Pure Football - Színtiszta foci

Amikor idén januárban leleplezték a UbiSoft focis játékát, azt hittük, hogy új riválisa lesz a FIFA és PES sorozatoknak. Hát nagyot tévedtünk!

Pure Football - Színtiszta foci

I. oldal

Amikor idén januárban leleplezték az UbiSoft focis játékát, azt hittük, hogy új riválisa lesz a FIFA és PES sorozatoknak. Hát nagyot tévedtünk! A Pure Football márciusi bemutatóján kikerekedtek a szemek, a Prince of Persia és Tom Clancy sorozatokat is pátyolgató francia kiadó ugyanis a sokkal szabadabb stílust képviselő FIFA Street felé vette az irányt, a hangsúly pedig az önfeledt szórakozásra, és a hivatalos kereteknek hátat fordító, színtiszta focira került. Itt a játék szeretetéért lépünk pályára, nincsen les, sárga lap, vagy kiállítás, sőt még fel is lökhetjük egymást, elvégre a futball egy férfias sport, kár lenne elrontani mindenféle puhány szabállyal. Csak labda számít, semmi más, ezt a szellemiséget követve pedig nem is több ezer drukkert befogadó, milliárdos stadionokban folynak a meccsek, hanem játszóterek, vidámparkok, és belvárosi parkok focipályáin, a kétszer tizenegy játékos helyett pedig csapatonként csak öt ember képviseli az országát.

Kispályás foci ez, de közel sem kispályás focistákkal. A játékban igazi szupersztárok rúgják a bőrt, nem kevesebb, mint 270 játékos száll be a grund királya címért folytatott háborúba, maguk a csapatok pedig az igazi nemzeti válogatottakból kerültek ki. A lista Anglia, Argentína, Belgium, Brazília, Côte d'Ivoire, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Kamerun, Németország, Olaszország, Portugália, Skócia, Spanyolország és Törökország legjobb embereiből áll, de az alapokon kívül elérhető még két legendás csapat is, az 1994-es amerikai, és az 1990-es német álomötös. A lista már így is szép kövér, de mindezeken felül van még egy örökifjú világválogatott is, olyan nevekkel a soraiban, mint Pelé, Bergkamp, Best, Cantona, Lineker, Litmanen és Schmeichel, akik aztán tényleg tudják, milyen is az igazi, profi labdarúgás.

A Pure Football egy oktató  móddal kezd, melyben megismerhetjük a hobbisport szabályait, illetve megtehetjük első lépéseinket a gyepen. A játék legnagyobb érdekessége, hogy a konkurenciától eltérően itt hosszában láthatjuk a pályát, alul van a mi kapunk, felül meg az ellenségé, valahogy úgy, mint a nagy FIFA töltőképernyőjén, annyi különbséggel, hogy itt egy kicsit távolabb áll a kamera. A tutorial megtanít minket minden alap dologra, elmagyarázza a passzolást, megmutatja, hogyan lehet kapura lőni a labdát, illetve bemutatja nekünk a pure-o-metert, mely a rúgás erősségét méri. Nem szabad túl gyengének, vagy nagyon keménynek lennünk, ha pedig sikerült pont ideális lendülettel eltalálni a labdát, akkor egy lassított, szuper közeli felvételen figyelhetjük, ahogyan megszerezzük csapatunknak az értékes pontot. A játék elsőre nagyon hangulatosnak tűnik, megvan benne minden, amit egy grundfocitól elvárunk, nem rugaszkodik el annyira a valóságtól, mint a Street, de nem is olyan komoly, mint egy nagy cím. A jó játékélmény azonban csak kezdeti illúzió, a Pure Football belülről rohad, minderre pedig néhány perc múlva rá is jövünk. Ám mielőtt elkezdenénk a masszív panaszkodást, lássuk, hogy mit is kínál nekünk a játék.

II. oldal

A quick play menüben tolhatunk gyorsmeccset, két véletlenszerűen sorsolt csapattal, míg az exhibition a hagyományos játékok otthona. Ki kell választanunk a pályát, a válogatottat, azt hogy támadó, kiegyensúlyozott, vagy védekező legyen-e a stratégiánk, majd indulhat is a foci. A két alap játékmódon kívül természetesen van bajnokság is, a campaign menüre nyomva egyéni csapattal, és saját kapitánnyal szállhatunk harcba. A karrier egy 28 napos pályafutást mutat be, egy napon több meccset is le kell tolnunk, a hét végeztével egy-egy challenge vár ránk, maguk a kihívások között pedig vannak időre menő meccsek, pontszerző összecsapások, kieséses fordulók, és olyanok is, amiben az nyer, aki először lő gólt. A cél természetesen nem más, mint megmászni a virtuális ranglistát, és a világ legjobb csapatává válni. Itt azért nem áll meg az élet van multiplayer mód, és egy menedzser felület is, ahol a játékosokat és a csapatokat tudjuk szerkeszteni. Csinálhatunk saját focistát, adhatunk neki nevet, szerkeszthetjük a tulajdonságait, szabadon formázhatjuk a testét és az arcát, míg csapatnál létrehozhatunk újakat is.

A Pure Footballban három, öt, hét és tízperces meccseket játszhatunk, a helyszínek pedig minden korábbinál egzotikusabbak. Van milánói gyártelep, londoni folyópart, liverpooli üvegház, madridi romstadion, barcelonai vidámpark, marseille-i kikötő, amszterdami kanális, és müncheni hegyi városka is, a különböző pályák pedig bár mind eltérő hangulattal rendelkeznek, annyi azért közös mindegyikben, hogy sehol sem a közönségért kell játszanunk. Csak mi vagyunk, és a labda, ebben a szellemiségben pedig bármit megcsinálhatunk, a játék meg éppen a durva szerelések és fellökések miatt lesz izgalmas, bár azt nagyon nehéz lenne eltitkolni, hogy mindez bizony közel sem elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a játék előtt ülve.

