Állandó vita tárgya, hogy érdemes-e gamer fejhallgatót venni, esetleg jobban járunk egy hi-fi és/vagy stúdió fejhallgatóval, amely sokszor azonos, de akár alacsonyabb áron kínál jobb hangminőséget a gaming márkák egyes termékeinél. A megfelelő hangminőség elérésének kulcsa azonban nem kizárólag a fejünkre húzott hangkeltő lehet, de sok múlik a forráson is, melyhez a fejhallgatónk csatlakozik. Sokféle megoldás létezik, hiszen vannak kizárólag USB-n keresztül, vezetékkel vagy anélkül kommunikáló fülesek, de továbbra is kiemelt helyen állnak az analóg, jack csatlakozós modellek, az integrált vagy épp külső mikrofonokról pedig még szó sem esett.

Márpedig az utóbbi esetben sokat számít, hogy milyen technika, milyen eszköz gondoskodik a ki-és bemenő hangok tisztaságáról, erejéről és dinamikájáról. Ha például van otthon egy megbízható fejhallgatónk, melyet eredetileg inkább zenehallgatásra terveztek, de elég kényelmes ahhoz, hogy egy hosszabb játékmaraton esetén is szívesen viseljük, akkor már csak arról kell gondoskodnunk, hogy a különféle játékok az elvártak szerint szólaljanak meg. Ilyenkor jöhet jól egy olyan célhardver, mely elsősorban azért felel, hogy mi jól halljuk a kompetitív játékokban kulcsfontosságú zajokat és hangokat, csapattársaink pedig minket.

A népszerű Cloud fejhallgatók mellé például alapból jár egy USB-s kiegészítő, mely az alaplapi hangchipet és csatlakozót helyettesítve ideális meghajtást és szoftveres beállításokat is biztosít. Ha viszont ennél komolyabbra vágyunk, akkor jöhetnek a képbe a beépített erősítővel és további extrákkal felvértezett eszközök, mint pl. az EPOS GXS 1000, mely már a második kiadásánál tart és arról igyekszik meggyőzni a felhasználókat, hogy megéri nagyjából 50 ezer forintot fizetni a maradéktalan élményért.

Specifikációk, dizájn és felszereltség 

Ahhoz, hogy megismerjük a termék képességeit, előbb ki kell bányásznunk a csomagolásából, mely esetünkben egészen ügyesen vezeti fel a terméket és azt sugallja, hogy valóban igényes megoldással van dolgunk. Bár a csomagolás alapvetően sokadlagos szempont egy használati tárgy esetében, ugyanakkor sokat elárulhat a gyártó hozzáállásáról. A doboz egy egész ízléses borítóval indít, a termék fotója mellett pedig azt is közli, hogy ez már a második kiadás, illetve megtudhatjuk, hogy PC mellett Mac userek is bátran próbálkozhatnak vele. Ami innen hiányzik, az a különféle játékkonzolok felsorolása, ami sajnos nem véletlen, jelenleg ugyanis egyetlen egyel sem hajlandó együttműködni.

Ez nem elhanyagolható szempont, de a teszt során erre még kitérünk. Most ugyanis még éppen csak felnyitottam a dobozt, melyen a borítóképet hordozó réteg egy külső védőfekniként van jelen. Belül egy igényes szivacságy öleli szorosan a hangkártyát, amire az egyszerűség kedvéért csak GSX-ként fogok hivatkozni. A csomagolás tehát kifejezetten rendben van, a doboz alján pedig az EPOS márkajelzésével ellátott USB-A – USB-C vezeték lapul, a papír alapú használati útmutató társaságában. Egyszerű, de igényes kis csomag ez, mely kifejezetten pozitív, hiszen könnyű felnyitni és a terméket is stabilan tartja. Talán egy kis hordozó szütyő erősítené a prémiumérzetet, de ez nyilván nem általános elvárás.

Egészen kellemes látványt nyújt a kis négyszög alakú test, mely inaktív állapotban nagyrészt fekete, középen egy masszív hangerőszabályzó kerékkel, mely az előző kiadásban még ezüst színű volt, most viszont már beleolvad a környezetébe. Persze csak egészen addig, míg be nem kapcsoljuk, ekkor már felvillan a vöröses háttérvilágítás és a beépített kijelző fehér és vörös jelzései. A GSX hátoldalán már nem Micro USB, hanem Type-C található, továbbá a 3.5 mm-es jack csatlakozók, szám szerint három, funkció szerint pedig egy a hangfalnak, egy a mikrofonnak és egy a fejhallgatónak. Kombinált port nincs, ha fejhallgatónk esetleg ilyen, akkor egy splitter toldalékra is szükségünk lesz. Utóbbi egy megfontolt döntésnek tűnik, így elkerülhető a kombinált csatlakozóknál előforduló jelenség, amikor a mikrofon és a fejhallgató jelei egymásba csúsznak.

