Hawaii
Másfél héttel ezelőtt mutatkozott be az AMD új csúcskártyája, az R9 290X, ami a Hawaii GPU-ra alapoz, ma pedig követte a „kistestvére”, az R9 290-es is, vele lett teljes a 290-es család. A Hawaii egy olyan óriás chip, amire régóta nem láthattunk példát a piros sarokból, még az R600 sem volt ekkora (HD2900XT), bár nem sokkal maradt le az első helyről. Az AMD vezető mérnökei pont az említett chip befejezése után döntöttek úgy, hogy a jövő a kompakt, hatékony GPU-ké és a csúcskártyáikat inkább két GPU-val vértezték fel, de a tervezőasztalról nem került le 400 mm^2-nél nagyobb chip. Azért persze ha végignézünk a generációkon, akkor azt láthatjuk, hogy a legerősebb megoldások mérete szép lassan növekedett, de mindig messze maradt az aktuális GeForce szörnyetegtől. GTX280, GTX480, GTX TITAN, ezek a kártyák mind olyan GPU-t használtak, aminek a felülete bőven 500 mm^2 felett volt. Hogy ez miért lehet gond? Főleg a gyártás miatt. Egy ilyen nagy chipet drága legyártani és a kihozatali arány is pocsék szokott lenni a kezdeti időkben, sok a selejt. Utóbbinak köszönhető, hogy az nVidia óriásainál sűrűn láthattuk azt, hogy nem aktív a teljes chip a kész terméken, mert valahogy kezelni kell a hibás részeket. Ráadásul a GTX280-ra és 480-ra hőerőművet lehetett volna alapozni, éppen ezért volt anno meglepő a TITAN csúcskártyához mérten visszafogott fogyasztása.
A Hawaii GPU 6,2 milliárd tranzisztorból épül fel, ami még mindig ~1 milliárddal kevesebb, mint a GK110 (GTX780, TITAN) építőkockáinak száma, és ez a méretén is meglátszik, „mindössze” 438mm^2-es lett a chip. Az AMD-nek ismét sikerült növelnie a tranzisztorsűrűségen, hiszen több mint 40%-kal több tranzisztort használt fel, mint a Tahiti esetében (HD7970), de a fizikai méret csak 24%-kal nőtt. Mire fordították a plusz tranzisztorokat a cég mérnökei? Megduplázták a ROP, geometriai, stb. egységek számát, 40%-kal több feldolgozó egységet préseltek a shader magba, beépítették a TrueAudio támogatáshoz szükséges DSP-ket és adtak egy 512 bites memóriavezérlőt a chipnek. Utóbbi egyébként a cég dokumentumai alapján kevesebb helyet visz el, mint az előző, 384 bites változat.
A Hawaii GPU
Ahogy az a képen is látszik, immár négy nagy blokkba pakolták a shadereket, és mindegyik saját geometriai és raszter egységgel rendelkezik. Ennek köszönhetően már négy háromszöget képes a GPU feldolgozni órajelenként és a tesszelátorok sem fognak szűk keresztmetszetet jelenteni. Megkapjuk a már említett TrueAudio technológiát, GCN architektúra lévén a DirectX 11.2 támogatás is a repertoár része, és nem szabad megfeledkeznünk a Mantle API-ról sem. Egyre több fejlesztő jelenti ugyanis be, hogy a grafikus motorja támogatni fogja az AMD hardverközeli API-ját. Mit jelent ez? Leegyszerűsítve nagyobb sebességet ugyanazon a vason a DirectX 11.2-höz képest. Hogy pontosan mennyivel, azt még nem tudjuk, de már alig várjuk, hogy lemérhessük. Lesz olyan játék is (az új Thief pl.) ami a Mantle mellett a TrueAudio-t is kihasználja majd, úgyhogy nemsokára kiderül, a cégnek sikerül-e forradalmat hoznia a PC-s hangfeldolgozásban (mi nem bánnánk, ahogy valószínűleg sok játékos sem).
Na de egy kicsit elkalandoztunk, térjünk inkább vissza a Hawaii GPU képességeire. Mivel az eddigi CrossFire megoldással problémák voltak (4K-s játékhoz nem jó), ezért újat raktak le az asztalra az AMD-nél, amihez összekötő híd sem kell, csak egy megfelelő alaplap elég PCI-E 3.0 sínnel. Ez mondjuk nem olyan triviális dolog manapság, de annak, aki ilyen kártyákat akar CrossFire-be kötni, valószínűleg nem fog gondot jelenteni. A PlayStation 4 GPU-jához hasonlóan a Hawaii is nyolc ACE (Asynchronous Compute Engine) egységet kapott, ami a GPGPU feldolgozásban játszhat nagy szerepet. Persze erre legyinthetnénk, hogy ez csak a HPC szegmensben lesz fontos, de ha a jövő úgy alakul, ahogy azt az AMD elképzeli, akkor a játékosok is profitálhatnak majd ebből. Elvégre ha a PS4-ben kihasználják majd, akkor miért ne tennék meg egy PC-ben?
Van még egy utolsó dolog, amit fontos megemlíteni, mégpedig az energiamenedzsment és ezzel párhuzamosan a Boost funkció fejlődése. A dinamikus órajel emelés eddig nagyon egyszerűen működött a Radeonokon, de a Hawaii GPU megkapott mindent, amit az AMD jelenleg fel tud mutatni a témában. Villámgyors feszültség és órajel váltások, fogyasztás- és hőmérsékletfüggő vezérlés, több állapot, stb. A PowerTune szoftveres felülete is megújult, az eddigi órajel csúszkák helyett egy kétdimenziós koordináta rendszer került az Overdrive fülre, amin százalékosan emelhetjük vagy csökkenthetjük az áramfelvételi korlátot és az órajelet. Bár ez a kettő eléggé összefügg, azért ha tuningolni akarunk, vagy csak szimplán mindig a maximális órajelen használni a videókártyánkat, akkor a többi csúszkához is hozzá kell nyúlnunk. Van ugyanis egy beállítható maximális hőmérséklet, ami fölé nem engedi a kártyát a rendszer, így ha azt eléri, automatikusan elkezdi levenni az órajelet és a feszültséget. Hogy hogyan segíthetünk ezen? Nagyobb ventilátor fordulatszámmal természetesen. A PowerTune-on belül eddig csak automatikus és fix fordulatszám között választhattunk, de mostantól már egy maximumot értéket állíthatunk be, és onnantól a BIOS és a driver automatikusan kezeli tovább a fordulatszámot, tehát nem fog állandóan visítani a kártyánk azért, mert pl. 80%-ot állítottunk be. Apropó BIOS! A 290-eseken kettő van, de igazán értelme ennek csak a 290X-en van, ahol az egyik BIOS-t csendesnek, a másikat über-nek nevezték el az AMD-nél. A különbség csak annyi közöttük, hogy a csendes nem engedi annyira feltekerni a ventit, de cserébe a teljesítmény is csökkenni fog, hiszen a GPU könnyebben eléri a gyárilag beállított 95 fokot és lejjebb veszi az órajeleit, hogy ne menjen ez fölé.
Az új Overdrive felület (nagyítható)
Ennyit az újításokról, most ismerkedjünk meg magukkal a kártyákkal!
R9 290(X), a mezőny, tesztgép
Radeon R9 290(X) 4GB
Úgy döntöttük egyszerre tárgyaljuk ki a két kártyát, mert bár a specifikációjuk eltér egymástól, a különbségek csak a GPU-ra korlátozódnak, és unalmas lenne ugyanazokat a képeket mutogatnunk egymás alatt. Maguk a kártyák ugyanis úgy néznek ki, mint két tojás és egyelőre ez nem is fog változni, akármelyik gyártó megoldására is nevezünk be, maximum a matrica lesz más. Méretre a kártyák akkorák, mint az nVidia csúcstermékei, és súlyban sem maradnak le az AMD újdonságai, sőt! A referencia hűtőnél nem spóroltak az anyaggal, elég súlyos lett. Jól is néz ki, de az nVidia jobb munkát végzett a dizájnnal, a TITAN hűtője még mindig komolyabb prémium érzetet kelt az emberben a fém hatású műanyagaival.