Az irányítás bár ismerős lehet a régi focistáknak, sajnos közel sem tökéletes. A kiosztás még rendben is lenne, a bal karral terelgethetjük az éppen kiválasztott játékost, a jobb analóggal lehet trükközni, az A a sima passz, az X a magas átadás, az Y a szöktetés, a B pedig a rárúgás, míg az ellenféltől LT-vel és X-szel szedhetjük el a labdát. A gondok ott kezdődnek, amikor a játékos nem azt csinálja, amit kérünk tőle, nem lehet velük gyors, éles mozdulatokat csinálni, sprintnél rendszerint azonnal elveszik tőlünk a labdát, ha szerelni akarunk, akkor a focistánk elfut a másik mellett, vagy többször megkerüli őt, így pedig nagyon meg kell szenvedni ahhoz, hogy előrejussunk. Nem szabad azonban feladni, a kezelés tökéletlenségei megszokhatóak az első fél tucat meccs után, a béna lövések, és a nem jó irányba való passzok viszont derékba törik az élményt.

III. oldal

Látványban vegyes képet mutat a játék, a pálya széleit jópofa fényjáték választja el a túlvilágtól, a kép szép éles és kontrasztos, a helyszín jól megvilágított, illetve a grafikával sincs semmi baj, még a fűszálak is látszanak a közeli felvételek alatt. A karakterdesignnal viszont nagyon nem vagyunk kibékülve, a focisták csak karikatúrái önmaguknak, a fejük szögletes és béna, a testük pedig elnyújtott, nem is hasonlítanak az igazi emberekre. A készítők ebben is a már oly sokszor emlegetett FIFA Streetet akarták majmolni, de itt valahogy nem áll jól a játékosoknak ez a külső, és akkor még nem beszéltünk a béna effektekről. Sprintnél például teljesen elhomályosodik a kép, azt se tudjuk hirtelen, hogy merre indul meg az emberünk, a túlcsicsázott speciális látványelemek pedig csak elterelik a figyelmünket a labdáról. Ennyi hiba mellett nem tudjuk rendesen átadni magunkat a játéknak, nem érezzük a kihívást, csak a szívatás megy, de az teljes sebességgel.

A hangzás terén sem tudunk sok jót mondani. A menüben ugyanaz a pár másodperces dallam ismétlődik folyamatosan, a meccsek alatt meg semmi sincs, csak a rúgások és az ütközések hangjait hallani, na meg a játékosok béna beszólásait, amikor egymást heccelik, vagy éppen dicsérik. Semmi izgalom nincs így, akár be is tehetünk a háttérbe valami MP3-at, nem fog zavarni, hogy elnyomja a TV hangját, de hallgathatunk gazdasági híreket, vagy kibeszélő műsort is, oly mindegy az egész.

A játékélményt nem csak a béna irányítás, és a nekünk engedelmeskedni nem akaró  játékosok rontják le, de az is, hogy nem látunk semmi izgalmasat a pályán. Az újdonság varázsa hamar elillan, a meccsek egy idő után ugyanolyannak hatnak, nincs bennük semmi változatosság, csak rúgjuk a bőrt, és ennyi az egész. A játékmenet túlságosan kapkodós, nehéz felvenni a ritmusát, és nincs meg benne a FIFA Street látványos, trükközésekkel teli meccseinek a hangulata sem. A helyzet sokszor kaotikus, a kamera szögletesen mozog, a hatalmas felső eredményjelző eltakarja a pálya negyedét, a mesterséges intelligencia pedig a kelleténél sokkal agresszívebb. Valljuk be, ha az embernek folyton szentségelnie kell, akkor azt a játékot nem fogja egyhamar a szívébe zárni, és a Pure Footballnál most ez a helyzet, szívás vele az élet, nem is kicsit.

IV. oldal

A szavatosság a játék minőségéhez képest viszonylag magas, de ezt is csak a jópofa és változatos karrier módnak köszönhetjük. Nincs ránk erőszakolva, hogy milyen legyen a következő meccs, egy helyszínen négyféle játékmód közül is választhatunk, attól függően, hogy mire van éppen időnk, vagy mennyire gyorsan akarjuk letudni a fordulót. A meccsek teljesítése pure pontokat ér, de a pályán végzett teljesítményünket is jutalmazza a játék, és minél többet szedünk ezekből össze, annál nagyobb sztárok lehetünk a toplistán. De a UPlay is nagyon jópofa, a Ubisoft ebbe a játékába is beépítette a saját kis mindent átfogó rendszerét, lehet Unitokat nyerni, elérhetővé tehetünk klassz tárgyakat és felszereléseket, illetve van Assassin’s Creedes, Ubis, és Raving Rabbits-es mez is. Ezek az apró csecsebecsék mind nagyon jópofák, bár nem lett volna rossz húzás egy Prince, Rayman, Sam Fisher és egyéb karakterekből álló csapat sem, de ezt sajnos most kihagyták a készítők.

Nem lett jó játék a Pure Football, nem éri meg azt a pénzt, amit elkérnek érte. Mostanában jóformán mindent megveszünk, ami csak egy kicsit is kapcsolódik a foci VB-hez, itt azonban nem árt előre gondolkozni, és megnézni néhány gameplay videót a YouTube-on, vagy csak elolvasni a cikkünket. Az Ubisoft megetetett minket egy lebutított FIFA Streettel, és bár nem kizárt, hogy sokaknak ez a stílus jön majd be, attól azért nem kell tartani, hogy ebből is évente megjelenő sorozat lesz. Bár a fene se tudja.

[bold]Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360[/bold]

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward