Amikor az ember felmegy a netre vagy belép egy boltba, hogy egy céleszközt vegyen magának, számtalan ráhatás éri azzal kapcsolatban, hogy melyiket válassza a sok közül. Először ott van a korábbi tapasztalata az adott márkával kapcsolatban: bevált, elromlott, cserben hagyott? Vagy eleve annyira rossz élmény volt a termék használata, hogy soha többé nem akarjuk a cég logóját se látni?

A másik dolog a marketing. A marketing egyik fegyvere, hogy álmot ültet el az emberek fejében. Ha te ezt most megveszed, valóra válik az álmod és boldog leszel. Ezek a reklámok a mindennapjaink során körbevesznek minket, és így vagy úgy befolyásolnak minket. Például a szépen agyonmatricázott termékek, esetleg animált színes honlapok olyan mágikus szavakat használnak, ami miatt kedvet kapsz a vásárláshoz. Lehet van mögöttes tartalma ezeknek, de nem minden esetben azt nyújtják, mint amit a mézes körítés sugallani kíván.

Egy harmadik tényező pedig az, hogy kinek meddig ér a takarója. Lehet valami akármilyen szuper és tökéletes, ha nincs rá anyagi keret, akkor tényleg csak álom marad egy eszköz megszerzése. Mai tesztünk alanya számomra pont egy ilyen álmot képvisel, a közel tökéletes kijelzőt.

Az LG UltraFine Display OLED Pro, avagy a hangzatos nevű 32EP950 úgy érkezett meg hozzám, hogy el sem akartam vállalni a tesztelését. Ha valami történne vele és arra kerülne a sor, hogy a kárt ki kéne fizetnem, én csődbe mennék. Az egész szobámban bútorokkal, kütyükkel, de még az aranyáron lévő videokártyámmal együtt sincs szerintem annyi érték, mint ami fedezni tudná ennek a monitornak az árát. Mindenesetre megnyugtattak, hogy nem lesz baj, így végül lehetőségem nyílt arra, hogy megnézzem, mit tud egy olyan készülék, ami annyiba kerül, mint egy használt 2007-es Mercedes-Benz.

Az LG egy hatalmas és hosszú dobozban érkezett meg. Ha valaki csak ezt látja, azt hiheti, hogy egy TV készülék van benne. A 31,5 col TV helyettesítésére nem alkalmas, ám íróasztalra téve rendesen betölti az ember látóterét, így, ha van az embernek helye kicsit távolabb tenni magától, akkor tegye meg, mert sok fejforgatással jár a sarkainak a belátása.

Ha kibontottuk, akkor először a kiegészítőket tartalmazó dobozzal találkozunk. Ebben pedig van minden, ami eszünkbe juthat. DisplayPort kábel, HDMI kábel, USB-C és USB DP kábel, jack toldó, illetve csavarok az állvány összeillesztéséhez.

Az állvány nem foglal sok helyet, könnyedén állítható a magassága és dönteni, illetve forgatni is lehet. Több ilyesmi állvánnyal találkoztam már, mindig pozitív élmény volt az összeszerelésükkor és a használatukkor, még ha nem is olyan nagy varázslat, amit nyújtanak. A VESA szabványnak hála a monitor a falra vagy más állványra is könnyedén felszerelhető.

A kijelzőt a dobozból kiemelve rájövünk, hogy nem is olyan nehéz. Talppal együtt alig 5 kilogrammos a cucc, tehát a gyengébb fizikumúak is könnyedén megbirkóznak vele. Ez gondolom nem elhanyagolható szempont, mert ha egy törékeny illető eldőlne vele, ugyanazzal a lendülettel már mehetne is egy gyorshitelt felvenni.

A két DisplayPort és az egy darab HDMI nem túl sok, én el tudok képzelni olyan szituációt, hogy kicsit többre lenne szükség valamelyikből. Mindenesetre ezzel kell beérnünk, ha számítógépet vagy netalán konzolt kötnénk rá. Ezen kívül viszont kapunk még PC-hez vagy laptophoz köthető mindenes USB-C csatlakozót, ami képes ellátni három darab USB 3.0 és USB Downstream Portot, megjeleníteni a képet és még tölteni is a laptopot.

