Tizenkilenc kémiai elem hivatalos atomtömege változott az Elméleti és Alkalmazott Kémiai Nemzetközi Unió (IUPAC) és az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) bejelentése szerint. Az ilyen apróbb változtatások relatíve megszokottnak számítanak, hiszen ahogy fejlődik a technika, egyre pontosabban megállapíthatók egy-egy elem tulajdonságai.
Minden egyes kémiai elem minden atomja azonos számú protonból áll, az ezüst például 47-ből. A neutronok száma azonban nem feltétlenül azonos, ezeket az eltérő neutronszámú, de azonos protonszámú változatokat nevezzük az adott elem különböző tömegszámú megjelenési formáinak, avagy izotópjainak. Az ezüst például 109-es és 107-es tömegszámú változatban is előfordul a természetben, vagyis az egyik 62, a másik 60 neutront számlál. Az atomtömeg vagy relatív atomi tömeg egy kémiai elem atomjának átlagos tömegét adja meg, vagyis megmutatja, hogy az adott elem egy átlagos atomjának tömege hányszorosa a szén 12-es tömegszámú izotópjának 1/12-ed részének (azaz egy proton vagy egy neutron tömegének, ami 1,66 x 10ˆ-27 kg).
Mivel − mint már említettük − az elemek különféle tömegszámú formákban fordulnak elő a természetben, az atomtömeg kiszámításakor az egyes izotópok tömegszáma mellett azok előfordulási gyakoriságát is figyelembe kell venni. Amikor tehát a periódusos rendszerben azt látjuk, hogy az ezüst atomtömege 107,86822, ez nem azt jelenti, hogy világ összes ezüstatomja ennyiszeres protontömeggel rendelkezik, hanem az összes létező ezüstizotópot összehordanánk, és ezt leosztanánk az összehordott atomok számával, akkor ezt az átlagos tömeget kapnánk. A különböző helyszínekről vett mintákban tehát ettől eltérő tömegű atomokkal találkozhatunk.
Ezek az eltérések aztán nagyon fontos információkat árulhatnak el az adott mintáról, hiszen segíthetnek meghatározni annak eredetét vagy éppen korát. Bár a mostantól hivatalosan használatba lépő új atomtömegek nem különböznek túlságosan a korábbi értékektől, a sok apró különbség azonban idővel akár jelentős változásokká is kinőheti magát, mondja Norman Holden, a Broohaveni Nemzeti Laboratórium atomfizikusa, aki hozzáteszi: „Sosem tudni, mikor jön valami olyan tudományos újítás, amelyhez a még pontosabb atomtömegekre van szükség.”
Lássuk tehát a legtöbbet „karcsúsodó” és a legjobban „meghízó” atomokat. A molibdén atomtömege 0,0122 egységgel csökkent, a tórium 0,000322, az ittrium és a nióbium pedig 0,00001 egységgel lett könnyebb a legújabb mérések szerint. A skála másik végén a szelén található, amelynek hivatalos atomtömege 0,0088 egységgel növekedett, ezt követi a kadmium 0,0026, illetve a holmium, a túlium és a prazeodímium 0,00001 egységnyi súlygyarapodással.
A változások jelentős részben a tömegspektrometriai eljárások fejlődésének köszönhetők, de nem mindegyik. A tórium esetében például az okozta a súlyvesztést, hogy az IUPAC az új relatív atomtömeg kiszámításakor már figyelembe vett egy eddig ehhez túlságosan ritkának tartott izotópot is, az elem 230-as tömegszámú változatát, amelyről időközben kiderült, hogy több van belőle, mint gondolták.