A jobb szélen egy további tekerentyűt is abuzálhatunk, mely a chatmix hangerőszabályzója. Ez egy nagyon hasznos kis extra, mivel külön hozzárendelhetjük mondjuk a Discordhoz vagy más programokhoz, így akár a csapattársaink hangját, akár zenét szeretnénk hallgatni játék közben, azt itt külön is állítgathatjuk. Teljesen nem kapcsolja le, de kellően lehalkítja a rábízott forrást, míg igény esetén eljutunk a némításig. Végül a GSX alján a csúszásgátló gumicsíkon túl egy kihajtható támaszték is szerephez jut, mely segít, hogy jobban lássuk a kijelzőt és csuklónk számára is kényelmesebb legyen. 

Szoftver, üzembe helyezés és kompatibilitás 

Miféle szoftver? Ez az eszköz teljesen plug and play! Végre egy olyan kiegészítő, melynek használatához nem kötelező semmilyen program telepítése, a csatlakoztatás után azonnal működik és a teljes funkciókészlete elérhető PC-n és Mac-en egyaránt. Ez azért is érdekes, mert az EPOS-nak amúgy van ilyen szoftvere, illetve olyan hangkártyája, ahol a segédprogramra szükség lehet. A gyártó megközelítése ebben az esetben az volt, hogy minden, amire a hangkártya képes, azt beépítették és a kijelzőn elérhetővé is tették, ahol érintővezérléssel navigálhatunk - leszámítva a két fizikai hangkereket. Ez tehát egy igazán dicséretes megközelítés, kár, hogy ez az előnyös tulajdonsága egyben az egyik hátránya is.

Először is nincs beépített equaliser, avagy hangszínszabályzó, kizárólag a beépített üzemmódok, hangprofilok között váltogathatunk, illetve módosíthatjuk őket további funkciókkal, pl. virtuális térhangzással. Ez persze nem katasztrófa, a kívánt finomhangolást számos teljesen ingyen használható szoftverrel megoldhatjuk, de ha alapból nincs ilyen a gépen, akkor ennyit a telepítésmentes élményről. A másik gond, hogy a GSX mindezek ellenére nem használható játékkonzolokkal. A legfurább, hogy állítólag a PlayStation 5 felismeri az eszközt, kijelzi a nevét is, de hangot jelenleg nem közvetít vele. Ez némi reménysugár lehet a későbbi frissítések érkezése felé, mindenesetre a konzoltámogatás nem kevés pluszpontot érne, amit így nem oszthatok ki neki. 

Felhasználói élmény 

Az ismerkedés kezdetekor a GSX talán komplikáltnak tűnhet, de valójában pont az ellenkezője igaz. A termék azon túl, hogy fizikai értelemben is meglehetősen jól lett összerakva, a kezelése is hamar a kisujjunkban lesz. A középen domináló fémgyűrű lényegében egy fokozatmentesen tekerhető potméter, forgatáskor selymesen járt, jó érzés volt használni. Ezt leszámítva érintőgombokkal operálhatunk, a kijelzőn fénylő piktogramok, illetve a keret négy sarkában LED-ekkel megvilágított csíkok nyomogatásával.

További különlegessége, hogy egy idő után az eszköz fényei elalszanak és csak a hangerőt jelző számok vöröslenek tovább, viszont a beépített mozgásérzékelőnek köszönhetően ismét hadrendbe állnak, ha kezünket a kártya fölé emeljük. Kifejezetten hasznos funkció, hiszen a sötét szobában, illetve játék közben valamelyest a háttérbe vonult és kevésbé vonta magára a figyelmet. Az érzékelő egyből felébreszti az kezelőfelületet, késést vagy tétlenséget nem tapasztaltam. Az érintőgombok esetében már kicsit más a helyzet, de szerencsére semmi olyasmi, ami valódi kényelmetlenséget okozna.

A kezelőszervekként szolgáló érintőgombokból akad bőven, de míg az alapfunkciókat jelző érintőpontok azonnal reagálnak, a kártya sarkaiban látható kis csíkok kevésbé precízek és néha nem elég egyetlen érintés az aktiválásukhoz. Utóbbi gombok arra szolgálnak, hogy a kártya belső memóriájában eltárolják kedvenc beállításainkat tartalmazó profiljainkat, melyek között aztán kedvünk szerint válthatunk.

Ami számunkra lényeges lesz, azt mind a hangerőszabályzó kerék által közrefogott felület sorakoztatja fel, beleértve a ki- és bemeneteket, a négy eltérő hangzást nyújtó EQ profilt, a reverb effekt mértékét vagy épp a virtuális 7.1-es térhangzást imitáló opciót, mely ebből az eszközből sem maradhatott ki. Viszont talán most először találkoztam olyan esettel, amikor az aktiválása nem feltétlenül rontott az élményen, de bizonyos tartalmaknál kifejezetten meggyőző volt. Az algoritmus alapú megoldás meglepően ügyesen enged át a bal vagy a jobb hangsávból a másikba, megteremtve egy valósághűbb hangzást, ahol a hangtér szélesebbnek tűnik. Érdemes vele kísérletezni.

Ha szeretnénk, három lépésben befolyásolhatjuk, hogy a mikrofonunkat mennyire halljuk vissza, a visszhang hatást is három szinten erősíthetjük, de van a surround hangzást befolyásoló kapcsoló is, ahol a kiegyenlített alapon túl kiemelhetjük az elülső vagy hátsó hangokat. Én a magam részéről nagyon elégedett voltam a balanszírozott alaphangzással, ahol kizárólag a fejhallgatónk alaptónusa érvényesül, további színezés nélkül. Természetesen, ha moziznánk vagy eSport címekkel játszanánk, választhatunk a basszusban, vagy épp a magas frekvenciákban gazdagabb beállításokat, melyekkel én elégedett voltam.

A hangzás tiszta volt és mentes volt a digitális zajoktól. Emellett meglepően jól bánt a fejhallgatóm beépített mikrofonjával is! Online beszélgetések alkalmával a túloldalon ülők szerint jól érthető voltam és az alaplapi hangkártyához képest javulás volt tapasztalható. Ez szintén nem kis dolog, aki tehát érzékeny rá, hogy kis mikrofonjából is a legtöbbet hozhassa ki, az EPOS gondoskodik a megoldásról. Összességében jól éreztem magam a teszt alatt, a Stanton DJ fejhallgatóm lapos karaktere éritnetlen maradt, de a valamivel nyomottabb és basszusban gazdagabb alaptónusú SteeSeries fejhallgatóm is kellemesen szólt, főleg miután babráltam kicsit a frekvenciákkal. Én tartalomfogyasztáshoz az FXSound eqaliser szoftverét preferálom, mert ingyenes, letisztult és egyszerűen kezelhető, de természetesen a SteelSeries Sonar-ja is tökéletesen jó választás, főleg, ha a chatmixet is kezelni szeretnénk.

Érdemes megemlíteni, hogy az elődjéhez képest történtek visszalépések is, például 24-bites mintavételezés helyett 16-bitnél megáll az 2nd edition tudása, a maximális kimeneti feszültség pedig 1 V-ról 500 mV-ra csökkent. Továbbá a fejhallgatók impedenciáját is eltérő módon tolerálja, 16-tól már nem 150, csak 50 Ohmig. Ez a gyakorlatban az átlag játékos számára annyit jelent, hogy nem ez az esszköz kínálja a legnagyobb hangerőt fejhallgatóink számára, de a változás nem olyan drasztikus, hogy a célközönség számára valódi problémát jelentsen. A fejhallgatók jelentős részét több, mint tökéletesen meghajtja, a hangzás terén pedig csak akkor érzékelnénk valami különbséget, ha stúdiómunkát végeznénk, de hasonló munkához amúgy is egészen más kiegészítőket szokás használni. 

Kell ez nekem? 

A GSX 1000 2nd edition egy egészen magas prémiumérzetet biztosító eszköz, mely jól mutat az asztalon, de ami még fontosabb: jól szolgál éles bevetésen is. A teljesen szoftvermentes működés nagyszerű, minden azonnal és hibátlanul működött, viszont a játékkonzolok teljes mellőzése miatt nem tudom tökéletes választásnak minősíteni. Ha ezt valamilyen formában tudnák orvosolni, az nagyot dobna a termék ár-érték arányán és szélesebb közönség számára válna izgalmassá. Cserébe a beépített funkciói és képességei lefedik a legtöbb PC-s felhasználó igényeit, természetesen kiemelt figyelemmel a játékosokra.

A Type-C egy szükségszerű és minden esetben üdvözlendő változás, hiszen az első kiadás még MicroUSB-t használt, amit ma már nem látunk szívesen. Bárki, aki egy megbízható és minőségi eszközt keres, mellyel szoftveres babrálás nélkül hozhatja ki a legtöbbet fejhallgatójából, annak nem érdemes tovább keresgélnie. Persze a piacon vannak még hasonló, külső hangkártyák, melyek új életre keltik fejhallgatóinkat, de ez kezelhetőségét és hangzását tekintve talán a legkompaktabb csomag jelenleg, melynek jó helye van bármely gamer asztalán. Kiváló választás, remélem, hogy idővel a konzolosoknak is ajánlható lesz.

Részemről megjelenésével és kialakításával tökéletesen megszolgálta a Design díja is. Az igényes műanyag házba illesztett fekete alukerék használata szuper. A letisztultságát jól szolgálják az érintőgombok, a kezelőfelület pedig átlátható, stílusos színkombinációval megvilágítva. Egyszerre minimalista, de mégis magán hordozza azt az esztétikát, ami jól passzol a mai PC-khez. A menthető profilok segítenek, hogy ne kelljen szoftveres hátországra támaszkodni az eltérő forgatókönyvekhez szükséges hangzás eléréséhez. Igazán igényes eszköz, mely jól néz ki és jól is működik.