I. oldal
Pár éve elkezdődött egy furcsa folyamat, melynek nyomán azt láthattuk, hogy több nagy kiadó is az ingyenesen játszható mobilos címek felé kezdett el kacsintgatni. Korábbi konzolos vagy PC-s címek átalakított, vagy mellékágas epizódjai jelentek meg free-to-play formában, és amelyik kiadónak nem volt erre szakosodott stúdiója, az hamarosan vett egyet - mint ahogy az Electronic Arts is megvette a Plants vs. Zombies-zal hatalmas sikereket arató PopCapet. Éppen ezért volt örömteli látni, hogy ez a folyamat nem csak egy irányba működik: mobilokról ugyanis PC-re és konzolokra költözött a Plants vs. Zombies, ráadásul egy egészen új multiplayer shooter formájában.
És meg kell hagyni, jó volt, csak az a probléma, hogy mintha sokan figyelmen kívül hagyták volna. Persze üzletileg valószínűleg nem lehetett sikertelen, különben nem készült volna el a folytatás, amibe most már tényleg mindenkinek kötelező jelleggel érdemes belevetnie magát, aki egy szórakoztató, vicces, ugyanakkor játékmechanizmusait tekintve igenis kifinomult és profi alkotással szeretne játszani. Mert bizony a Plants vs. Zombies: Garden Warfare 2 a kisebb-nagyobb hibái ellenére az összes fenti kritériumnak megfelel, így egyáltalán nem érdemes egy legyintéssel elintézni.
Az elődhöz képest az egyik legnagyobb változást már rögtön akkor fel fogjuk fedezni, miután elindítottuk a játékot. Valamiféle főmenü helyett ugyanis rögtön a Backyard Battleground névre hallgató központi világba kerülünk. Ez tulajdonképpen egy kisváros, melynek egyik felét a zombik, másik felét pedig a növények uralják, a két fél között pedig folyamatosan zajlik a csata. A pályát szabadon felfedezhetjük, mindenféle titkos, jellemzően poénos dolgot és mini-küldetést találva, vagy egyszerűen csak lefoglalva magunkat azzal, hogy bemegyünk kicsit középre lövöldözni.
A Backyard Battleground elsődleges funkciója persze a főmenü helyettesítése. Innen indíthatjuk el az egyjátékos és többjátékos mérkőzéseket, valamint tekinthetjük meg a statisztikáinkat, karaktereinket, és persze vehetünk új kártyacsomagokat. A Garden Warfare bohókás, vidám hangulatához nagyon illik ez a központi világ: a menü nyomkodása helyett sokkal jobb úgy becsatlakozni egy multiplayer mérkőzésbe, hogy egy konzolhoz odalépve kikeressük a nekünk tetsző játékmódot, majd ha beugrunk a megnyíló portálba, már indul is az összecsapás.
II. oldal
A Garden Warfare 2 egy másik újdonsága a napi küldetések megjelenése. Ezek jellemzően az "ölj meg X ellenfelet Y képességgel, vagy fegyverrel" vagy "csináld meg ezt és ezt ezen a pályán" jellegűek. Mivel az új karakterek megnyitásához, a zombijaink és növényeink fejlesztéséhez és az új "ruhák" megszerzéséhez érmékre lesz szükségünk, van elég motiváció a megcsinálásukra. Érdemes megjegyezni, hogy a questek egy jelentős részét viszonylag egyszerűen, zavaró tényezőktől (más játékosok) menetesen tudjuk teljesíteni a Backyard Battlegroundon, ezt érdemes kihasználni.
Ezen kívül a központi városka még arra is jó, hogy kipróbáljuk a karaktereinket és azok képességeit. A Garden Warfare 2 ugyanis nem éppen triviális, főleg azok számára nem, akiknek kimaradt az előző rész. Akiknek nem maradt ki, azok számára van egy jó hírem: a megnyitott karaktereket át lehet hozni ide is, a munkánk tehát nem veszett kárba. Az újoncok viszont valószínűleg elsőre megdöbbenve tapasztalják majd, hogy immáron hét karakterosztály van oldalanként, osztályonként hat-hét-nyolc enyhén megvariált alosztállyal, és ennek megfelelően irgalmatlan mennyiségű különböző képességgel.
Aki játszott az első epizóddal, és némileg tud számolni, az a fentiekből kikövetkeztethette, hogy oldalanként három új karakter érkezett. A fejlesztő PopCap igyekezett úgy adagolni az új osztályokat, hogy azok némileg változatosabbá tegyék mindkét oldalt, de igazából a zombiknál volt fontos, hogy az új hősökkel több egyediséget adjanak nekik. AZ első részben ugyanis messze a növények voltak a népszerűbbek, és sokan csak húzták a szájukat, ha éppen a zombikhoz kerültek. A probléma, hogy ezt jelenleg nem feltétlenül sikerült maximálisan elérni, leginkább azért, mert a növényeknél mind az új Rose (egy nagyon cuki rózsa), mind pedig a mászkáló kukoricára hasonlító Kernel Corn is túl erős lett.
De főleg Rose, aki annyira "imba", hogy a készítők már gyengítettek is rajta, és azt ígérték, hogy minden továbbit megtesznek a megfelelő játékegyensúly kialakításának érdekében. Rose ugyanis nem csak nagyon erős elsődleges támadással rendelkezik, de rövid időre sérthetetlenné is tud válni, a zombikat pedig kecskévé változtatja. Az élőhalottak részéről a nem is annyira élőhalottnak, hanem inkább kis robotnak tűnő Imp tetszett a legjobban az újdonságok közül. A kis fickó ugyan elsőre nem tűnik túl erősnek, de elég gyors, és bizonyos időközönként le tud hívni egy hatalmas mechát, amibe beleülve irtózatos pusztítást tud véghez vinni (Titanfall hivatkozás?).
