A polipok sok szempontból rendkívül érdekesek: hasonlóan reagálnak egyes hatóanyagokra, mint az ember, elképesztően okosak, remek problémamegoldók és még némi humorral is rendelkeznek. Intelligenciájuk nagyban segíti őket a túlélésben, hiszen világra jövetelük után rögtön maguknak kell gondoskodniuk saját életükről. A problémamegoldásban és a túlélésben nagy segítséget jelentenek számukra karjaik, amelyeket több száz szívókorong borít.

A karokkal többek közt ízérzékelni is képesek az állatok, ami fontos számukra, hiszen ha mondjuk benyúlnak egy sziklarésbe, táplálék után kutatva, fontos számukra, hogy tudják, mit érdemes onnan kibányászni. Az óceán ráadásul tele van veszélyes élőlényekkel, így létfontosságú, hogy a polipok meg tudják különböztetni a potenciális táplálékot a veszélyes teremtményektől.

Nicholas Bellono és Peter Kilian, a harvardi Bellono Lab kutatói ennek pontos módját vizsgálják kollégáikkal. A szakértők kulcsszerepet játszottak a korábbi vonatkozó kutatásokban is, amelyek során a polipok ízérzékelésének tényét állapították meg. Ez úgy történt, hogy különböző ízű dolgokat kóstoltattak meg az állatokkal, majd megfigyelték viselkedésüket.

Következő lépésként a szívókorongok molekuláris felépítését kezdték vizsgálni, hogy kiderítsék, hogyan zajlik az ízérzékelés. Ennek során különleges érzősejteket azonosítottak a szívókorongok csúcsán, amelyeket kemotaktilis receptoroknak neveztek el. Ezek további vizsgálata feltárta, hogy a receptorok olyan molekulákra reagálnak, amelyek nem vízoldékonyak, ami például fontos alap lehet arra, hogy az élő és az éllettelen objektumokat érintésre megkülönböztessék. A csapat egy másik típusú érzősejtet is azonosított a szívókorongokban. Ezek mechanoreceptorok, tehát mechanikus stimulálásra aktiválódnak, így a megérintett objektum mozgását is érzékelni tudják.

A kemotaktilis érzősejtekről közben az is kiderült, hogy ezek a különböző kémiai jelek között is képesek különbséget tenni. Rajtuk különféle, specifikus „ízekre” reagáló fehérjék vannak, amelyek ioncsatornákat képeznek, így a sejt a konkrét kémikumok hatására elektromos jeleket tud küldeni az idegrendszer központi részei felé. Utóbbi a polipok esetében különösen bonyolult, hiszen az állatok karjai gyakorlatilag saját aggyal rendelkeznek: a neuronok kétharmada a karokban található alközpontokban foglal helyet, így a karok sok tekintetben függetlenül is képesek viselkedni az agytól. Úgy tűnik, így van ez az ízérzékeléssel is, amely esetében a jelfeldolgozás java a karokban zajlik.

A vizsgálatok alapján az ízreceptorok különösen érzékenyek a trepenoidokra, amelyeket egyes tengeri állatok akkor bocsátanak ki, ha fenyegetve érzik magukat. Ezt érzékelve a polip gyorsan visszavonulhat, hiszen a kémikum gyakran azt jelzi, hogy egy mérgező állatot tapintottak meg.