I. oldal

Ezen a ponton azt hiszem, már senkinek nem kell elmondani, mekkora őrület a Pokémon Go. Még azokon a médiatermékeken is címlapon szerepel, amik egyébként nem foglalkoznak játékokkal, sokunknak pedig valószínűleg a Facebook-fala is tele van változatos körülmények között lefotózott pokémonokkal. A játék "megfertőzte" a fél világot, ami alapjában véve nem is akkora csoda, hiszen az utóbbi években gyakorlatilag két dolgot szeretett volna a rajongótábor a Nintendo-tól: készüljön egy Pokémon-játék nagykonzolokra, és készüljön egy Pokémon-játék mobilokra.

Az előbbi még várat magára, és valószínűleg még jó ideig fog is, az utóbbi azonban most megérkezett. A fejlesztő Niantic korábban a Google alá tartozott, így egyrészt tudnak néhány dolgot a térkép- és GPS-alapú dolgokról, másrészt pedig készítettek már egy hasonló játékot Ingress néven, ami viszont nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Viszont ez a háttér jó alapot adott arra, hogy most igazán beleugorjanak a srácok a mély vízbe a Pokémonnal, amivel minden várakozást felülmúló eredményt értek el hihetetlenül gyorsan.

Mert egyébként a játék nem egy nagy szám. Sőt, talán jelen formájában nem is igazán lenne tisztes dolog játéknak hívni, inkább azt mondanám, hogy egy olyan, játékos elemekkel is rendelkező alkalmazás, ami az emberek gyűjtőszenvedélyére építve jóval nagyobb célokat próbál elérni, mint hogy egyszerűen játék legyen. Kimozdítja az embereket, közösségeket hoz össze, és számos más pozitív hatása van - de ezekről később.

Most nézzük, miről is van szó. A Pokémon Go a karakterünk elkészítése után bedob minket egy felületre, amely olyan, mintha csak egy leegyszerűsített térképes alkalmazást bámulnánk. A GPS-nek és az adatkapcsolatnak működnie kell, így rendkívül pontosan nyomon tudja követni minden lépésünket: amerre a valódi világban megyünk, kicsi karakterünk is arra mozog a térképen. Elkezdhetünk vidáman mászkálni a képernyőre meredve, ami manapság már megszokott dolog, elvégre mindenki hozzá van szokva a séta közben telefont bámuló fiatalok látványához.

II. oldal

A szomszéd és a többi járókelő majd akkor kezd el gyanús pillantásokat vetni ránk, amikor a térképen egyszerre megjelenik egy pokémon kis ikonja, amire rábökve elkaphatjuk azt. Ilyenkor a játék nézetet vált, és ráközelít a lényre. Ilyenkor két választásunk van: vagy egy homogén háttér előtt kapjuk el, vagy ami a legviccesebb és nyilván az ajánlott metódus, hogy engedélyezzük az AR-es kijelzést. Ilyenkor a pokémont úgy rajzolja ki a játék, hogy igyekszik alkalmazkodni a környezethez: például egy széken, vagy asztalon ugrál, netán valakinek a fején vagy vállán, esetleg a kerítésen.

Amint sikerült testileg és lelkileg feldolgoznunk, hogy az ott bizony egy pokémon Béla bácsi autóján, és elkészítettük a megfelelő screenshotot a Facebook-falunkra, nekiállhatunk az elkapás folyamatának. Habár a folyamat szó kicsit túlzás, ugyanis annyiról van szó, hogy a képernyő alján található pokélabdát a lény felé pöccintjük. Ha sikerül (nagyjából) eltalálni, akkor már a miénk is. És ennyi. Ebből rögtön le is vonhatjuk a következtetést: aki arra várt, hogy a Nintendo kézikonzoljain hódító Pokémon-játékokhoz hasonló komplexitást és harcrendszert kap mobilokon, az bizony csalódni fog. Ez egy ízig-vérig casual "játék", jelenleg mindenféle mélység nélkül.

