Míg a legtöbb lágy robotot egyelőre manuálisan vagy előzetes programozás útján irányítják, az újfajta kontaktlencsék az ember szem természetes elektromos jelzéseit aknázzák ki. Ehhez a szakértők először is méréseket végeztek azzal kapcsolatban, hogy a szemre milyen elektromos mintázat jellemző, ha az bizonyos irányú mozgásokat tesz, például felfelé, lefelé, balra vagy jobbra mozdul, pislog vagy kétszer pislog.

Majd létrehoztak egy lágy lencsét, amely képes direkt parancsokká fordítani ezeket a jeleket, és ennek megfelelően működni: a prototípus például a jelzéseknek megfelelően változtatja a fókusztávolságát. A fejlesztés érdekessége, hogy a lencsék akkor is működnek, ha viselőjük nem lát vagy rosszul lát. Működésük ugyanis nem a látás minőségétől, hanem a szemmozgásokhoz kapcsolódó elektromos jelektől függ.

Mindez azt jelenti, hogy a fejlesztés révén egy napon akár olyan protézisek is létrehozhatók lehetnek, amelyek az esetlegesen károsodott látószervek bizonyos részeit áthidalva, közvetlenül az agyba juttathatnak vizuális információkat. De a hasonló rendszerek a távirányított robotok látásán is sokat javíthatnak, és igazítható fókuszú szemüvegek létrehozását is lehetővé tehetik.

Nem ez az első alkalom, hogy egy kutatócsoport különleges funkciójú, okos kontaktlencsék létrehozásával próbálkozik. A Novartis és a Google kutatói 2014-től például egy olyan rendszeren munkálkodtak, amely a könnyekből határozta volna meg a vércukorszintet. Ezt a projektet azonban 2018-ban kénytelenek voltak lefújni, egyrészt a technikai nehézségek miatt, másrészt pedig azért, mert a könnyek nem bizonyultak megfelelő forrásnak a glükózszint pontos meghatározásához.

De van olyan új technológia is, amely már kapható: a Johnson & Johnson pár hete dobott piacra az Egyesült Államokban egy újfajta kontaktlencsét (Acuvue Oasys with Transitions), amely az adaptív, fotokróm szemüveglencsékhez hasonlóan mindig az aktuális fényviszonyokhoz igazodik, és erős fényben sötétebbé válik, így kímélve a látószerveket.