Port köpköd és holdakat gyárt a Bennu

A szakértők meglepetésére a NASA OSIRIS-REx űrszondája által vizsgált aszteroida meglepően aktívnak mutatkozik.

Port köpköd és holdakat gyárt a Bennu

A hideg, halott égitestnek vélt Bennu az elmúlt pár hét leforgása alatt 11-szer mutatta geológiai aktivitás nyomait, ami teljesen váratlanul érte a kutatókat. A kisbolygó sok tekintetben megfelelt annak a képnek, amit az előzetes észlelések alapján vártak a szakértők: az OSIRIS-REx decemberi megérkezése óta megerősítést nyert, hogy az égitest 4,3 óránként fordul meg a saját tengelye körül, nem túlságosan sűrű az anyaga, és felszíne a legsötétebbek közé tartozik a Naprendszerben.

Arra ugyanakkor senki sem számított, hogy az égitestről észlelhető mennyiségű anyag távozik az űrbe. A szonda megfigyelései szerint a poron kívül pár centiméterestől pár deciméteresig terjedő átmérőjű darabok is kivetődnek a felszínről, és az OSIRIS-REx négy alkalommal már annak is tanúja volt, hogy ezek a darabok pályára álltak az égitest körül, gyakorlatilag miniatűr holdakat hozva létre.

Hasonlót eddig egyetlen más aszteroida kapcsán sem figyeltek meg a kutatók, így rögtön adódik is a nagy kérdés, hogy vajon a Bennu miért viselkedik másként, mint más megvizsgált társai. Andrew Rivkin, a Johns Hopkins Egyetem kutatója szerint az egyik alapvető eltérés, hogy a többi eddig közelebbről vizsgált aszteroidával ellentétben a Bennu teljesen hidratált ásványokból áll, vagyis molekuláris szinten van kőzeteibe víz zárva.

Galéria megnyitása

A másik különlegesség, hogy a Bennu felszíne alatt jég rejtőzik, amelyből a Nap erejének hatására gőz fejlődhet, ez pedig segíthet mozgósítani a felszín anyagát. Mindez azt is jelenti, hogy a Bennu bizonyosan nem ott keletkezett, ahol jelenleg kering, mivel Föld és Mars közötti pályáján túlságosan meleg van a jégréteg tartós megtartásához. De hogy pontosan mi a magyarázat a Bennu meglepő aktivitására, az egyelőre rejtély, mondja Rivkin, hozzátéve, hogy ahányszor eljutunk egy új aszteroidához, mindig kiderül, hogy valójában alig ismerjük ezeket az égitesteket.

A Bennu aktivitása és az a tény, hogy a felszínét a várakozásokkal ellentétben kisebb-nagyobb sziklák borítják, ugyanakkor megnehezítheti az OSIRIS-REx további munkáját, különösen a tervezett mintagyűjtést. A küldetés tervezésekor a szakértők még abban a hitben voltak, hogy az aszteroidához érve egy olyan égitestet találnak, amelyet jobbára nagyobb, poros síkságok fednek. Még a pályára állás előtti képek alapján is úgy tűnt, hogy a Bennun talán csak egyetlen olyan felszíni szikla van, amelynek mérete eléri a 10 métert. Aztán kiderült, hogy a felszínt 200-nál is több ilyen méretű szikla, és számos kisebb darab is tarkítja.

Mivel a mintagyűjtő küldetést poros és nem sziklás talajra tervezték, az irányítók a pályára állás óta keresik azokat a helyeket, amelyek viszonylag porosabbak, és ahol a sziklák közt van elég hely a felszín megközelítéséhez. Bár egyelőre csak néhány potenciálisan szóba jöhető területet találtak, a csapat bízik abban, hogy végül sikerül megvalósítani a célt. A mintagyűjtés kapcsán ugyanakkor más problémák is felmerülnek, hiszen az máris világos, hogy a poros részek nem kifejezetten jellemzőek a Bennura, a szonda mégis egy ilyen területről fog anyagot begyűjteni.

Galéria megnyitása

A mintagyűjtésre kijelölt terület kiválasztása azonban akkor is kemény dió lenne, hogy az OSIRIS-REx mindenféle talajjal megbirkózna, a Bennu felszíne ugyanis rendkívüli sokféleséget mutat: vannak rajta fényesebb és sötétebb, illetve simább és egyenetlenebb részek is. Azt egyelőre nem tudni, hogy ezek a varianciák összetételi eltéréseket takarnak-e, de annyi világosnak tűnik, hogy a Bennut egyetlen helyen begyűjtött mintákból csak nagyon korlátozottan lehet majd megismerni.

Pedig ha a sokféleség hátterében valóban kémiai eltérések állnak, az nagyon izgalmas lehet, mert a kutatók teóriája szerint lehetséges, hogy a simább részek még a kisbolygó eredeti, érintetlen állapotát tükrözik, a sziklásabb területek pedig az újabb aktivitás nyomait őrzik. Az eddigi adatok alapján a Bennu korát 100 millió és 1 milliárd év közöttire teszik a szakértők, de lehetséges, hogy a kisbolygó ennél sokkal ősibb kőzeteket is tartalmaz, amelyeket még abból az égitestből őrzött meg, amelyről egykor leszakadt.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward