• Hozd vissza!

Az MCU minden melléfogása mellett azért egyenletes minőséget igyekszik adni a rajongóknak. Dimenziókat, történeteket, síkokat, szuperhősöket, sorsokat és egész életutakat fonnak össze a filmekben és a képregényekből ismert történeteken bizony csavarnak is itt-ott.

A harmadik Pókember filmet illetően (mármint Tom Hollanddal) már 2017-ben tárgyalni kezdett a Sony és a Marvel, de egy azóta hackerek által napvilágot látott levelezés azt vetítette elő, hogy nem lesz a dologból semmi. A rajongói népharag előtt azonban meghajolt mindkét óriás (akik persze biztosan nem jártak rosszul ezzel a „kibéküléssel”) és tudni lehetett, hogy trilógia lesz mindenki kedvenc hálószövője kalandjaiból.

2019-ben ott végződött a történet, hogy Quentin Beck/Mysterio által kitervelt támadást ugyan megakadályozta Pókember, ennek azonban az volt az ára, hogy a szupergonosz egy utolsó húzással bűnössé és elkövetővé – mondjuk ki tömeggyilkossá tette Pókembert, ami pedig még kellemetlenebbé tette a dolgot, felfedte valós identitását. Innentől kezdve Peter Parker, sőt a barátai, családja sorsa megpecsételődni látszott. Nem csak bűnöző lett, de célponttá vált vagy válhatott bárki, aki közel állt hozzá.

Itt jön az első csavar, ugyanis némi magánéleti dráma – ki viselné jól, ha egy pár óra leforgása alatt az egész bolygó megtudná ki ő? – után Peter a legfőbb mágus,  Dr. Strange segítségét kéri. Itt villan be először az, amit Pókember és kis csapata is sokszor hall: elfelejtik sokan, hogy még csak kölykök. A zűrzavarban multiverzumokat, a Föld sorsát és egy nagy maréknyi szupergonoszt érintő mágia szabadul el és életről, halálról szóló döntések nyomják a legfiatalabb (ex) Bosszúálló vállát.

Innentől viszont szinte lehetetlenség mesélni a filmről és egyszersmind spoiler nélkül megúszni a dolgokat, ezért előre jelzem, a nagyolt kép és beszámoló inkább jószándékból fakad, mint bármi másból. Ez a Pókember film ugyanis nem egy szuperhősös akciófilm remek effektekkel és híres szuperhősökkel/gonoszokkal.

Ez egy dráma, ugyanis olyan visszavonhatatlan és a későbbi részeket, sőt, Peter magánéletét is súlyosan befolyásoló események esnek meg benne, amiket röviden talán így lehet jellemezni: Peter kilép a tinikorból és a felnőtté válás rögös, de egyben izgalmas útjára lép. A kisarkított fekete-fehér jó és rossznál szerencsére többről van itt szó, de emellett nem is tolják túl a PC vonalat sem a filmben.

Emberként kezelik a nagy varázslót, a pókfiút, az érzelmektől és nagy eszméktől elragadott tiniket és még a szupergonoszokat is. Nem megszokott koncepció, hogy ahelyett, hogy megszabadulunk a veszélyt és pusztítást jelentő gonoszoktól, megpróbáljuk menteni őket. Ez a második esély filozófia egy kicsit azért sántít néhol, de ettől függetlenül a szerepjátékos értelemben vett lawful-good hozzáállásra, Amerika Kapitányra hajaz főként – viszont itt is bejön egy csavar.

Ezek a gonoszok nem ebből a világból származnak és itt kapnak esélyt – hogy a saját világukban mi vár rájuk vagy mit tettek, azt sejthetjük, szó is esik róla. A kb. 150 perc alatt még a rosszfiúk rövid életrajzára is jut idő, ami pont eléggé árnyalja a képet ahhoz, hogy feszegessük a fekete-fehér dobozok határait.

Jamie Foxx-ot, Willem Dafoe-t Marvel filmben látni pedig egyszerre mókás és érdekes, mert a szerepüket ugyan remekül hozzák, de volt egy olyan érzésem, hogy minden valamire való színész megmozgatott minden követ, hogy benne lehessen valamelyik MCU filmben most vagy a jövőben. És ez azt is jelenti, hogy a képregények világa (a videojátékokhoz hasonlóan) végre kikerült a kockák/lúzerek/gyerekek hobbija megítélésből és egyszersmind fel is adta a leckét – ennyi rajongónak nem könnyű megfelelni.

A nagy finálé a film végén pedig főhajtás olyan hősök felé, akikre  nem valószínű, hogy bárki is számított, aki nem nézett utána valamennyire a dolgoknak a film előtt. Egyben egy korszak lezárása, egy történet vége, ami persze az MCU-ban mindig új kezdetet és problémákat jelent. Összességében azonban jó film lett a Pókember: Nincs hazaút, kellő mértékben akció, humor vagy épp dráma és valóban tartogat olyan meglepetéseket, amelyekre talán a legvérmesebb Marvel rajongók számítottak csak.