A jack audio kimenet abban segít, ha a HDMI vagy a DisplayPort hangját akarnánk hallani, akkor erre is legyen lehetőségünk, hangszórókkal ugyanis nem rendelkezik. Egyáltalán nem rossz kialakítás, de talán egy HDMI ARC is elférhetett volna rajta, hogy többcsatornás külső hangeszközökhöz még könnyebben lehessen kötni. Minden be- és kimenet a monitor hátulján található, nincs könnyen elérhető helyen semmi.

Az irányítás egyetlen egy joystick-en keresztül működik a monitor alján középen, ezzel pedig állíthatjuk a hangerőt, válthatunk a portok között, cserélhetjük a színszabványokat (HDR, sRGB, AdobeRGB stb.) és természetesen finomhangolhatjuk az élményt. Akárhogy is nézzük, annyira nem extra, viszont mindent tud, amit kell.

Mit tud egy használt autó áráért?

Először is nem lehet vele bejárni a várost, cserébe nem is fogyaszt annyit, mint egy autó. A monitor az új EU-s energiabesorolási rendszerben az E osztályzatú hatékonyságot érte el a 27 kWh/1000h működés mellett, ami összehasonlítva a legtöbb kijelzővel zseniális fogyasztásnak számít ilyen felbontásnál. A legtöbb kijelző az új rendszerben F és G osztályzatot kap, szóval kerüljön bármennyibe is a termék, nem számít, hiszen pár évtized alatt behozhatja a készülék a másfél milliós árát.

A remek fogyasztás természetesen az OLED panelnek köszönhető. Hiába van beépítve 24 883 200 darab tökéletes minőségű LED, nem fog feltűnni a villanyszámlán.

Egy ilyen drága eszköznél nagy problémát jelenthetne az, ha beégne a kép azért, mert sokáig ugyanaz a dolog látszódik a monitoron, például a lenti start menü vagy egy szerkesztő program ikonjai. Nos, raktak a készülékbe egy olyan funkciót, aminek az a neve, hogy Screen Shift, ez pedig olyan célokat szolgál, hogy a kijelző képét észrevehetetlen módon és lassan, de tologatja jobbra, balra, fel és le. Ezzel a megoldással meg lehet akadályozni, hogy örökre beleégjenek a dolgok a kijelzőbe, vagyis hosszú évekig lehet majd vele dolgozni.

Elméletileg ez egy matt monitor és van is rajta fénycsillanás-szűrő réteg. De az az igazság, ha a külső fények erősebbek, én viszontlátom benne magam. Magyarul nem csak a lámpa fénye látszódik a kijelzőn, de természetes fény mellett minden kontrasztosabb dolog. Ez a tükröződés nem alkalmas sminkelésre, de meglepő például a másodlagos monitoromhoz képest ez a fajta fényvisszaverődés.

A mobilom OLED kijelzős, így nem idegen számomra a technológia, de még mindig meg szokott lepni az, hogy mennyire el tud sötétedni a kijelző és mennyire más az ilyen nagy kontraszt. Ám ilyen nagy monitoron és ilyen felbontás mellett azért egészen más minden, teljesen új szintre emeli a feketébbnél is fekete a dolgokat.

Sajnos az a helyzet, hogy annyira nagy kontrasztra képes az LG, hogy a többi monitorom rendre ki kellett kapcsolnom, hogy ne zavarjanak a fényükkel. Általában, ha nézek egy sorozatot, akkor a sima IPS kijelzős monitorom mindig elég világos marad a sötét jeleneteknél is, hogy ne zavarjon a többi kijelző fénye. Itt viszont a másik két monitorom kikapcsoló gombjaikért kellett nyúlnom - egyszerűen minden apró kis fényforrás belerondít a film- vagy játékélménybe.

Egyetlen egyszer volt egy igencsak apró problémám, de az sem biztos, hogy a monitor okozta. A Windows 11 monitor-kezeléséről hamar köztudott lett, hogy szégyenteljes katasztrófa, rengeteg panasz érkezik erre a felhasználók részéről, így lehet itt van a bibi. Viszont pont emiatt nem tudom megállapítani, ha valami nem úgy működik, ahogy kéne, akkor az a monitor vagy a Windows hibája-e.

Volt ugyanis egy olyan eset, amikor a monitor nem kapcsolt be. Az történt, hogy amikor bekapcsoltam a gépet és nem jelentkeztem be két percig, a számítógép bement készenléti üzemmódba és ugye elfeketedett a kép. Amikor viszont a billentyűzethez értem, a másodlagos monitorom életre kelt, az LG viszont egészen addig nem kelt fel, amíg nem nyomtam meg a menü gombját. Tényleg nem tudom megítélni, hol megy ilyenkor félre az ébresztés, de mondom, nem lepődnék meg, ha a Windows 11 lenne a ludas.

