I. oldal

Létezik egy amerikai autókölcsönző cég, ami történetesen a második legnagyobb az ottani piacon. Azonban manapság azt tanítja az élet, hogy másodiknak lenni már nem elég: mindenben a legjobbnak kell lennünk, a legjobbat kell nyújtanunk, mert ha nem ezt tesszük, akkor eltaposnak minket, és nem lesz esélyünk. Ez pedig az üzleti életben van így a leginkább. Általában aki először érkezik egy piacra, aki először kapja el a megfelelő lehetőségeket, aki a legnagyobb, az szinte minden esetben előnyre tesz szert. Lehet azonban még egy második helyből is előnyt kovácsolni, az árnyékban kullogó ugyanis jobban apellálhat az emberek szimpátiájára, mint az, aki folyamatosan a győzelmeire veri a mellét. Ezt használja ki ez a bizonyos autókölcsönző cég is (az Avis), és ezt jeleníti meg szlogenjében, melynek lényege, hogy ugyan ők csak a másodikak, de éppen ezért jóval keményebben is próbálkoznak.

Valahogy ugyanez a helyzet a Pro Evolution Soccer esetében is. Szegény Konami nem tud annyi pénzt beletenni a játékba, mint a hatalmas konkurens Electronic Arts, éppen ezért a PES néhány éve már kénytelen beérni a szimpatikus második helyezett pozíciójával. A PES nem tud megszerezni annyi licencet, mint a FIFA, nem tud lépést tartani az online játékmódok fejlődésével, de még a grafikai fejlődéssel sem. Mindezt annak ellenére, hogy megvolt a lehetősége elsőnek lenni: a PlayStation 2 idejében, amikor a FIFA éppen mélyponton volt, a legtöbben egyértelműen a PES-t tartották jobbnak. Ebben segített az is, hogy a Konami gyermeke mindig a saját útját járta. Nem próbált meg túlzottan szimulátoros lenni, nem próbált meg feleslegesen komolykodni, csak nyújtott egy rendkívül élvezetes és látványos fociélményt. Ennek a fociélménynek ugyan az esetek többségében nem volt túl sok köze a valósághoz, de a kellő hangulatot visszaadta, a haverokkal a tévé előtt töltött esték pedig csak úgy repültek.

Aztán elkezdődött a jelenlegi generáció, és mintha elvágták volna. A Pro Evolution Soccer rettenetesen debütált Xbox 360-on és PlayStation 3-on, az Electronic Arts pedig összeszedte magát, és évről-évre komoly fejlesztéseket rakott a FIFA-ba. Ennek köszönhetően a FIFA vált a focis játékok alapvetésévé, a PES pedig örök másodikként annyit tudott tenni, hogy keményebben próbálkozik – néha már kétségbeesetten. Ha pedig valaki kétségbeesetten próbálkozik, abból nagyon rossz és nagyon jó dolgok is kisülhetnek, és körülbelül az eddig elkészült játékok is pontosan ezt tükrözték: volt olyan év, amikor a Konami fejlesztése elég közel tudott kerülni a FIFA-hoz, de volt olyan év, amikor annyira mellélőtték a japánok, hogy rossz volt nézni. Most pedig 2014-et írunk, az EA Sports már a következő generációs konzolokra készül az Ignite Engine-nel, a PES pedig kizárólag a jelenlegi gépekre jelenik meg.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy a játék ne kaphatna új motort, ugyanis pontosan ez történt. Hogy ez kétségbeesett lépés volt-e, azt nem tudnám megmondani, mindenesetre a PES 2014 megkapta azt a FOX Engine-t, ami jövőre a Metal Gear Solid 5-öt fogja meghajtani, így a kombináció legalábbis elég furcsának tűnik. Úgy néz ki azonban, hogy a FOX Engine-t a Konami számos más játékban is fogja használni, és ahogy a Frostbite az Electronic Artsnál, úgy a japán kiadónál ez lesz az a multiplatform, könnyen skálázható játékmotor, mely megkönnyíti majd a különböző platformokra történő fejlesztést. Az új motorra váltás azonban komoly problémákat okozott a láthatóan nem túl nagy költségvetésből működő stábnak, ugyanis a játék sajnos félkésznek tűnik – a kétségbeesett lépés tehát nem sült el egyértelműen jól.

II. oldal

Először is, a játék szaggat. Szerencsére menet közben, a szokásos kamerából nézve nem túl sűrűn, de esetenként még ilyenkor is meg-megakad. Viszont az átvezető jeleneteknél, ünneplésnél, a felvezetésnél és a visszajátszásoknál a másodpercenkénti képkockák száma olyan rettenetesen meg tud csappanni, hogy arra nincs más magyarázat, mint hogy a fejlesztést egyszerűen be kellett fejezni, és ki kellett adni a játékot, mielőtt optimalizálták volna. Mivel a PES 2014 "mindössze" három platformra jelenik meg, így az ilyen jellegű technikai bakikra abszolút nincs mentség. Szintén az időhiányra vezethető vissza, hogy nincsenek időjárási effektusok, így búcsút inthetünk az esőben labdarúgásnak, és nincs éjszaka sem. Ami viszont megmaradt, az a sima, letisztult és kifejezetten szép grafika, ami nem csak, hogy jelentősen jobb a 2013-asnál, de gyakorlatilag ott lohol a jelenlegi generációs FIFA 14 nyomában.

Az új motorral számos olyan dolog is érkezik, ami viszont a játékmenetet fogja jelentősen befolyásolni. Az egyik ilyen időszerű fejlesztés, hogy a labda ezúttal már teljesen külön entitást képez, a maga saját kis fizikájával, és többé nem ragad az embereinkhez. Persze egy focis játék semmit nem érne hangzatos rövidítések nélkül, így az új labdafizika mellé társul a M.A.S.S., vagyis a Motion Animation Stability System, ami szintén a fizikára van kihatással, csak éppen a játékosok között. Ez lehetővé teszi, hogy a futballisták a korábbinál realisztikusabban reagáljanak egymásra, és megfelelő test-test elleni küzdelem alakulhasson ki, apró lökdösődésekkel, taszigálásokkal és a labda eltakarásával, védelmével. A labda és a játékosok fizikájának ilyen szintű fejlődése pedig egészen újfajta játékelemek megjelenésének ad helyt, amik közelebb vitték a PES-t a valósághoz, és persze ezzel együtt a konkurens FIFA-hoz is, utóbbiban ugyanis ezek már egy ideje többé-kevésbé működnek.

Ebben a részben üdvözölhetjük a First Touch rendszert is, ami az EA Sports játékához hasonlóan a labdalevételt alakítja át némileg, és szintén kihasználja a bőrbogyó új fizikai modelljét. Levételkor a labda már nem fog rögtön a játékosok lábához tapadni, hanem a fizika törvényeinek megfelelően viselkedik, éppen ezért sokszor nehezebb lesz megszelídíteni a passzokat, viszont átvétel után számos lehetőségünk lesz. Megindulhatunk, bevethetünk néhány testcselt, vagy éppen a labdát levédve a jobb vállgombbal rátehetjük a lábunkat, várva a megfelelő alkalomra, hogy elhúzzuk az egyik oldalra. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a PES-re mindig is jellemző gyors, villámpasszokra építő játék némileg eltűnt, és a helyét egy jóval realisztikusabb, lassabb játékmenet vette át, ami ezúttal már leginkább a türelemre, és a védelem gyenge pontjainak megkeresésére fekteti a hangsúlyt. Éppen ezért lehet, hogy elsőre ugyan úgy tűnhet, mintha veszített volna varázsából a játék, ám amint szerzünk némi tapasztalatot róla, ez a gondolatunk meg fog változni.

Főleg akkor, ha tovább visszük a dolgokat, és az ellenfél kapuja közelében a bal vállgombot használva, az analóg kart a kívánt játékosunk felé húzva parancsot adunk neki, hogy ugyan ugorjon már ki a védők közül, és kezdjen el befutni – mindezt persze úgy, hogy ebben a pillanatban még egy teljesen másik játékossal cselezgetünk a labdával. A mesterséges intelligencia nagyon jól reagálja le ezeket a helyzeteket, és megérti, kire is gondoltunk, aki azonnal megpróbál elszakadni az őt fogó emberektől, és megfelelő pozícióba igyekszik hozni magát. Érdemes ráfeküdni ennek elsajátítására, mert viszonylag egyszerűen megoldható, és innentől már csak egy jó passzra van szükségünk ahhoz, hogy komoly veszélyt jelentsünk az ellenfél kapujára.

III. oldal

Ennek némileg bonyolultabb verziója a Combination Play néven futó lehetőség, amit vélhetően már tényleg csak a profibbak fognak tudni rendesen kihasználni, vagy egyáltalán használni. Ennek lényege, hogy kialakíthatunk három kombinált összjátékot, avagy mini-stratégiát. Ezekben több játékos vehet részt, a pálya egy bizonyos pontjához rendelhetjük hozzá őket és csak egyet aktiválhatunk közülük. Lehetnek összetett, egymást keresztező futások, olyan csapatmozgás, melynek során a támadók megpróbálják csali módjára elhúzni a védőket és helyet csinálni az odébb érkező társuknak, vagy éppen komoly játékot levezényelni a két szél között. Ha az adott területre meghatározott kombinált stratégiánk rendelkezésre áll, akkor egy jelzést fogunk látni a képernyőn, és meg kell nyomnunk kétszer a bal ravaszt, hogy aktiváljuk, és már indulhat is az akció.

Ha van valami, amiben a Pro Evolution Soccer szintekkel a FIFA felett jár, akkor az a különböző sztárjátékosok egyéniségének megvalósítása. A FIFA-ban is található hasonló rendszer, de ott főként csak a gyorsaságra, vagy az erőnlétre van hatással, míg a PES-ben tavaly elindított Player ID ennél jóval többet tud. 2013-ban még „csak” 50 sztárjátékos egyéni stílusát mentették át a Konami fejlesztői a játékba, most már ennél jóval többről beszélhetünk, és ezek a stílusok tényleg igyekeznek egy az egyben lemásolni a valóságot. Éppen ezért érezni és tapasztalni fogjuk Ronaldo sebességét és veszélyes megmozdulásait, és Rooney erejét, fenyegető jelenlétét a pályán. Mindehhez pedig gyakorlatilag tökéletes animációk is párosulnak, így sok esetben egy-egy megmozdulás pontosan úgy játszódhat le, ahogy azt a tévében szoktuk látni.

Szintén újdonság, hogy játékosok morálja meccs közben folyamatosan változhat. Ha egy játékosunk rendszeresen elront valamit, akkor csökken a kedve és az önbizalma, ami azt jelenheti, hogy a későbbiekben jóval bizonytalanabbul fog viselkedni. Ez pedig kihatással lehet olyan dolgokra, mint a kapura lövés, vagy éppen a szabadrúgások pontossága, elvégre az idegességtől remegő lábakkal még a profik sem tudnak pontosan betalálni a bal felső harmadba. Elméletileg ez a rendszer kihat az egész csapatra is, így a tervezők szándéka szerint például érezhetőnek kellene lennie, ha idegenben játszunk, és nincs meg a hazai szurkolók bíztatása. Azért mondom, hogy elméletileg, mert valójában sem a játékosok moráljának, sem pedig a csapatmorálnak nincs túl sok kihatása a játékmenetre, de el tudom képzelni, hogy ez is egy olyan dolog lesz, amin a jövőben még fejlesztenek.

Amiben azonban a PES egyértelműen elmarad a FIFA-sorozattól, az a prezentáció. Míg a FIFA menüje letisztult, elegáns és átlátható, addig a Konami egy rettenetesen kinéző, borzalmasan kezelhető, a célnak éppen csak megfelelő valamit tudott összerakni, ami engem például minden alkalommal lehangol, amikor ránézek. Ehhez hasonlóan a zenéket sem sikerül eltalálni már évek óta. A FIFA legalább igyekszik mindig alkalmazkodni az aktuális trendekhez, attól függetlenül, hogy ez kinek tetszik és kinek nem, a PES viszont egyszerűen csak egy kavalkád a véletlenszerűnek tűnő európai popzenétől kezdve az operán át mindenféle muzsikáig, melyek garantáltan kicsengetnek az idegrendszernek. S persze ott van a mindig problémás licencek ügye is: továbbra se álmodjunk arról, hogy például a Premier League a csapataival együtt megelevenedik a képernyőnkön, ha ezt szeretnénk, akkor bizony a FIFA lemezét kell a meghajtóba csúsztatnunk. Utóbbi esetben ekkor már igényes kommentárt is hallhatunk, nem úgy a PES-ben, abban ugyanis a „hagyományoknak” megfelelően ez is borzalmas.

IV. oldal

Minderre pedig rájön még, hogy a PES továbbra is kategóriákkal van lemaradva a konkurens játék online lehetőségeihez és változatos játékmódjaihoz képest. A Konami továbbra is a Master League-gel próbálkozik, de a robosztusabb rendszer és a normális kezelőfelület hiánya miatt úgy tűnik, hogy a PES megmarad a haverokkal a kanapéról történő közös focizás szintjén. És ha valami, idén ismét ez lehet a döntő: míg a FIFA 14 egy komplett és hatalmas csomag, sőt, szolgáltatás, addig a PES továbbra is hiányos és befejezetlen, ráadásul a focirajongók még mindig a licencelt csapatokat és a minél több valós bajnokságot fogják keresni. A Konami tudja, hogy mindez probléma, és a cég ígéretet is tett arra, hogy ezekre a jövőben komolyabban ráfekszenek. Mivel a Pro Evolution Soccer első körben kihagyja a következő generációs konzolokat, így találkozunk jövőre – reméljük, a PS4-nek és az Xbox One-nak már nem fog gondot okozni a FOX Engine, a Konami több licencet talál, és lesz idő rendesen befejezni és kibővíteni a játékot.

Platformok: PlayStation 3, Xbox 360, PC

Tesztplatform: Xbox 360