Egy csillagászcsoport szokatlan rádiójeleket észlelt a Nap legközelebbi csillagszomszédja, a Proxima Centauri irányából. A jelek karakterisztikája ráadásul olyan, amit egy intelligens entitás által létrehozott mesterséges jeltől várnánk. A felfedezés ettől függetlenül nem jelent bizonyítékot más intelligens létformák létezésére a galaxisban, egyszerűen azért, mert nem lehet kizárni, hogy mi magunk vagyunk a jelek forrása. Ezen felül egyelőre a teljes történet sem ismert, hiszen a jeleket elemző tanulmányokat és a részletes adatokat még nem tették közzé szakértők.

A rádiójeleket 2019 nyarán, a Breakthrough Listen nevű kezdeményezés keretében vették, amely során nagyjából egymillió közeli csillag irányába hallgatóznak világszerte a rádiótávcsövek mesterséges jelek után. Jelen esetben a Proxima Centaurit az ausztráliai Parkes rádiótávcsővel figyelték. A Proxima egy 4,2 fényévre található vörös törpe, vagyis kisebb és hűvösebb is a Napnál, és közelsége ellenére nem látható szabad szemmel az égbolton. Egy hármas csillagrendszer részét képez, az Alfa Centauri nevű központi kettőscsillag körül kering.

A vörös törpék meglehetősen kaotikus égitestek, a Proxima is rendszeresen erőteljes kitöréseket produkál, többek közt ezért is figyelik rendszeresen. A tavaly nyári adatsor áttekintése közben azonban egy egyetemi hallgató szokatlan jelre lett figyelmes, amely egy nagyon specifikus frekvencián, 982,002 MHz-en volt intenzív. Ez furcsa, mert a természetes folyamatok során keletkező rádiókitörések (vagy bármilyen kitörések) ennél általában sokkal szélesebb hullámhossztartományba esnek. Ami gyanússá tette, hogy esetleg mesterséges jelről lehet szó.

A rádiócsillagászatban azt, hogy egy adott jelnek valóban a megfigyelt objektum lehet-e a forrása, úgy szokták ellenőrizni, hogy kicsit elmozdítják, majd visszairányítják a távcsövet, és közben figyelik, hogy a jelzés fennáll-e. Ezt bólogatásnak szokták hívni, és a kérdéses megfigyelés esetében is megtörtént: a jel eltűnt, amikor a távcső nem a Proximára nézett, majd újra megjelent, amikor visszairányították rá a távcsövet.

Úgy tűnik tehát, hogy a csillag felől, vagy annak közvetlen közeléből származik, és nagyon szűk frekvenciatartományt érint. A tartományon belül ráadásul olyan Doppler-eltolódás figyelhető meg, ami arra hasonlít, mint ha egy bolygóról valaki rádiójelet ad le, miközben a bolygó forog.

Ebből azonban még mindig nagyon merész következtetés lenne azt leszűrni, hogy idegenek rádióznak nekünk a Proxima Centauri egyik bolygójáról. A megfigyelések olyan környezetben készültek, amely hemzseg a rádiójelektől: a Föld és környéke rendkívül „zajszennyezett” ilyen szempontból, így minden távolabbi jelet egy nagyon hangos káoszból kell kiszűrni. Már rendkívül sokszor bebizonyosodott, hogy az elsőre idegen eredetűnek tűnő jelek földi vagy Föld közeli forrásból származnak. Az egyik leghírhedtebb ilyen éppen a Parkes Obszervatóriumhoz köthető, ahol hosszas fejtörést okozott egy ismétlődő jel, amelyről később kiderült, hogy a létesítményben található egyik mikrohullámú sütő ajtajának kinyitásakor éri el a távcső tányérját.

Ezzel együtt a jel kétségkívül érdekes, és vizsgálatra érdemes. A frekvencia nem esik a műholdak és egyéb emberi források szokásos frekvenciái közé, a Proxima ráadásul egy olyan területen látszik a déli égbolton, ahol nem sok olyan műhold kering, amitől ilyen jelet várnánk – de nem kizárható, hogy mégis műhold a forrás. Egy lassan mozgó Föld körüli műhold pedig sajnos pontosan olyan jelet is tud produkálni, mint ahogy egy távoli, forgó bolygó felszínéről érkező rádiójel festene.

Maga a Proxima egyébként fontos célpontja a Földön kívüli élet, illetve élhetőség kutatásának. A csillagnak két bolygójáról tudunk, a b jelű nagyjából akkora, mint a Föld, és csillagától való távolsága alapján lehet a felszínén folyékony állapotú víz. A c jelű ugyanakkor jóval távolabb kering, és vélhetően teljesen fagyott. A vörös óriásiok intenzív kitörései ugyanakkor könnyen élhetetlenné tehetik a Proxima b-hez hasonló bolygókat, mivel gyakorlatilag teljesen lehánthatják azok légkörét, kitéve a felszínt az intenzív sugárzásnak.

Annak esélye pedig, hogy egy ennyire közeli bolygón létezzen intelligens élet, rendkívül alacsony. És ha esetleg mégis így van, miért csak egyetlen frekvencián érkezett az adás, amikor a földi rádiókörnyezetre egyáltalán nem ez a jellemző? A tanulmányok megjelenésével talán majd tisztábbá válik a kép a detektálás megbízhatóságával kapcsolatban is, a jelenlegi információk alapján azonban az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a rádiójelek forrása egy intelligens faj ugyan, de nem földönkívüli.