A színhűség mindenek felett

A színhelyes monitorok mindig nagyon drágák, hiszen ezekkel az eszközökkel lehet azt biztosítani, hogy a kamerák által felvett jeleneteket utómunkával tényleg olyan színben lássuk, ahogy azt kamera rögzítette. Ha nem színhelyes monitoron kezdenénk el szerkeszteni például egy hollywoodi filmet, akkor a világ mozijaiban katasztrofális élmény várna a nézőkre. A kép például könnyedén túlszaturált lehetne, ami sárga az narancsnak látszódna, esetleg itt-ott kiégne Daniel Craig feje a napfényes tengerparton. Ez egyértelműen nem megengedhető egy profi produkciónál.

Természetesen ennél olcsóbban is kapni ilyen monitort, csak az nem lesz OLED és a 4K felbontást sem biztos, hogy tudja támogatni. Természetesen körbekutattam a neten, hogy mit gondol a szakma a monitor áráról és szerintük abszolút versenyképes kijelző a kisebb stúdióknak vagy alkotóknak, ez pedig remek hír.

Mivel rengeteg színszabvány van a piacon, ha ezek között szeretnénk váltani, ez sem jelenthet problémát. A monitor OSD menüjében ugyanis könnyen navigálhatunk és válthatunk a különböző szabványok között. BT.2100 PQ, sRGB, AdobeRGB, P3-D65PQ és még sorolhatnám, ráadásul kézzel is és hardveresen is könnyedén kalibrálhatunk. A VESA által elfogadott színhű kijelző tehát széles körben használható és remek lehetőséget nyújt a színekkel dolgozó szakembereknek.

A színhűség viszont kompromisszumokkal is jár

Tudásban szerintem annyira nincs ellátva extrákkal a 32EP950. Mármint nem okoseszköz, nincs beépítve kamera, nincs AI upscale, okos asszisztens, nincs rajta kiscsillió ilyen és olyan fölösleges beállítás. Egyszerűen csak színhűen és 4K felbontással teszi a dolgát.

Gyenge pontnak nevezni természetesen igazságtalan, hiszen a 60Hz szerintem a legtöbb professzionális környezetben elég kell, hogy legyen. Egy grafikus egy 60Hz-es monitoron szó nélkül tud munkálkodni. Egy filmes a 60Hz-es monitoron simán tud dolgozni, hiszen a filmek 99%-a vagy 24 vagy 60 FPS között kerül felvételre és levetítésre. A 60Hz elég a fotósnak is, hiszen a lefényképezett kiscica már megállt az időben, nem mocorog tovább. Szóval őszintén, ez a 60Hz a professzionális dolgokra, amikre ezt az eszközt megálmodták, tökéletesen elegendő.

Ha a játékokat nézzük, akkor persze, lehetne már elvárás a magasabb képfrissítés. Az újgenerációs konzolok és a modern számítógépes játékok már el tudnák viselni a magasabb képfrissítést is. De attól, hogy játszani lehet rajta, még nem arra lett kitalálva. Ez pedig akkor is így van, ha amúgy elképesztően remek érzés rajta játszani.

Számtalan játékot próbáltam és futtattam. Az Xbox Series S és a Windows 11 is rendelkezik auto HDR funkcióval, szóval vagy natívan, vagy rásegítéssel, de élvezhettem a részletes kontrasztot, a fekete nyújtotta feketetét és a nem remek, hanem tökéletes színvilágot.

Mielőtt folytatnám, meg kell viszont jegyeznem, hogy ilyen fontos színhelyesség mellett, ebben a felbontásban és méretben, ilyen válaszidővel (legjobb tudásom és keresési eredményeim alapján) még nem is létezik 60Hz-nél jobb teljesítményű OLED monitor, de a neten talált források szerint már dolgoznak rajta. Egyszerűen túl nehéz ezt a technológiát a gyakorlatban tömegesen előállítani, mert túl nagy a gyártás során a pixelhibák lehetősége, a sok állókép miatt (ami PC-n érheti a kijelzőt) pedig a kép beégésével használhatatlanná válhat a kijelző. Ez a technológia nem véletlenül maradt tehát eddig a televíziók vagy mobilok kiváltsága.