Az igazi próba persze az, hogy mennyire képes az adott megoldás lehűteni az alatta lévő GPU-t. Nos, ezen a fronton is az nVidia vezet, de valószínűleg ez nem kifejezetten a hűtés miatt van, a Hawaii ugyanis sokkal inkább forrófejű, mint a GK110. Izzadnak is a Radeonok rendesen, főleg a 290X, ami Uber módban (55%-os max. fordulatszám) azért elég hangos tud lenni. Nem egy porszívó, de a konkurenciához képest hangos, ez tény.
Mindkét R9-es egy hat- és egy nyolctűs PCI-E tápcsatlakozót igényel a működéshez, a kimeneteik között pedig a manapság szokásossá vált két DVI, egy DisplayPort, egy HDMI négyest találjuk. Természetesen mindegyik támogatja a legfrissebb szabványokat, sőt, az AMD szerint még olyan dolgokat is, amik szabványosítás alatt vannak (4K-s felbontás, 60Hz-en, egy streammel).
A mai mezőnybe értelemszerűen a legerősebb kártyák kerültek be, és ezen a héten még utoljára szerepeltetjük mindhárom Tahiti variánst is (HD7970, GHz Edition, R9 280X), aztán valószínűleg maradunk a 280X-nél, mert az lesz a legtovább kapható. Ha megnézzük a kínálatot, akkor feltűnhet, hogy csak egyetlen kártya van a mezőnyben, ami 2GB memóriát kapott, a GTX770, minden máson legalább 3GB csücsül. Ez azért lehet érdekes, mert a Battlefield 4 például már ajánlottként 3GB-ot jelöl meg és lehet, hogy a jövőben több játéknál is ez lesz az ajánlott. Egy másik érdekesség, hogy bár az AMD a 290-esek esetében már 512 bites memória-vezérlőt használ, a sávszélesség nem sokat nőtt, mert az órajellel eléggé visszafogottan bántak a mérnökök, az effektíve 5GHz-es érték a legalacsonyabb a mezőnyben, még a két évvel ezelőtti HD7970-en is gyorsabb memóriák voltak. Shadereket nézve a 290X-ben már több van, mint a TITAN-ban, úgyhogy bár az AMD előszeretettel hasonlítja a GTX780-hoz az új csúcskártyáját, minket főleg az érdekel mire képes a konkurencia legerősebb megoldásával szemben. Az 1000 dolláros TITAN már egy ideje birtokolja a legerősebb egymagos kártya címét, de most kihívójára akadhat.
Tesztkonfiguráció
Alaplap: Gigabyte GA-Z77X-UD3H
Processzor: Intel Core i5-3570k@4.5GHz
Memória: 2x4GB Corsair Vengeance DDR3-1866
Grafikus kártyák: ASUS Radeon HD7970 TOP 3GB, ASUS Radeon R9 280X Matrix 3GB, AMD R9 290 4GB, AMD R9 290X 4GB, nVidia GeForce GTX770 2GB, nVidia GeForce GTX780, Gainward GeForce GTX TITAN (a nem referencia kártyákat természetesen referencia órajelen járattuk)
Tápegység: Cooler Master M2 Silent Pro 1000W
Operációs rendszer: Windows 8 64bit minden frissítéssel
Driverek: Catalyst 13.11 béta, GeForce 331.70 béta
Fogyasztás, szintetikus tesztek
Ahogy az várható volt, egyértelműen az új Radeonok kérik a legtöbbet enni. Anno az nVidia kozmetikázta kicsit a TDP értékeit, úgy néz ki most az AMD kényszerül erre, mert papíron itt a legtöbb kártya 250W-os, a képen mégsem ezt látjuk. Alan Wake alatt egyébként a TITAN-os rendszer fogyasztása elég nagy skálán mozog. Induláskor megközelíti az R9 290 350 wattját, majd ahogy eléri a GPU a 80 fokot (kb. fél perc), szép lassan elkezdi levenni az órajelet a driver, míg végül meg nem áll a fogyasztás 300 watt környékén. Az általunk megadott 330W az arany középút, mert nem akartunk olyan értéket megadni, ahol csak szimplán a legalacsonyabb órajelen ketyeg a kártya.
Szintetikus tesztek
Úgy látszik új 3DMark bajnokokat avathatunk, a 290X legyőzte a TITAN-t, és a „sima” 290-es is szorosan ott van mögötte. Heaven és Valley alatt persze visszakerül a TITAN az élre, az a két benchmark nagyon szereti az nVidia kártyáit.
Játéktesztek 1/2
A mostani eredményeken is látszik, hogy mennyire számít, hogy milyen motor fut egy adott játék alatt. Unreal Engine dübörög a Bioshock Infinite-ben és a Batman-ben is, ez pl. nagyon fekszik a GeForce-oknak. A legtöbb esetben persze jóval kiegyenlítettebb a helyzet, és van ellenpélda is, a Battlefield 4 személyében. A DICE új játékában két helyen is mértünk a különböző terhelések miatt, és míg a második pályán jól tartják magukat a GeForce-ok, addig a negyedik elején lévő beszélgetős részek alatt, ahol sok a közeli kép a karakterekről, iszonyatosan visszaesnek, az R9 290X közel 10%-ot ver a TITAN-ra.
Játéktesztek 2/2
Míg az előző oldal nagy része a zöldeknek kedvezett, addig ezen a lapon már jóval többször láthatjuk a piros színt az első sorban. Úgy néz ki a sima 290-es is elég lenne a GTX780 ellen, míg a TITAN ellenfele inkább a 290X. Nézzük meg tényleg így van-e.
Verdikt
Tizennégy játék tesztjéből az jött ki végeredménynek, hogy az R9 290X a TITAN-nal van egy szinten, és nem a GTX780-nal, annak a 290-es az igazi ellenfele. A két új kártya között egyébként elég kicsi a különbség, ami annak köszönhető, hogy a 290X jóval többször vette le az órajelét a maximumról, mint a sima 290-es. Egy hűvösebb szobában, vagy egy erősebb hűtéssel lehet, hogy más lenne a helyzet, de a referencia kártyákkal nekünk ezek az értékek jöttek ki. TITAN verő kártyát tehát nem avathatunk, ám az is tény, hogy most már nem áll egyedül a dobogó legfelső fokán a GK110-es GPU-t használó prémium VGA. A teljesítménye mellett egyébként, amik igazán érdekessé teszi a 290X-et, azok az extrái a konkurenciához képest (Mantle API, TrueAudio, DirectX 11.2), és az ára, az ugyanis majdnem fele a TITAN-nak. Ha éppen kapható a 290X, akkor az olcsóbb példányok 150-160 ezer forint környékén mozognak, nemrég ennyiért még GTX780-ast sem kaphattunk.
Csak azért nemrég, mert az új kártyák kijövetele után az nVidia árkorrekcióra kényszerült. Hogy ha megnézzük a mostani kínálatot, már 140 ezer forint alatt is találhatunk 780-ast, az R9 290 viszont még ennél is alacsonyabb árról indulhat. Pontos összeget ebben a pillanatban még nem tudunk mondani, de a legolcsóbb példányokat 120 ezer forint környékére várjuk.
Az AMD új kártyái tehát a vásárlók legnagyobb örömére elindítottak egy árháborút, és befészkelték magukat a trónra a TITAN mellé. Utóbbit persze az nVidia sem hagyhatta annyiban, bejelentették, hogy érkezik a GTX780 Titanium, ami majd helyreteszi itt a dolgokat, kíváncsian várjuk. De addigis a technológiai újítások és az árverseny elindítása miatt kapnak tőlünk a 290-esek egy ajánlott plecsnit, úgyis rég ítéltünk oda ilyesmit egy grafikus vezérlőnek. Jövő héten pedig azt is megnézzük mire képesek a csúcskártyák magasabb felbontáso(ko)n. Mondjuk a négyszeresén a most használt 1920*1080-nak…
AMD Radeon R9 290(X)
A tesztben szereplő kártyákat az AMD-től, az nVidiától, a Mercury Impex Zrt.-től és az ASUS magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön. Ezúton is köszönet értük!