De mit találhatunk még a világban, miután kimerészkedtünk szobánk biztonságából? Nos, két alapvető fontosságú dolgot: pokémegállókat (avagy "PokéStop"-okat) és edzőtermeket (gym). Ezeket fix pontokra helyezi le a játék rendszere (vagyis mindenkinek ugyanott tűnnek fel), nagyrészt a korábbi Ingress adatbázisára építve, és főleg olyan helyeken, amik alkalmasak lehetnek a közösségi összejövetelekre: kocsmák, éttermek, színházak, látványosságok, neves épületek közelében jellemzően találni fogunk pokémegállókat, és ritkábban edzőtermeket.

Az emberek összehozása leginkább a megállók feladata, ugyanis itt tölthetjük fel magunkat olyan alapvető holmikkal, mint az elkapáshoz szükséges labdák, az élettöltő potik és a pokémont újraélesztő cuccok. Ezzel igyekszik minket rávenni a játék arra, hogy mozduljunk ki közvetlen környezetünkből (meg azzal, hogy a ritkább pokémonokat elméletileg csak távolabbra menve találhatjuk meg). Azt a játék nem mondja el, hogy egyébként körülbelül öt percen belül az adott megálló újratöltődik, és használhatjuk ismét, tehát ha leültünk egy kocsmában, akkor nem feltétlenül kell csak ezért tovább menni, hogy újabb megállót találjunk, békésen elsörözhetünk, és töltögethetjük magunkat - ráadásul minden töltésért 50XP is jár.

III. oldal

De tapasztalati pont nem csak ezért jár, hanem természetesen a pokémonok elkapásáért is. Ezekből karakterünk fejlődik és szinteket lép, ha pedig sikerült elérnünk az ötödik szintet, akkor beléphetünk a már említett edzőtermekbe. Itt csatlakoznunk kell a három csapat, a Valor, az Instinct és a Mystic egyikébe, és onnantól kezdve a választott csapatunkat fogjuk képviselni az edzőtermekben. Az edzőterem az, ahol jelenleg harcolni lehet a Pokémon Go-ban, igaz továbbra sem közvetlenül egymás ellen, hanem a többi edző által ott hagyott, gép által irányított pokémonok ellen.

Alapvetően két lehetőség áll fenn: ha a mi brigádunk foglalta el a termet, akkor edzőmeccseket játszhatunk, és minél több védőt legyőzünk, annál több tapasztalati pont üti a markunkat, és annál tovább növekszik az edzőterem presztízse. Amennyiben a helyet az ellenfél csapata uralja, úgy természetesen velük kell megküzdenünk, és ha sikerrel járunk, akkor csökkenthetjük a presztízst. Ez az egész azért fontos, mert minél nagyobb presztízsű egy terem, annál több védő pokémont tud befogadni, így annál nehezebb is lesz elfoglalni. Ezzel szemben ha egy terem presztízse annyira lecsökken, hogy már csak a terem vezetője maradt, akkor őt legyőzve újra semlegessé tehetjük a helyet, majd elfoglalhatjuk.

Ha azt gondolnátok, hogy itt talán majd visszaköszön a Nintendo 3DS-en tapasztalt körökre osztott, megfontoltabb JRPG-s harcrendszer, akkor sajnos tévednétek. Az egész annyiról szól, hogy már mielőtt elkezdődne a küzdelem, vadul elkezdjük nyomkodni a képernyőt (de tényleg nagyon vadul!), és ezt ismételjük addig, amíg bírja az ujjunk. Ilyenkor a pokémonunk a sima támadását spammolja, majd egy idő után feltöltődik a különleges támadása, amit a képernyő hosszú lenyomásával tudunk ellőni. Ezen kívül pedig a képernyőn balra és jobbra húzással tudunk kitérni. Szóval igen, a Pokémon Go jelenleg nem a világ legösszetettebb játéka.

Ezen kívül két dolgot érdemes még megemlíteni. Az egyik, hogy szerezhetünk tojásokat is, amikből pokémonokat keltethetünk ki egész egyszerűen azáltal, hogy sétálunk a világban, vagyis a játék ezzel is mozgásra késztet minket. És nem, nem lehet beülni az autóba és elcsalni ezt, mert a telefonunk figyeli a sebességünket (15-20 km/h fölött nem számol). Elvileg a roller, gördeszka vagy a bicikli viszont működik, de az is mozgás, úgyhogy rendben van.

A másik, hogy a menet közben megszerzett stardustok és cukorkák segítségével növelhetjük pokémonunk harci képességeit, illetve felemelhetjük őket a következő evolúciós szintre - érdemes azonban megjegyezni, hogy lényeink maximális harci képességét a karakterünk szintje határozza meg, így tehát folyamatosan fejlődnünk kell.

IV. oldal

A Pokémon Go-t nyilvánvalóan nem lehet megítélni pusztán az alapján, hogy milyen játék, fontos megnézni a hatásait. Azt, ahogy beleépül a felhasználók napi rutinjába, és olyan dolgokra készteti őket, amik esetleg kívül esnének a komfortzónájukon. A legfontosabb persze az, hogy (ideális esetben) megmozgat, kivisz a szabad levegőre és összehoz más emberekkel, adott esetben beszélgetésekre, szocializációra alkalmas környezetet teremt, és persze rávesz arra is, hogy menj el és nézz meg olyan helyszíneket, épületeket, ahová egyébként nem mennél. Csak hogy mondjak egy példát: a hozzám legközelebb eső pokémegálló egy kocsma, amit nyilván szoktam látogatni. A legközelebbi edzőterem azonban a művelődési ház, ahol viszont már nagyon rég fordultam meg. Most azonban betértem, és kiderült, hogy régi barátom (akivel évek óta nem találkoztam és közben fotós lett) kiállítása látható éppen. Beszélgettem az művház igazgatójával is, akitől ugyan rendkívül távol áll a Pokémon vadászat, mégis mivel a médiából mindenhonnan ez ömlik, nyilván ő sem kerülhette el, hogy tudjon róla. Miután elmondtam neki, hogy az általa vezetett intézmény egy edzőterem, elcsodálkozott, de azt mondta, hogy teljesen nyitott lenne, hogy erre különböző eseményeket rászervezzen a fiataloknak.

A Pokémon Go-nak alapvetően rengeteg pozitív, és persze negatív hatása is lehet. Sokat olvashattunk az utóbbi napokban arról, hogy milyen vicces, vagy adott esetben szomorú történeteket generált már a valós életben a játék: találtak meg hullákat, raboltak ki embereket miatta, ugyanakkor sokan új barátokat szereztek, és feljavult a közösségi életük.

Számomra azonban különböző emberekkel beszélgetve, és a rengeteg külföldi példát látva az egyik legnagyobb pozitívumnak az tűnik, hogy komolyan segítheti a helyi vállalkozásokat, hiszen a megállók jellemzően ilyen helyekre (is) kerülnek. Ez pedig valójában mindenkinek segíthet az adott közösségen belül.

A NeoGAF fórumain rengeteg beszámolót lehet olvasni érdekes esetekről. Az egyik ilyen például egy pizzázóban történt meg, ahol a posztot író úriember szakácsként dolgozik. Elmondása szerint a vasárnap déli időszak mindig nagyon lassú náluk, és mivel nem nagyon volt éppen munkája, kiment az étterem elé, és azt vette észre, hogy a vendéglátóhely előtti PokéStop-nál rendszeresen elég sokan állnak meg. Nem sokkal később úgy döntött, hogy lerak egy csalit az étterembe (lure, megvehető holmi, ami odacsalja a pokémonokat), és hamarosan arra lett figyelmes a konyhában, hogy brutális mennyiségben futnak be a rendelések - annyira, hogy a nap végére ki is fogyott a pizzatésztából. Az ebédet követően a vendégek ráadásul ott maradtak inni, beszélgetni és szocializálódni, szóval elmondása szerint az egész egy döbbenetes élmény volt.

De hasonló beszámolókat lehet olvasni bisztrók, kávézók, kocsmák, vegyesboltok, állateledel-üzletek, és még ki tudja hány olyan kisebb helyi vállalkozás tulajdonosaitól, akik számára egyértelműek a Pokémon Go által hozott előnyök, ugyanis potenciálisan egy olyan réteggel ismerteti meg a játék ezeket a helyeket, akik korábban nem ismerték, nem foglalkoztak vele, és adott esetben simán csak elsétáltak mellette.

Az üzletek persze rá is játszanak erre: a Pokémonozó játékosoknak kedvezményeket adnak, kihelyezett táblákkal, szellemes feliratokkal próbálják becsábítani őket. Az egyik kávézó például azok számára, akik az üzletnél fogott pokémont lefényképezik, és feltöltik a Facebookra 15% kedvezményt ad a vásárlásból, vagy pokémonos díszítést tesz a caffe lattéra.

Ha pedig azt hittétek eddig, hogy az egyházak kimaradnak az őrületből:

V. oldal

A Pokémon Go tehát (néhány sajnálatos esettől eltekintve) egyelőre döbbenetes hatást fejt ki. Megmozgatja és összehozza az embereket, segíti az üzleteket. És akkor a merészebb ötletek még ezután jönnek majd. Fórumokon olyanok merültek fel a felhasználóktól, hogy mi lenne például, ha országgyűlési szavazásnál a szavazó helyiségekbe helyeznének el nagyon ritka pokémonokat? Vajon rá lehet így venni szavazásra olyanokat is, akik egyébként nem lennének hajlandóak elmenni (az már más kérdés, hogy felelős szavazó lenne-e az olyan ember, aki csak ezért megy el)? Vagy mi lenne akkor, ha a később érkező legendary pokémonokat komolyabb túrák végére, vagy nehezebben megközelíthető kulturális célpontokhoz helyeznék el, hogy ezzel is próbálják rávenni az embereket a mozgásra, művelődésre, az országuk felfedezésére?

Éppen ezért talán méltatlan a Pokémon Go-t játékként értékelni, és egy értékelődobozt elhelyezni a cikk végére, de végső soron papíron azért mégiscsak egy játékról van szó, aminek nagyon is van hova fejlődnie még. Jelenleg még maradt benne számos bug, instabilitási és fagyási problémái vannak, ráadásul az AR-es megjelenítés sem működik éppen tökéletesen.

Ezen kívül a Pokémon Go jelenleg még eléggé fapados is, és a készítőknek mindenképpen bővítenie kell (és minél gyorsabban) a jövőben, különben meg van rá az esély, hogy ez a lufi pár hét alatt kipukkad, és elmúlik a lelkesedés. Olyan dolgok hiányoznak, mint a játékosok közti PvP lehetősége, a pokémonok csereberéje, a barátlista, vagy éppen az eredeti előzetesben beígért esemény-alapú pokémonok. De persze be lehetne tenni valamiféle PvE tartalmat, ahol együtt harcolhatnánk a körénk gyűlt társainkkal, sőt, a későbbiekben akár raideket is el tudnék képzelni.

A készítők azonban eltökéltek, így jelenleg minden esély megvan arra, hogy a Pokémon Go sokáig velünk maradjon. Az biztos, hogy ez egy sokat kutatott jelenség lesz, és az is, hogy egy új dimenziót nyitott a Nintendo történetében. Vagy, ahogy Aaron Levie, a Box alapítója találóan megfogalmazta Twitteren a Nintendo utóbbi évekre jellemző mobilos stratégiáját:

2008: Mi az az iPhone?

2010: Mi az az Android?

2012: Nem tesz semmit.

2014: Még mindig nem tesz semmit.

2016: Megváltoztatja a társadalom működését.