Visszatérve a játékra: a szürkéből szürkébe 1ms-os válaszidőt ígér a készülék és bizony valóban tudhatja ezt az eszközt, nem hagy szellemképet. 60Hz ide vagy oda, lényegében nincs idegesítő mosódás, simán lehet vele játszani, nem ég ki pár pillanatra a pixel. Ez nagyon fontos, mert több olyan monitort is teszteltem, amire megesküdtek, hogy gamingre tökéletesen használható, erre olyan szellemképet hagyott, hogy kis túlzással persze, de az új játék közben még az előző meccs kísértett.

A Scarlet Nexus egy igazán dinamikus játék, nagyon szaturált színekkel. Csodálatos volt Xbox Series S-en és PC-n egyaránt, a mozgalmas jelenetek teljesen átláthatóak maradtak. A Tetris Effect teljesen behúz a zseniális környezetével, a Halo Infinity-ben pedig minden tökéletes; olyan részleteket vettem észre, amiket soha korábban nem gondoltam volna, hogy ott vannak. Tényleg csodálatos minden, a filmek, a játékok, a fotók, a betűk, a kontraszt. Egyetlen egy dolog van, az a 60Hz, ami, mint mondtam, érthető módon a technológia jelenlegi határa.

Lényeg a lényeg, jól működik rajta a játék, minden fergetegesen néz ki rajta, de ilyet venni csak szórakozásból, szerintem a bekeretezett túlzás lenne. A helyzet az, hogy sok HDR-es gamer monitor hasonló élményt azért tud nyújtani, harmada vagy negyede áron, nagyobb képfrissítés mellett.

Ne rontsd el a videóid és fotóid egy rossz monitor miatt

Rendben, de milyen rajta dolgozni? Nem kell megkérdezni, álom. Persze alapjáraton a nagy kijelző és felbontás sok szerkesztőprogramnak elegendő, tehát itt azért nem lehet azt mondani, hogy azért, mert elfér rajta a videovágó szoftver számtalan rétegje, az a LG sajátossága lenne. Ezt természetesen más monitoron is átélhetjük.

Ám a színek! Te, atya ég! Pár hónapja készül a kis anime filmecském, de még soha nem láttam ennyire szépnek azt, amit összehoztunk. Minden annyira jól áll neki, örülök, hogy ezen a kijelzőn leellenőrizhettem a színeket, így látom, hogy nem lesz gond a szaturációval máshol sem.

Nem vagyok egy nagy fotómanipulátor, de ha két monitor között váltogatok és ide oda taszajtgatom a képeket, akkor te jóságos bitkovács, mintha két egymástól teljesen külön színezett fotó lenne. Pedig egyáltalán nem. A kis olcsó Asus kijelzőmön teljesen hidegnek tűnik ugyanaz a fotó, ami az LG 32EP950-en teljesen normális színhőmérsékletű. Az elsődlegesnek használt Dell monitoromnak is szép színei vannak, de ha ugyanígy tologatom a képeket, nem veszek észre ekkora és ilyen számottevő különbséget.

Ha egy ilyen szutyok monitoron, mint amit én is használok másodlagosnak (Asus VC239) dolgozik bárki is, akkor most azonnal álljon fel és gondolja át az életét, majd vegyen egy, ha nem is 100% színhű, de normális kijelzőt elsődleges monitornak, mert azon dolgozni bármilyen nem Word dokumentumon, egyszerű bűncselekmény.

Egyszer viszont minden jó véget ér. Régóta keresem a számomra tökéletes monitort, hiszen egy ideje gondolkodom a cserén. Most végre megtaláltam azt a kijelzőt, ami minden ezzel kapcsolatos vágyam kielégíti. Csodálatos képe van, tökéletesen használható munkára, filmre és játékra is perfekt. Ám hiába minden szép és jó, ez nem az a cucc, amit megengedhetek magamnak, szóval kegyetlen és szomorú búcsúval ér véget a kapcsolatom az LG 32EP950-essel. Jó volt amíg tartott, de elérkezett az idő, hogy különváljanak az útjaink. Viszlát drága barátom, és bár nem lottózom, de remélem egyszer nyerek majd rajta és viszontlátjuk egymást.

Addig is a legjobbakat kívánom neked és azt, hogy idővel hozd el a technológiádat olcsóbb árkategóriába is kérlek.