így okosan váltogatva őket tényleg úgy érezhetnénk, hogy egy jól megkomponált taktikai játékban vagyunk.

S hogy miért a feltételes mód? Nos, csupán azért, mert a mesterséges intelligencia valahol a béka ülepe alatt foglal helyet. A katonák jól lőnek és a fedezékeket is ismerik, de nem egyszer hibáznak, s teszik ezt olyan súlyosan, hogy csak állnak és néznek ki a fejükből. Emiatt aztán nem egyszer érezhetjük magunkat kacsavadászaton, és ez bizony alaposan ront az élményen. Így ugyanis teljesen felesleges a jól megtervezett taktikus játékélmény. A pályatervezők ügyessége még néha megmenti a helyzetet, mert nagyon jó helyekre tették le az ellenfeleket, de mindez nem ér semmit, ha körbeszaladjuk és szitává lőjük őket. Apropó, pályatervezés! Nagyon tetszett, hogy a játék nem töltögetett a nagyobb területeken sem, de az már nagyon nem, hogy mindenüvé csak egy út vezet, és így az egész teljesen lineáris lesz. Az egy tucat küldetést számláló kampány alatt alig-alig lesznek mellékutak, és ha mégis, hát tuti, hogy nem találjuk majd értelmét arra menni, mert ugyanúgy tele vannak ellenfelekkel, mint a főutak. Arról pedig, hogy átvágunk a házak között, vagy az erdőn, ne is álmodjunk, mert utunkat állják a láthatatlan falak, vagy ami még jobb, a derékig sem érő kerítések, hisz embereink a sokéves kiképzés ellenére sem tudnak ugrani.

Jó-jó, az FPS rész kitárgyalva. Na de mi a helyzet az RTS-sel? A játék úgy oldotta meg a dolgot, hogy a space-t lenyomva egy taktikai térképen találjuk magunkat, s ott a már megszokott RTS irányítással terelgethetjük egységeinket. A pálya ilyenkor teljesen bejárható (nincs köd sem), és nagyon sokszor kénytelenek vagyunk madártávlatból böngészni a környéket, mert csak így kapunk újabb utasításokat. A csatákat viszont nem érdemes így vívni, mert hőseink könnyen sérülnek, és emiatt nagyon hamar véget érhet a buli. Jobb gyorsan FPS-be ugrani, kiosztani pár fejest, majd vissza, és megnézni, hogy merre tovább.

Oldal III.

A csúnya ólomkatona

A Raven Squad tehát egy közepes játékélményt nyújt, amit sajnos a látványvilág sem segít megemészteni. A grafika erősen idézi a korábbi konzolgeneráció végnapjait, és bár vannak szép pillanatai (a fák lombjai közt átszűrődő fény nagyon látványos), összességében elmarad a mai követelményektől. A karakterek arckifejezése élettelen, az animációk kicsit darabosak, a modellek átlógnak egymáson, és így tovább. A vízeffekt és egy-egy épületek közti csata dob az összképen, és így megmenti a Raven Squadot a csúnya titulustól, de éppen csak, mert az egész látvány nagyon ismétlődő, repetitív. A játék nagy részét ugyanis a dzsungelben töltjük, ugyanolyan fák, ugyanolyan falvak és ugyanolyan ellenfelek között. Rájuk unni mondjuk nem lesz könnyű, mert alig 5-6 óra alatt végiglövöldözhetjük a Raven Squadot, és ez bizony nem túl bíztató a játék szavatosságára nézve. A legrosszabb az egészben azonban az, hogy a játék unalmas, és ezért sokan végig sem fogják ülni, mert hosszú idő után úgy érzik majd, az egész csak ismétli önmagát. Zene meg szinkron pedig van, de hogy milyen, arra úgy sem emlékszem, hogy egy órája léptem ki az asztalra. Ennek oka, hogy nincs egyénisége, vagyis a már megszokott kliséken egy hangyányit se lép túl (hőszene, laza amcsi akcentus, és persze a kötelező "Enemy down!" felkiáltás minden egyes hulla után). Ilyen tálalás mellett pedig valódi szégyen, hogy a program A és B gombok nyomkodására készteti a billentyűzetek tulajdonosait, és a HUD is áttekinthetetlen, zagyva.

Marad tehát apró pozitívumnak a hangulat, ami valahol a Sivatagi cápák című film és az első Hidden and Dangerous játék között helyezkedik el. Van pár jobb poén, ezáltal humor, és nem kevésbé mókás, hogy az ellenség katonái néha egész elképesztő módokban képesek meghalni (volt egy különös nagy kedvencem, de egyik csapattársam ügyetlenkedése miatt nem tudtam lencsevégre kapni). Tehát bár játékként a Raven Squad nem nagy szám, azért nem is olyan rossz, és ezt főleg a tűrhető tervezésének köszönheti. A hangulata könnyed, mint a moziban a kukorica, és ezért nem nehéz ráhangolódni, a játékmenet pedig akkor is egyedi, ha nem használja ki önnön potenciáját. Lényeg a lényeg: megér egy próbát.

Chocho

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward