A Föld–Hold-rendszerben öt olyan pont található, amelyekben a gravitációs kölcsönhatások közelítőleg kiegyenlítik egymást, vagyis az ezekben elhelyezkedő tárgyak energiabefektetés nélkül nyugalomban maradnak. A Lagrange-pontok éppen ezért ideálisak például űrtávcsövek számára, de természetes kozmikus objektumok is hajlamosak „megragadni” bennük. Így a por is: 1961-ben egy lengyel csillagász, Kazimierz Kordylewski pedig állítása szerint le is fotózta az L4 és L5 Lagrange-pontokban, tehát a pályáján haladó Hold előtt és mögött található pontokban lévő porfelhőket.
A Kordylewski-felhők azonban annyira halványak, hogy másnak egészen mostanáig nem sikerült detektálni ezeket, és sokan a létezésükben is kételkedtek. Horváth Gábor, Slíz-Balogh Judit és Barta András, az ELTE Biológiai Fizika tanszékének munkatársai azonban megfigyeléseik során új bizonyítékokat találtak az L5-ös felhő létére, és meglehetősen biztosak abban, hogy Kordylewskinek igaza volt a másik felhővel kapcsolatban is.
A kutatócsoport tagjai először modellezték a felhőket, hogy felmérjék, ezek hogyan formálódhattak, és hogyan lehetne a legbiztosabban megtalálni ezeket. Ezt követően egy lineárisan polarizált szűrőkkel felszerelt távcsővel kezdték vizsgálni az ég azon területét, ahol az L5-ös felhőt sejtették. Bár a porfelhőt nem sikerült közvetlenül észlelniük, a napfény kutatók által megfigyelt polarizált szóródására az L5 Lagrange-pontban azonban egy porfelhő jelenti a leglogikusabb magyarázatot. A megfigyelések ráadásul Kordylewski 57 évvel ezelőtti megfigyeléseivel is összhangban vannak.
Az L4 és L5 Lagrange-pontok nem teljesen stabilak, az azokban lévő objektumokra ugyanis jelentősen hat a Nap gravitációja is. Ezért is gondolta a csillagászok egy része úgy, hogy ezeken a helyeken nem alakulhatnak ki tartósan porfelhők. Az új információk fényében azonban úgy tűnik, hogy ez mégis lehetséges.
A Kordylewski-felhők a legnehezebben észlelhető objektumok közé tartoznak, és bár közel vannak a Földhöz és a Holdhoz, a csillagászok többsége nem foglalkozik ezekkel, mondta el Slíz-Balogh Judit a felfedezés kapcsán. Pedig tekintve, hogy léteznel tervek arra, hogy ezen gravitációsan nagyjából stabil régiókba szondákat, űrtávcsöveket vagy űrállomásokat létesítsen az emberiség a közeljövőben, fontos tudni, hogy pontosan mit tartalmaznak. Így különösen érdekes, hogy sikerült megerősíteni, bolygónknak porból álló pszeudoholdjai is vannak a Hold mellett, tette hozzá a kutató.
