A geopolitikai feszültségek és a chiphiány eredményeként egyre több térség ismerte fel az elmúlt évek folyamán, hogy a félvezetőipari bérgyártást érdemes saját területükre hozni, erre pedig reagáltak is a félvezetőipari szereplők, élükön a TSMC-vel, aki jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, illetve Németországban is gyárakat épít, illetve gyárak építését tervezi. A vállalat ügyvezetője, C.C. Wei a legutóbbi pénzügyi eredményekről szóló beszámoló alkalmával kifejtette, a TSMC magasabb gyártási költségeket számol majd el azokban az esetekben, amikor az adott megrendelő nem Tajvanon, hanem egy adott térségben szeretné legyártatni chipjeit.

A vezető szerint erre azért van szükség, mert a tengerentúlon magasabb költségek közepette kell helytállniuk, plusz az infláció, illetve az elektromos áram magasabb ára is árnyalja a képet, ezek mind-mind emelik a gyártási költségeket. A TSMC szerint ezeket az extra költségeket a gyártónak és a megrendelőnek közösen kell vállalniuk, ezzel kapcsolatban már folynak is a tárgyalások, amelyek során arra számít a vállalat vezetője, sikerül megállapodni a részletekről.

A TSMC vezetése már sokszor hangoztatta, hogy a Tajvanon kívül elhelyezkedő üzemek építése és üzemeltetése drágább, mint a tajvaniaké, illetve a folyamatok is bonyolultabbak, hiszen a TSMC a tajvani körülményekhez szokott minden tekintetben, külföldön azonban sok minden működik másképp. Ezt az Arizona területén épülő üzem, a FAB 21 esetében meg is tapasztalták, ugyanis megfelelő mennyiségű, megfelelően képzett szakemberek híján késett a gyártóeszközök telepítése, illetve a helyi szakszervezetekkel is nehezen ment az egyeztetés, ugyanis az eltérő munka-kultúra problémák forrásának bizonyul.

Arról egyelőre nem beszélt a tajvani félvezetőipari bérgyártó vezetése, hogy nagyjából mekkora extra költséget jelent majd a külföldi gyártás a tajvanihoz képest az egyes megrendelők számára, de pletykák azért már ezzel a témával kapcsolatban is felröppentek. A korábbi információk alapján az N4 és az N5 osztályú csíkszélességek esetében 20-30%-os drágulásra lehet számítani a külföldi termelés esetében ahhoz képest, mennyibe kerül ugyanezeket a chipeket a tajvani üzemekben legyártani.

Ebben benne vannak a magasabb működési költségek is, amelyek a Japánban, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban található, vagy éppen felépülő üzemeket érintik, ezek egy részét pedig a megrendelőkre hárítják át annak érdekében, hogy a vezetés által megcélzott 53%-os bruttó árrés megmaradjon. Ez a drágulás a helyi chiptervezők számára nem biztos, hogy örömteli lesz, ám a problémát valószínűleg úgy fogják áthidalni, hogy azokat a chipeket gyártatják majd le helyben, amelyeknél a „megrendelő” nem költségérzékeny, vagyis a kormányzati megrendelések teljesítését bízzák rájuk.

A TSMC vezetése próbálja minimalizálni az egyes térségekben jelentkező extra költségek mértékét, ehhez stratégiai árazást alkalmaznak, ami tükrözi az adott térség geopolitikai rugalmasságának értékét. Ezzel együtt az adott térség kormányzatával is szorosan együttműködnek, hogy támogatást kaphassanak, plusz bevetik a technológiai fölényükben és a robosztus gyártó-infrastruktúrájukban rejlő lehetőségeket is, amelyekkel szemben jelenleg egyetlen vetélytárs sem tud versenybe szállni.

A tervek szerint csak akkor gyártják le egy adott helyen az adott megrendelő chipjeit, ha ő azt kifejezetten kéri, egyéb esetekben az alapértelmezett gyártási helyszín marad érvényben, így extra költség sem jelentkezik. Az persze egyelőre nem világos, hogy az egyes új üzemekben hogyan alakul majd a kihozatali arány a tajvanihoz képest, ez ugyanis tovább bonyolíthatja a képet.