III. oldal
Ami a játékmódokat illeti, a Garden Warfare 2 itt is tud újdonságokat hozni, de persze a legtöbb mód visszatér az előző részből. A Welcome Mat kifejezetten az újoncoknak való, ahol mindenféle karakter-testreszabás nélkül gyakhatjuk egymást, a Team Vanquish a Team Deathmatch helyi megfelelője, a Vanquish Confirmed a Call of Duty-féle Kill Confirmed implementációja, de mintha az új Suburbination és a Gnome Bomb is a CoD-ból érkezett volna. Az első tulajdonképpen a Domination, míg a második a Search and Destroy itteni változata. Utóbbi rendkívül szórakoztató: egy pici gnóm bombát kell felvennünk a pályáról, majd azt a három kijelölt pont egyikébe kell vinni, és megvédeni, amíg fel nem robban.
Szintén újdonság a Turf Takeover, ami tulajdonképpen a Battlefield-játékok Rush módjának itteni megfelelője. Ugyanúgy pontokat kell elfoglalnunk, majd teljesítenünk a végső feladatot, míg az egyik csapat támad, a másik pedig védekezik. Itt már feltétlenül szükséges valamiféle taktika alkalmazása, és a csapat megfelelő összeválogatása: gyógyító, tank és támogató nélkül hiába vonulunk be a sok sebzést okozó karakterekkel, valószínűleg nem fogunk sokra menni. Ezen kívül érdemes elmondani, hogy most már a kooperatív területvédelemre fókuszáló Garden Ops mellett megjelent a Graveyard Ops is, ami így azt jelenti, hogy most már nem csak a növények, de a zombik is védekezhetnek a hullámokban özönlő ellenfelekkel szemben, ezzel ismét egységesebb szintre hozva a két oldalt a teljes játék szempontjából.
A készítők büszkék voltak rá, hogy most már minden játékmód élvezhető egyedül is a mesterséges intelligencia ellen. Biztos oka volt annak, hogy ezt betették (valószínűleg az igényfelmérések során úgy találták, hogy elég embernek hiányzik), de én őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy a rendkívül szórakoztató multiplayer helyett botok ellen játsszak. Mint ahogy azt sem, hogy huzamosabb ideig élvezzem a szintén új egyjátékos "kampányt", ami mindkét oldalon tíz-tíz küldetést vonultat fel. Ezek valójában csak a többjátékos módok kicsit megvariált verziói, némi poénos történeti körítéssel, de semmi komoly dologra ne számítsunk, az egész inkább arra jó, hogy kicsit beleszokjunk a játékba, és innen is begyűjtsük a begyűjthető krediteket.
A Garden Warfare 2 egyik legnagyobb előnyének azt tartom (már amellett, hogy élvezetes vele játszani), hogy mindig van miért "dolgozni" benne. A megnyitható karakterek és a megvehető kártyacsomagok mindig szolgálnak valami újdonsággal, és habár az utóbbi esetben többnyire véletlenszerű, hogy mit kapunk, de mégsem lehet haragudni a játékra ezért - egész egyszerűen azért, mert bármit is tartalmaz a csomag, az biztos, hogy legalább nagyon aranyos, poénos vagy kreatív lesz, még ha nem is feltétlenül hasznos. Ezzel pedig a sokak által lenézett Garden Warfare 2 már kapásból felülmúl ilyen téren olyan "nagyágyúkat", mint a Titanfall, vagy éppen a Star Wars: Battlefront.
IV. oldal
Hab a tortán, hogy a játék egyébként fantasztikusan is néz ki. Nem győzöm hangsúlyozni minden egyes alkalommal, hogy a Frostbite motor mennyivel a konkurencia előtt jár, de ez az igazság. Az engine legújabb változata már a Garden Warfare 2-be is elhozta a fizikai alapú renderelést, és a többi okosságot, amiknek köszönhetően a látvány néha tényleg elképesztő tud lenni. És ez mindkét konzolon megingathatatlan 60fps-sel fut, nálam pedig PC-n GeForce GTX 780-on mindent ultrára tekerve szintén egyszer sem esett 60fps alá. Az animációk részletesek, poénosak és aranyosak, az effektusok pedig látványosak és tele van velük a képernyő.
A Garden Warfare 2-vel szemben csak néhány kisebb kritikát tudok felhozni. Az egyik nyilván az, hogy javarészt ugyanaz, mint az elődje, persze jelentősen kibővítve. Aztán maguk a pályák nem tetszettek annyira, mint az elsőben: igen, nagyobbak és több lehetőséget tartogatnak, de valahogy nem olyan jól játszhatóak. Ráadásul még mindig vannak egyensúlybeli problémák, és néha sajnos a szerverek is hajlamosak laggolásra. Végül pedig azt mondanám, hogy a játék kicsit drága. Amikor az első részt megvettem, nagyjából 6-7 ezer forintot fizettem érte, míg jelen tesztünk alanya egy teljes árú cím. Persze, most már annyi tartalom is van benne, hogy ez indokolt lehet, de alapvetően még mindig ugyanaz, mint az elődje, csak több tartalommal. Így, habár önmagában nézve megéri az árát, végső soron csak azoknak tudom teljes szívből ajánlani a játékot, akik tolták az eredetit. Objektíven nézve azonban egy kompetitív, okosan felépített, szórakoztató, valamint rendkívül kedves és vicces a Garden Warfare 2, így még gyerek/barátnő is szívesen kipróbálhatja majd. Ezt a kombinációt pedig ritkán kaphatjuk meg egyben.
