A Google új kísérletekkel nyújt lehetőséget arra, hogy bárki felfedezhesse a mesterséges intelligenciák képességeit. A játékos projektekben való részvétellel ráadásul mi magunk is újabb adatokkal járulhatunk hozzá a döntéshozó algoritmusok finomításához.

Ez a leglátványosabban talán a rajzoló kísérletben mutatkozik meg, ahol a résztvevőknek egymás után hat objektum nevét villantja fel a program, amelyeket aztán egyenként 20 másodpercünk van lerajzolni. A rendszer már menet közben is folyamatosan találgatja, hogy mit alkotunk éppen, korábbi hasonló tapasztalataira építve döntéseit. (A fejlesztők eredetileg mindössze néhány száz rajzot tápláltak be a programba, és az adatbázis azóta a résztvevőknek köszönhetően bővül.) A hat rajzos körök végén azt is megnézhetjük, hogy mi alapján döntött az algoritmus, és hogy a többiek milyen rajzokat alkottak egy-egy tárgyhoz.

A szintén képfelismerésre koncentráló Giorgio Cam esetében a felhasználó készít képeket a környezetében található tárgyakról, amelyeket aztán a mesterséges intelligencia igyekszik felismerni. Mindezt nem mellékesen Giorgio Moroder zenéjére teszi. Az Infinite Drum Machine nevű projektben magunk szerezhetünk zenét a felkínált mindennapi hangokból, amelyeket a rendszer rendezett csoportokba hasonlóságaik alapján, egy másik programban pedig különböző madárhangokat hallgathatunk meg.

Ezek mellett van egy művészeti és kulturális szekció is, ahol például azt nézhetjük meg, hogyan hidalja át a mesterséges rendszer a távolságot két nagyon különböző művészeti alkotás között tematikusan hasonló alkotások sorba rendezése révén, vagy bejárhatunk egy olyan „tájat”, amelyet különféle műalkotások képeiből hozott létre a gépi rendszer azok vizuális hasonlóságai alapján.